2014. november 20., csütörtök

3. rész- A wellnesz

Hahiiii :) 
Hozom a harmadik részt...
Remélem tetszeni fog.
 Néha kommentet hagyhatnátok magatok után. :D 
Jól esne... 
És az sem baj, ha negatív komment, mert abból is tanulok :)
Puszi Zsófi <3

"Kilenc óra körül Nóri hívott, hogy képzeljem el mikor ma kiment megsétáltatni a kutyáját, útközben találkozott Gergővel és tök jól elbeszélgettek, és még haza is kísérte. Vártam a folytatást, de hiába. Nem történt meg a nagy csók..."
Ez a wellnesz dolog nem is volt olyan rossz sőt ennek köszönhetően még Flórával is kibékültem.
 Péntek reggel indultunk. Délben már el is foglalhattunk a szobánkat az egyik nagyon híres hotelben. Flórával bementünk a mi szobánkba, ugyanis nekünk teljesen külön volt a szobánk anyuékétól. Ennek mi jobban örültünk mint ők. Átöltöztünk a fürdőruhánkba, és lementünk a medencékhez. Leterítettük a törcsiket, és kifeküdtünk napozni még egy kicsit. Anyuék mikor megtaláltak minket, mondták, hogy elmegyünk ebédelni. Mehettünk fel visszaöltözni. Felvettem a farmerom, az ujjatlan pólóm és rá egy kockás inget, meg egy cipőt.
-Hova menjünk enni?- kérdezte apu.
-Itt láttam egy jó éttermet. Próbáljuk ki azt!- javasoltam.
-Jó- mondta apu.
Mikor odaértünk, leültünk és a kihozott étlapot kezdtük el nézegetni. 


Ebéd közben megbeszéltük, hogy elmegyünk a fürdőre. Flórával már láttuk milyen jó kis csúszdák vannak ott.
A fürdő tök jó volt. Vacsi az jár a hotelban úgyhogy kaja után Flórával lementünk futni egy ilyen elkerülő szerűségre. Baráti társaságok jöttek szembe, voltak akiket már a fürdőn is láttunk. Egy-egy korunkbeli fiú ránk köszönt, és Flóra szívesen köszöngetett vissza.
-Nem vagy még egy kicsit fiatal a pasizáshoz?- kérdeztem.
-Egy kicsit lehet. De az, hogy visszaköszönök embereknek az nem azt jelenti, hogy össze is jövök vele.
-Oké, ez igaz. Gyere, forduljunk vissza!- lihegtem.
Mikor visszaértünk beengedtem magam elé a fürdőbe, én addig beszéltem Mátéval.  Megkérdeztem mi volt a suliban, azt mondta semmi különös, Kecske kiosztotta a tegnapi angol röpiket, az enyém ötös lett. Megkérdezte milyen a wellnesz, azt mondtam elég jó. Mondta még azt is, hogy mivel én nem vagyok otthon meg másoknak is volt programjuk mára elmaradt a megszokott péntek esti meki és beszélgetés. Beszéltünk még egy kicsit aztán letettük. Kilenc óra fele anyuék mondták, hogy lemennek sétálni megyünk e. A futásban jól elfáradtunk, úgyhogy mondtuk nekik, hogy nem. Még a fagyival sem tudtak minket meggyőzni. Mikor elmentek megszólaltam.
-Te, mi lenne ha lemennénk fagyizni?
-Mármint el a városba?
-Neeeem le az étterem vagy minibár vagy mit tudom én mibe.
-Húú ez jól hangzik. Ha átöltözünk miattam lemehetünk.
-Ezt most te se gondoltad komolyan, hogy pizsamában megyek le?
-Hát nem, de nálad nem lehet tudni.
Átöltöztünk, aztán hívtuk a liftet. Mikor leértünk valahonnan zene jött, mi meg mentünk a hang irányába. Oda lyukadtunk ki mint ahol kajáltunk, csak mostanra átváltozott valami bár szerűvé. Felültünk két bárszékre, és kértünk két kólát, meg két fagyikelyhet.
-Figyi azért mire anyuék visszaérnek nekünk is fel kéne menni- mondtam.
-Hát nem ártana, megesszük a fagyit, megisszuk a kólát aztán megyünk föl.
-Akkor jó. Már azt hittem itt akarsz lenni hajnalig.
-Eszembe se jutott- tiltakozott.
Megkaptuk a fagyinkat megeszegettük, és közben két korunkbeli srác ült le mellénk.
-Hello!- köszöntek.
-Hali!- köszöntünk vissza.
-Mizu?
-Semmi. Lejöttünk fagyit enni, meg inni egy kólát aztán megyünk vissza a szobánkba. Veletek?- kezdett el csevegni a húgom.
-Mi jöttünk inni.
-Fiúk nem akarok beleszólni de nem vagytok egy kicsit fiatalok?- kérdeztem.
-Áhhhh, dehogy is.
-Oké ti tudjátok.
-Kértek valamit?- kérdezték.
-Nem- mondtam Flóra helyett is, mert tudom, hogy két helyes gyerek mellett még arra is képes lenne, hogy igyon- Flóra gyere! Megyünk!- pattantam fel fizetés után.
-Oké, jövök. Sziasztok fiúk!
-Már mentek is?
-Igen. Hello- majd kimentünk- köszi, hogy eljöttél velem!
-Ja semmiség. Nem jöttek be. Áron helyesebb.
-Áron? Az az Áron akinek segítesz a magyarban?
-Aha, azt hiszem.
-Te szent ég, Flóra! Kész csoda, hogy még nem vagytok együtt- mondtam, mire Flóra olyan sunyin nézett rám- Na neeee! Ezt nem mondod komolyan?
-De. Mikor ment el hétfőn és kikísértem azt mondta nagyon szép lánynak tart és mivel még soha nem volt barátnője, szeretné ha én lennék az első.
-Erre te egyből igent  mondtál.
-Ja. De légyszi, légyszi ne mondd el anyuéknak.
-Oké... Mikor tervezed elmondani nekik?
-Lassacskán el fogom mondani, hidd el!
-Nem sokáig várok! Két hetet kapsz, utána borul a bili!- fenyegettem.
-Hát jó. De nem kevés az egy kicsit?- kérdezte miközben a szobánk felé sétáltunk.
-Nem- jelentettem ki határozottan, és egy mozdulattal lehúztam a kártyát a leolvasóban, és bementünk a szobába.
Gyors visszaöltöztünk a pizsinkbe, hogy anyuéknak semmi ne tűnjön fel. Nem is tűnt, mert mikor visszaértek bejöttek jóéjt kívánni, és mentek is a saját szobájukba. Flórával tovább beszélgettünk. Volt szó a suliról, hogy hova szeretne menni továbbtanulni, a pasikról meg úgy minden féléről. Egy óra körül lefeküdtünk, de valamitől nem tudtam aludni. Olyan fura volt a hely, hogy nem az én szobám, hallom Flóra szuszogását. Három óra is volt már mire végre elaludtam.
Reggel fel tudtam kelni, máskor is szoktam ilyenkor feküdni. Elkértem Flórától a pólóját aki éppen azt ecsetelte, hogy mekkora szerencse, hogy ugyan az a méretünk, és, hogy régebben ez nem így volt, mert Flóra kövér volt, de egyszer megelégelte, és bár nehezen leadott 20- 25 kilót és most mennyivel jobban érzi magát a bőrében, és, hogy azért is nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen szép hajunk van és anyu engedi festetni. Hát igen, reggel sokat beszél. Amúgy az elmondottakból minden igaz és teljesen egyet értek vele. Most nyáron épp az volt a divat, hogy a hajunk teteje sötét és lefele világosodik (úgymond ombre stílus). Szóval miután felöltöztünk bekopogtunk anyuékhoz, hogy jönnek e reggelizni. Jöttek. Reggelire sokat ettünk. Mindenféle földi jó ki volt rakva és azok közül lehetett válogatni. Megbeszéltük, hogy ma átmegyünk a fürdőre és ott is kajálunk, valami jó kis lángost vagy gyrost. Mind a kettőt imádom így beleegyeztem. Reggeli után felmentünk és a liftben azt beszéltük meg, hogy fél óra múlva a bejáratnál találkozunk. Átöltöztünk a fürdőruciba és egy kis vízálló sminket tettem fel. Mivel Flórával tök jól kijövünk mostanában egy kicsit neki is megengedtem.
-Hallod! Már akartam mondani, de mostanában tök jó fej vagy!- mondtam.
-Köszi! Tudod rájöttem semmi értelme veled ilyen köcsögnek lennem, te nem csináltál ellenem semmit. Próbálok rajta változtatni, hogy ne legyek ennyire „paraszt” és örülök, hogy ezt te is észrevetted.
Én erre nem szóltam semmit csak odamentem hozzá és jó szorosan megöleltem.
-Amúgy nehogy azt hidd, hogy csak miattad változtam meg! Áron sem bírja az olyan lányokat mint a többiek az osztályból. Többek között miatta is próbálok megváltozni.
-Gondoltam. Jó fej gyereknek tűnik. Remélem majd jobban megismerhetem.
-Tudod mit? Menjünk el négyen mekizni!
-Mármint te, Áron, Máté és én?
-Ja.
-Legyen! Benne vagyok. De most induljunk mert mire ideér a lift meg leérünk anyuék itt is hagynak minket.
-Ok. Menjünk. Amúgy tudod min gondolkoztam?
-Nem, de úgyis elmondod.
-Hogy milyen nagy mázlink van.
-Miben? Abban, hogy szeptember utolsó hétvégéje és még mindig harminc fok van?
-Hülyee, nem. Hanem abban, hogy mindkettőnknek egy full helyes pasija van és még a családi hátterükkel is minden ok.
-Hát aha. Mondjuk erről az Áronról biztos nem sokat tudsz.
-Nem, de majd jobban meg fogjuk ismerni egymást- mondta majd odaléptünk anyuékhoz.
Az egész napot a fürdőn töltöttük. Fürödtünk, csúszdáztunk, voltunk a hullámmedencében vagy csak simán napoztunk. 
Délután megint láttuk azt a társaságot akiket tegnap is. Nekem nagyon nem voltak szimpik. Valahogy olyan hangosak voltak. Azt hitték menők, de közben mindenki csak lenézte őket, köztük mi is Flórával. Amúgy ilyen hetedikes körüliek lehettek de  ott itták a sörüket. Nagyon taszító látvány. Este vacsora után anyuék nem hagyták, hogy megint egész este a szobában punnyadjunk, le kellett velük menni sétálni. Korán visszaértünk utána mi Flórával még visszamehettünk a városba sétálni. Láttuk kitáblázva, hogy merre van a Tesco. Elsétáltunk és nem is volt olyan messze. Vettünk magunknak üdítőt meg sok csokit, találtunk magazint is és én találtam az írószerek között One Direction-os füzetet, úgyhogy azt is vettem magamnak. Fizetés után visszaindultunk a szállodába. Tíz órára vissza is értünk. Míg Flóra letusolt beszéltem Mátéval. Azt mondja nem tudja milyen a buli, mert már ebéd után eljött. Beszéltünk egy tíz percet aztán letettük, mert a fiúk ma xbox paryt tartottak. Mikor szabad lett a fürdő bementem tusolni. Ha jól hallottam a húgom a blogjára írt ki valamit az iPad-on. Mikor az már mindketten az ágyban voltunk a tv-ben az egyik adón twilight sorozat
ment. Mindketten megörültünk neki, mert sikerült az első résznél bekapcsolódnunk. Csak a filmek között volt reklám. Közben jól felfaltuk az összes csokit.
Végignéztük az összes részt és közben megettük a boltban megvásárolt csokit meg megittuk az üdítőt. Bár nem terveztük jó kis csajos este lett belőle. Hajnalban feküdtünk le.
Vasárnap normálisan felkeltünk. Anyuékkal az volt megbeszélve, hogy délelőtt a hotel medencéinél leszünk, ebédelni átmegyünk szembe a csárdába, és utána hazaindulunk. Minden így is történt, kettő órakor már indultunk haza. Budaörsnél megálltunk bevásárolni. Voltunk pár boltban és így hat órára értünk haza. Nóri a kapunkban várakozott.
-Csókolom! Sziasztok Lányok!- köszönt Nóri illedelmesen.
-Szia Nórikám! Mi járatban?- köszönt anyu.
-Szia Nóri! Mizu?- köszöntem neki.
-Igazából én hozzád jöttem beszélni.
-Óóó. Oké gyere be!
Segítettünk apunak becipekedni és a bőröndömmel a kezemben mentem fel az emeletre. Mikor beértünk a szobámba ledobtam a bőröndöt, becsuktam magam után az ajtót és leültünk két babzsákfotelre. Beszélgetni kezdtünk. Nóri tőle szokatlan módon mindenféle bevezetés nélkül beszélni kezdett.
-Szombatra meg volt beszélve egy mozi Gergővel. Pénteken hívott el. Tök jól felöltöztem, gondoltam ez egy randi. Odamentem a megbeszélt helyszínre a megbeszélt időpontban. Erre ő ott áll egy tök szép lánnyal és épp majdnem  felfalták egymást. Odaérek hozzájuk, köszönök nekik és Gergő szépen bemutatja a barátnőjét, Otíliát. De az a csaj az komolyan mondom olyan sötét mint az éjszaka. Bemutatkozok neki erre ő csak viháncolni kezdd. Megkérdeztem Gergőtől, hogy miért hívott ide és azt mondta, azért mert tudja, hogy én mindig őszintén megmondom a véleményem az emberekről és mielőtt bemutatná másoknak kíváncsi az én véleményemre. Mozi után hazakísértük „Otit” és egy jó negyed óra múlva mehettünk is tovább. Megkérdezte mit gondolok róla és én őszintén válaszoltam neki. Azt mondtam szerintem ez egy buta liba, és egy ilyen okos és helyes gyerekhez nem illik. Ezen persze azonnal megsértődött, de én folytattam. Hogy nem tudom hova tűnt az esze, de ez a lány kihasználja és egy hónap után tuti, hogy dobni fogja de akkor ne nekem panaszkodjon. Ja, és még azt is mondtam, hogy jobb lenne minél előbb dobni, mert nem is szereti csak egy átmeneti hülyeség. Mikor befejeztem Egy utcával előbb lefordult és gondolom hazament. Azóta semmit nem tudok róla, de, hogy őszinte legyek nem is érdekel. Nagyon haragszom rá.
-Huhh, először is ez nekem így egybe sok. Egy pillanat és megemésztem. Szóval Gergőnek van egy barátnője aki nagyon buta, és te most haragszol rá, mert nem ta vagy a barátnője.
-Ja, kábe ennyi.
-Figyi szerintem ne akadj ki, Sárváron pár helyes gyerek megadta a számát.
-De nekem nem kell helyes gyerekek száma! Nekem Gergő kell!
-Oké, de Nóri most együtt van ezzel a lánnyal, nemsokára megjön az esze, hogy nem illik hozzá és te sokkal jobban mutatnál mellette, és akkor majd szakítanak és összejöttök.
-Bizti?
-Bizti. Ígérem- ebben amúgy egyáltalán nem voltam biztos, de most Nórinak erre volt szüksége. Nagyon szorosan megölelt és úgy voltunk egy darabig. Lehet a megkönnyebbüléstől de  lehet, hogy a fájdalomtól, de zokogni kezdett. Nagyon sajnáltam. Anyu bejött a szobába és azt mondta, hogy most már nem áll neki főzni, pizzát rendelünk. Mondtam, hogy egy havaii pizzát kérek és megkérdeztem Nóritól, hogy ő milyet szeretne. Azt mondta, hogy ő is egy olyat mint én. Mikor megjött a kaja felvittük a két dobozt és enni kezdtünk. Flóra bekopogott, hogy be jöhet-e. Mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön. Mikor meglátta Nóri fejét nem értette mi a baj, én meg gyorsan felvázoltam neki mi a helyzet.
-Nóri nagyon sajnálom, de tényleg hidd el, hogy minden okés lesz.
-Nem olyan könnyű ám az!
-Ezt mi is tudjuk- mondtam megértően- de próbáld meg elhinni!- öleltem meg.
-Holnap eléd megyünk Flórával és együtt megyünk suliba oké?
-Oké, de mi lesz Mátéval?
-Majd átjön délután. Amúgy meg az, hogy járunk az nem azt jelenti, hogy csak vele mehetek suliba. Attól még mehetek a hugimmal meg a legjobb barátnőmmel. Flóra Áron holnap ugye nem jön eléd?
-Nem, mert akkor anyuék meglátnák.
-Ki az az Áron?- kérdezte Nóri kicsit felpörögve, hogy pletyit hallhat.
-Áron egy brazil fiú, nyáron költöztek ide, nem nagyon tud magyarul és mivel tök helyes gyerek Flóra feláldozva a szabadidejét segít neki a nyelv tanulásában és
összejöttek- mondtam.
-Aha. És mióta vagytok ti ilyen jóba?
-A hétvégén sokat beszélgettünk, és arra jöttünk rá, hogy semmi értelmi egyfolytában marni egymást.  
-Most mennem kell, holnap találkozunk.
-Jövök kikísérlek.
-Szia Nóri!- köszönt el Flóra.
-Szia Flóra!
Kimentünk a kapun és elköszönt.
-Köszi, hogy végig hallgattál.
-Nincs mit. Erre valók a BFF-ek nem? Holnap minden ok lesz. Fél nyolcra legyél kész arra érted megyünk- mondtam majd jó hosszan megöleltem- tudod mit? Hazakísérlek- bár vasárnap fél kilenc volt bepróbálkoztam anyunál. Furcsa módon egyből igent mondott, de azt mondta max. fél tízre legyek otthon. Egész úton csendben sétáltunk. A házuk előtt még egyszer megöleltem, és elindultam. Csak nem haza hanem Mátéhoz. Pár utcára lakunk egymástól, gondoltam beköszönök. Odafele felhívtam és kértem, hogy jöjjön ki. Mikor odaértem egy kicsit meglepődött. Egy jó hosszú csókkal üdvözöltem, amit viszonzott is rendesen.  
 -Hát te mit keresel itt?
-Nóri átjött, én hazakísértem és gondoltam hazafelé benézek. Mizu?
-Ja semmi különös. A szüleim egyfolytában Lizát szidják.
-A buli miatt?
-Aha akkora világ volt, te azt el se tudod képzelni. Két gyerek még a kezét is eltörte.
-Azt hogyan?
-Látod ez az amit én is szeretnék tudni.
-Figyi holnap lehetne, hogy nem jössz elém?
-Persze, de miért?
-Nóri nagyon szomorú és vele megyek.
-Nekem ok.
-Viszont, holnap suli után elmegyek gitárra, kicsit tanulok és utána átjössz.
-Ja ezt jó tudni.
-De ha nem akarsz nem muszáj.
-Hogyne akarnék?
-Oké ezt akkor megdumáltuk, de most megyek.
-Jó. Holnap a suliban talizunk.
-Aha- mondtam és megcsókoltam.
-Jóéjt!- és még egyszer megcsókolt.
-Neked is- és adtam neki egy utolsó csókot.
Kilenc óra volt, magyarul ez nem jelenti a lebukásom. Hazaértem bementem a konyhába valami nasiért. Találtam nutellát, meg dobozos vattaculikt. A nutellát választottam. Felmentem és netezni kezdtem. A hosszúhétvége utáni hétfő reggel elkészültünk Flórával és együtt indultunk el. Anyuéknak gyorsan el kellett magyaráznunk, hogy már minden ok köztünk, bár nehezen, de azt hiszem elhitték. Nóriék házához érve megálltunk és vártuk amíg kijön. Pontosan fél nyolckor kilépett az ajtón, és indulhattunk suliba.
-Jó reggelt! Hogy vagy?
-Nektek is. Köszi jobban. Éjjel gondolkodtam és arra jutottam azt fogom csinálni, hogy nem foglalkozok vele és akkor majd rájön.
-Jó terv- mondtuk Flórával. A húgom folytatta- de az is jó lenne ha te is olyan buta libát játszanál.
-Igen ez is eszembe jutott, de ezt elvetettem, mert egy én azt el se tudnám játszani, kettő az másoknak is fura lenne.
-Mondjuk most, hogy mondod igazad van- helyeselt.
-De most legyen más téma! Ötlet?- kérdezte Nóri.
-Lesz nálunk londoni út a suliban- mondta hirtelen Flóra.
-Ezt eddig nem is mondtad.
-Elfelejtettem.
-Anyuéknak mondtad?
-Aha, azt mondták ha szeretnék mehetek.
-De jó lesz neked!
-Hallod! Szerinted én nem mehetek?
-Nem tudom. Megkérdezzem?
-Ja az jó lenne.
-Oké, hány főt mondjak?
-Szerintem egyet, mert Máté a nyáron volt. Nóri te?
-Áhh, tuti nem- mondta Nóri.
-Akkor egyet. Aztán ha a sulidban igent mondanak akkor már csak anyuékat kell meggyőzni.
-Itt vagyunk- mondta Nóri.
Na igen a sarok ahonnan még nem lehet látni a sulit.
-Figyu, ha szeretnéd akkor bemegyek veled, és nem megyünk oda a többiekhez.
-De menjünk csak oda, lássa, hogy nem foglalkozok vele.
-Tuti?
-Aha.
És tovább mentünk. Mikor odaértünk a többiekhez mosolyogva köszöntünk nekik. Máté odalépett hozzám és egy szolid csókkal köszöntött. Gergő tök furi volt, ő a mindig ökörködő gyerek csak csendben állt. A másik ilyen az osztályunkban Nóri, de ő ugyanígy nem csinált semmit. A többiek engem kérdezgettek milyen volt, meg hogy mi van velem, hogy ölelgetem a húgom. Elmagyaráztam, hogy a hétvégém jó volt, a húgommal meg kibékültem. Bementünk a suliba a büfé felvásárlása után átmentünk a termünkbe. Egész nap nem történt semmi. Utolsó nagy kiabálásra lettem figyelmes. Nóri és Gergő veszekedtek. Máté tőlem kérdezgette mi van. Gyors elmagyaráztam neki. Közben ők tovább veszekedtek. Pro és kontra.
-Ez a buta lánygyerek elvette az eszed? Vagy mi van?
-Nézzél már magadba! Egy normális lányról beszélsz!
-Lányról?! Ez egy buta liba!
-Hogy merészeled?
-TE, hogy merészeled?!- ekkor Gergő gondolt egyet, odalépett Nórihoz megfogta a derekát és úgy megcsókolta azt hittem ott szédül el az én legjobb barátnőm. Csak csókolóztak, le sem álltak. Egy idő után lassították, majd befejezték. Mindenki csak húúúúúú-zott. Nóri mintha egy vödör piros festékbe fejelt volna, olyan piros volt.
Becsöngettek angolra mindenki a helyér ült. Én elővettem egy papírt és ráírtam:
Ez mi volt?!”- és előreadtam Nórinak.
Azt én is szeretném tudni”-kaptam vissza. Tovább leveleztünk.
Mit fogysz csinálni?”
Suli után beszélek vele”
Tuti?”
Aha”
Szerinted mi lesz?”
Nem tudom... Egyben félek és reménykedek”
Ha végeztetek majd hívsz?”
Persze <3”
Ok”
Fejezzük be, mert az, hogy te okos vagy angolból az nem azt jelenti, hogy én is”
Nevetve tettem el a papírt a táskámba, de akkor jött a következő. Mátétól.
Délután csinálunk valamit?”
Mire gondolsz?”
Passz”
Nekem ma mégsincs gitár, hívott a tanárom de tanulnom kéne egy kicsit”
Az nálad max. egy óra”
Jó de ötink akkor sincs”
Találj ki valamit!”
Pláza?”
Azt mér nem a barátnőiddel csinálod?”
Ez jutott eszembe”
Egy sima meki,”
Oksi”
Ekkor Kecske ránk szólt, hogy jó lenne figyelni, mert az, hogy én másnál is tanulom az angolt az nem jogosít fel arra, hogy eltereljem mások figyelmét az óráról.
-Elnézést tanárnő!
Szerencsére csöngettek, úgyhogy mehettünk. Mátéval ketten indultunk el, aztán valaki a nevünket kezdte kiabálni. Flóra és Áron volt.
-Sziasztok- köszöntünk nekik.
-Hello! Mizu?
-Semmi. Amiről reggel beszéltünk?
-Hát megkérdeztem és izéé az van, hogy megyünk Londonbaa!- kiabálta teljes extázisban. Én már voltam két éve de olyan felejthetetlen élmény volt, örülnék ha újra mehetnék.
-Miről van szó?- kérdezte Máté.
-Flóra reggel mondta, hogy a sulijuk szervez londoni utat és megkértem, hogy kérdezze meg, hogy én is mehetek-e.
-Jaaa.
-Te nem akarsz jönni?
-Nem.
-Miért?
-Majd megbeszéljük- mondta furcsán.
-Hát jó. Mi volt a suliban?- kérdeztem a fiatalokat.
-Semmi. A többiek rájöttek, hogy járunk.
-Uhh. És, hogy fogadták?
-Hát a „barátnőim” elkezdték telebeszélni Áron fejét mindenféle baromsággal.
-Nagyon jó- forgattam a szemem.
-Te! Nóri hol van?
-Hát valahol az ő hősével mindjárt lenyelik egymást- mondta Máté. A kicsik elkezdtek röhögni.
-Haha. De vicces valaki! Egész nap veszekedtek, aztán utolsó szünetben Gergő úgy megcsókolta Nórit azt hittem ott ájul el, aztán most gondolom elmentek valahova beszélgetni.
-Ja! Délutánra van progitok?
-Hát úgy gondoltuk, hogy most ketten leszünk. Nem baj?
-Nem, dehogy is. Ma úgyis el akarom mondani anyuéknak és jobb is lesz ha nem leszel otthon.
-Miből gondolod, hogy nem leszünk otthon?
-Megérzés.
Az utcánkba érve Flóráék a sarkon- hogy anyuék meg ne lássák őket- mi pedig a kapu előtt búcsúztunk el. Megbeszéltük, hogy ha végeztem a tanulással felhívom és akkor átjön. Röpke fél óra múlva már benn is voltam. Kaja után siettem tanulni, hogy minél előbb Mátéval lehessek. Tanulta aztán megcsináltam az írásbeli és még tanultam egy kicsit. Fél ötkor telefonáltam.
-Szia! Végeztem.
-Akkor jövök.
-Jóóó.
-Akkor meki?
-Van jobb ötleted?
-Aha. Cukrászda.
-Ha Flóra most akarja elmondani, hogy jár Áronnal, akkor mit szólnál egy meki starbucks párosításhoz?
-Az jó.
-Akkor mindjárt.
-Oké.
Felöltöztem és átmentem Flórához.
-Mindjárt indulok. Ügyes legyél!
-Jó. Nagyon izgulok. Szerintem ki fognak bukni.
-Valószínű.
-Kösz a biztatást!
-Nincs mit! Tudod, rám mindig számíthatsz!
-Tudom.
-Na puszi! Amúgy este elmondjuk a Londonos dolgot.
-Oksi!
Mikor szóltam anyuéknak, hogy elmegyek kiléptem az ajtón és Áron állt ott. Épp be akart csöngetni.
-Szia Áron!
-Hello! Figyi lehet egy gyors kérdésem?
-Persze mondjad!
-Amiket a lányok beszélnek a suliban az...
-A lányok Flórával két éve összevesztek, és azóta ahol lehet keresztbe tesznek neki. Egyébként te egy nagyon helyes srác vagy, úgyhogy valószínűleg még irigyek is. Egy szavukat se hidd el!- szakítottam félbe.
-Rendben. Köszönöm, hogy ezeket elmondtad.
-Nincs mit.
-De most menny be Flóra már vár.
-Oké. Szia!
-Hello.
Máté épp akkor ért oda, mikor kiléptem a kapun.
-Sziaa!
-Hali! Mizu?
-Semmi, most ért ide Áron.
-Akkor jobb lenne ha indulnánk.
-Jaja.
-Van valami amiről beszélnünk kéne.
-Mi az?
-Tudod néztem milyen fesztiválok lesznek, és tegnap láttam egy frissítést az egyik oldalon és azt írja, hogy a nem tudom milyen banda nem tud jönni az utolsó estre, így Ed Sheeran jön el.
-MIII? Ezt nem mondod komolyan?!?!- kiabáltam.
-De. Ja és még valami. A koncert főszervezője, apám testvére.
-Hallod! Én be akarok jutni!
-Tudom. Ha elmennénk a többiekkel, akkor nagyon olcsón hozzá juthatnánk a VIP jegyekhez.
-Mennyiért?- kérdeztem, és mikor elmondta tátva maradt a szám- Ez komoly?
-Aha.
-És akkor miért vagy ilyen fura pár napja?
-Ez a másik dolog. Lehet, hogy költözünk.
-Óóó, hova?
-Californiába.
-Mi? Vagy miért? Vagy hogyan?- törtem össze.
-Apa ott kapott álláslehetőséget.
-És biztos, hogy elfogadja?
-Nem. Ja és a nővérem elköltözik otthonról.
-Hogyhogy?
-Azt nem tudom. Ádival hallottuk ahogy veszekednek a szüleinkkel.
-Sajnálom. Akkor meki?- léptünk be a plázába.
-Hát a starbucks csndesebb.
-Oké.
-Mit kérsz?
-Egy áfonyás sajttortát és egy olyan duplacsokis latte-t.
-Jó. Üljél le, hozom.
-Fent is jó?
-Aha.
Leültem, és vártam. Pár perc múlva megérkezett Máté. 
-Szomorú vagy, vagy mi a baj?
-Nem, csak nem szeretnélek elveszíteni, mert szeretlek.
-Én is szeretlek, és szó sincs arról, hogy elveszíthetsz.
-De hát... Akkor?
-Én semmi képen nem szeretnék ki költözni. Nem is biztos, hogy apu elfogadja az állást.
-De ha elfogadja?
-Akkor én költözök a nagyihoz.
-Jó...
-Soha nem hagylak el- mondta és jó hosszan megcsókolt. Csókunkat a telefonom szakította félbe. Nóri volt.
-Szia Nóri!
-Na kinek van a világ legjobb pasija?- kérdezte.
-Nekem- jelentettem ki.
-Aha persze.
-Na de most összejöttetek?...

Sophie ❤

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése