5. rész- Filmezés a tesókkal

Haliii ^^

 Hozom az ötödik részt.

Remélem ez is a többivel együtt tetszik nektek. :)

És azt is, hogy nem baj nektek, hogy ennyi képet hozok a részekhez... :)

Puszi Zsófi <3

"-Halló! Rendőrség..."

-Én Palvin Barbara vagyok, és egy bejelentést szeretnék tenni- mondtam és közben egész végig annak a Gabinak a szemébe néztem, és folytattam- pár tizenéves lány itt áll az ajtónkban és nem hajlandóak elmenni. Kérem küldjenek ki valakit aki elviszi őket! Aha értem. Tehát mondjam meg nekik, ha nem mennek el a másik utcában vannak a járőrrendőrök fél perc alatt itt vannak. Rendben. Kérem tartaná?- kérdeztem a telefontól- na hallottátok. Vagy elhúztok vagy jönnek a rendőrök.

-Pff- mondták és el is tűntek.

A zsebembe tettem a telóm és a többiekre néztem. A többiek szóhoz se jutottak. Majd mikor észhez tértek vihogni kezdtek. 

Csongi még el is hitte.

-Nem gondoltam, hogy elhiszik. Még a címet sem mondtam, hogy azt mondják a másik utcában ott dekkol a rendőr.

-De kit hívtál?

-Nem hívtam én senkit. A telefonba beszéltem.

-Na de ha telefonálgatásnál tartunk. Tudom, hogy dedós meg minden, van egy szám, ami ingyen hívható és a lelki problémáidat kell elmondanod-mondta Flóra.

-Ez de buli- mondta Evelyn.

-Akkor mehet?

-Jaja.

Elszórakoztunk az biztos. Mondtunk mindenféle hülyeséget. Olyanokat, hogy egy híd szélén állok, és innen készülök leugrani. Csongin röhögtünk a legtöbbet.

-Halló! Én Horváth Csenge vagyok. Van egy lány akibe beleszeretem. De közben ott a barátom is. Mit csináljak?- erre azt a tanácsot kapta, hogy mondja meg lánynak, hogy mit érez- de hát én lány vagyok- a pasi azt válaszolta, hogy az nem számít, és, hogy csak az érzései számítanak. Erre már nem bírta tovább letette, és szakadtunk a röhögéstől.

-Várjatok, most én jövök!- mondtam, tárcsáztam a számot és mikor felvette beszélni kezdtem- Szevasz Sanyikám! Hogy vagy? Csak azt akarom mondani, hogy én örökre szeretni foglak. Teljes szívemből- mondtam és Máté szemébe néztem. Értette, hogy ezt igazából neki mondtam- Hogy te is engem? Ez nagyon kedves. Figyelj csak! Én mostan megyek megmondom a másik férjemnek, hogy őt is szeretem. Na puszi!- mondtam.

A srácok tovább szórakoztak. Máté azt tátogta, hogy ő is engem. Odamentem hozzá, és megcsókoltam. Baráti társaságban voltunk, nem zavarta őket.

Egy óra körül szállingózni kezdtek az emberek. A végére Máté maradt. Kikísértem.

-Köszönöm, hogy semmit nem sietünk el- mondtam, miközben egész végig a szemébe néztem.

-Mire gondolsz?

-Hát tudod.

-Ja vágoom. Figyi ha még nem akarod akkor nem. Várok.

-Oké. Szeretlek

-Én is- mondta és úgy megcsókolt azt hittem ott ájulok el-Jó éjt!- mondta, majd elment. 

Visszamentem a házba, és Flórával pakolni kezdtünk. Felhívtam anyát, hogy nem kell szállodába menniük, hazajöhetnek. Mondt, hogy még tart a céges rendezvény, de egy fél óra múlva indulnak haza. Kidobtam a piás üvegeket, betettem a mosogatógépbe a szennyest. Mire hazaértek, olyan volt a ház mintha semmi sem történt volna. Mert ez igazából így is volt. Fél háromkor feküdtem le, de gyorsan el is aludtam. Pár héttel később reggel fél tízkor a telefon csörgésére ébredtem Nóri hívott, hogy délután elmegyünk e a plázába. Miközben beszélünk lementem a lépcsőn. A konyhából pirítós illat jött, egyből odamentem.

-Jóreggelt!- mondtam anyuéknak.

-Szia! Kivel beszélsz?

Nem akartam beszélni, így csak tátogtam. Nórival.

-Akkor miattam mehetünk- mondtam neki. Anyu szúrósan nézett rám ezért pontosítottam- Persze csak ha anya elenged és ad pénzt.

-Okéé- megbeszéltük hol és mikor találkozunk majd elköszöntünk- Szia!

-Helóó!- mondtam és is majd anyuhoz fordultam- Mehetek?

-Mi lesz a tanulással?

-Már tegnap is tanultam. A föci maradt.

-Akkor mehetsz.

-Köszi köszi. De most ennem kell. Éhen halok. 

-Van pirítós, meg nutell ha fel nem zabáltad.

-Haha. De vicces valaki. Amúgy szerintem van még. Kávét csinálhatok?

-Valami lattet.

-Okéé.

Csendben megreggeliztem. Közben a telefonomat nyomkodtam. Instagram, facebook, twitter, tumblr. Mikor végeztem felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem, és egész délelőtt gépeztem. Ebéd után felöltöztem, és indulásra készen álltam.

Szombat délután a lányokkal tök jól szórakoztunk. Kiderült, hogy a négy fiú is talált magának programot. Xbox délután. Mi pedig kifogtunk egy jó leárazást. Nagyon sok jó ruhát vettünk. Mikor bementünk a cipősboltba találtam egy tök jó csizmát a kirakatban. Megkérdeztem egy eladót, hogy van e a méretemben. Nem volt úgyhogy tovább nézelődtem. Nóri talált egy cipőt. Neki jó lett, és meg is vette. Zsuzsi egy vörös bőr csizmát talált, de sikerült lebeszélni róla, mert igazából rémesen nézett ki. Miután végeztünk beültünk a starbucskba. Ott még egy csomót beszélgettünk. Este hazamentem, és vacsi után megkérdeztem anyut és aput, hogy átmehetek e Mátéhoz. Azt mondták, hogy tizenegyre legyek otthon. Ez így tetszett. Átöltöztem és indultam. Mikor odaértem benyomtam a kaputelefont. Máté apukája engedett be. Köszöntem nekik, aztán mondtam, hogy Mátéhoz jöttem.

-Nyugodtan menj fel. „Elfáradt” a játék délutánban. Elment tusolni.

-Ja rendben. Egyébként el is felejtettem megköszönni, hogy egyből felajánlották, hogy én és a húgom kiutazhassunk önökhöz.

-Barbi ez semmiség. Nézd a cég akinél dolgozni fogok egy nagy házat biztosít nekem. Ott ti is elfértek. Nekünk először eszünkbe sem jutott, és Máté kérdezte meg, hogy ez lehet e. Mi egyből igent mondtunk.

-Értem. Rendben. Felmegyek Mátéhoz. Talán végzett már- mondtam és felmentem. A lépcsőn Ádi belém jött.

-Szia Barbi!- mondta boldogan és megölelt, amin egy kicsit meglepődtem.

-Szia Ádi! Hogy vagy?

-Jól.

-Hogy tetszik a suli?

-Tök jó. Van egy csomó haverom.

-Az tényleg jó. Máté végzett már?

-Nem tudom. Szerintem még nem.

-Nembaj akkor felmegyek a szobájába, megvárom ott- mondtam és felmentem. Már épp be akartam menni a szobájába mikor Liza köszönt.

-Szevasz!

-Óó, szia!

-Mit akarsz itt?

-Én csak Mátéhoz jöttem.

-Mer mér?

-Mert együtt vagyunk.

-Ja jóvan. Hallom mész majd ki anyámékhoz.

-Igen. Nyaralni egy kicsit.

-Pff.

-Mi az?

-Semmi.

-Oké. Akkor én most bemegyek.

-Mennyé csak!

-Mi bajod van?

-Semmi, csak tudod egyfolytában azt hallom, hogy Máté ilyen szerencsés meg olyan szerencsés amiért egy ilyen lányt talált magának, és, hogy én meg milyen egy trehány gyerekkel. Mert ugye...- mondta de nem tudta folytatni, mert Máté félbeszakította. Épp akkor ért ki a fürdőből. Kicsit elkalandoztam azon, hogy csak egy alsógatya van rajta. De rá kellett ébrednem, hogy ez itt a valóság.

-Ezt most fejezd be! Ne bántsd őt azért mert neked el kell költöznöd. És az, hogy anyáék jobban szeretik őt mint a te pasidat arról csak is ti tehettek. Ha nem lennétek ilyen kretének, biztos őt is bírnák. Gyere Barbi!

Mikor bementünk a szobába vett egy gatyát és egy pólót.

-Nagyon szomorú vagy?

-Egy kicsit. Mi baja velem?

-Annyi, hogy téged a szüleink elfogadnak, de őket nem. Ja és, hogy az ő pasiját nem hívták ki Amerikába.

-Óóó. Sajnálom.

-Nem kell. Mit szólnál hozzá, ha mégis hozzátok mennénk? Van egy olyan érzésem, hogy balhé lesz.

-Nem szeretnéd, hogy halljam?

-Őszintén? Nem. Azt is elmondom, hogy miért. A te húgoddal nincs különösebb baj. De az én nővéremmel van. Nem is kevés. Szinte minden nap van vita. Mi olyankor Ádival ilyenkor mindig elmegyünk. Most is ez lesz. Nem baj ha jön velünk?

-Nem dehogy is. Nyugodtan jöjjön. Ha szeretnétek nálunk is alhattok.

-Talán arra nem lesz szükség.

-Most fél kilenc van. Gondold végig!

-Tényleg nem.

-Oké. Te tudod. Szólok neki, hogy öltözzön fel.

-Jó. Én addig beszélek a szüleimmel.

-Nyugi!- mondtam és átmentem Ádi szobájába. Bekopogtam, és bementem.

-Mi a baj?

-Semmi. Csak anyuék mindig Lizával veszekednek, és az olyan rossz.

-Naaaa. Ne légy szomorú! Gyere, öltözz fel, átjössz hozzánk, megnézed a mi lakásunkat.

-És mit csinálunk ott?

-Nem tudom. Amit szeretnél.

-Nézünk valami filmet?

-Ha az neked jó, akkor igen. Na de akkor gyere öltözz fel!

-Lesz gumicuki?

-Ha nem öltözöl fel akkor nem- mondtam és elkezdtem csikizni.

-Hihihi! Hé! Na! Fejezd be! Légyszi! Felöltözök.

-De akkor két perc múlva lent állsz az ajtóban felöltözve.

-Aha.

Kimentem a szobából és lementem a lépcsőn. Máté az előszobában várt.

-Na?

-Megvárják, hogy elmenjünk.

-Oké. Ádi azt kérte, hogy nézzünk filmet. Amúgy az alvás?

-Apu eljön értünk mikor végeztek.

-Az úgy jó.

-Itt vagyok!- mondta Ádi.

-Ez így nem jó. Vagy esetleg mezitláb jössz?

-E-e. Veszem fel.

-Segítsek?

-Nem kell. Kész is vagyok.

-Akkor mi mentünk. Sziasztok!- köszönt el Máté.

-Viszlát!

-Szia anyu!

-Sziasztok gyerekek!

Mikor kiléptünk az utcára megfogtam Máté kezét. Az öccse megsértődve nézett ránk.

-És nekem ki fogja meg a kezem?

-Na gyere!- elengedtem Máté kezét, és az öccse egyik kezét én, a másikat ő megfogta- így most most már megfelel?

-Meg. A kisbolt előtt megállunk? Szeretnék gumicukit enni.

Mikor odaértünk a bolt elé adtam neki pénzt és mondtam, hogy menjen be, válassza ki és fizesse ki. Mi Mátéval kinn maradtunk.

-Köszönök mindent!

-Nem kell. Ez alap.

-Nem hiszem. Szerinted minden barátnő felajánlja, hogy ha a pasijánál balhé van, akkor menjen hozzá az öccsével?- kérdezte szorosan fogva a derekamat.

-Hát és azt nem tudom. De más nem érdekel. Csak te- mondtam és nagyon hosszan megcsókoltam.

-Fúúúúúj! De undik vagytok! Fejezzétek már be!

Nevetve engedtük el egymást.

-Gyere te!

-Hallod! Pár év múlva te is ilyen leszel ám. Csak nem ilyen jó csajjal.

-Dehogynem!

-Biztos, hogy nem.

-Miért?

-Mert Barbinál nincs szebb lány.

-Na örülök, hogy ezt így gondolod. De mi lenne ha ezeket a pasis dolgokat nem a csajod előtt beszélnétek meg?

-Oké vágom.

-Na gyertek be!- mondtam mikor odaértünk a házunkhoz.

Ahogy beléptünk a házba mondtam Máténak, hogy szólok a szüleimnek. Bementem a nappaliba.

-Sziasztok!

-Hát te?

-Mátéval átjöttünk, mert náluk vita van.

-Jaaa. Rendben. De nem marad sokáig ugye?

-Nem. Ha otthon vége a balhénak jön értük az apukájuk.

-Hogy érted, hogy értük?

-Ja! Itt az öccse is, Ádi.

Ekkor befutott a szobába Ádi.

-Csókolom!

-Szia Ádi!
-Barbii! Azt ígérted filmet nézünk.

-Tudom.

-Csókolom!- jött be a nappaliba Máté is. Odalépett mellém és átölelte a derekam.

-Mátééé! Barbi azt ígérte filmet nézünk.

-Akkor filmet fogunk nézni. Mit akarsz?

-Nézzünk Bud Spencert!!

-Ajj. Én az utálom- kezdtem el nyöszörögni.

-De megígérteeed.

-Oké, akkor nézzük azt...

-Gyerekek nekem megvan mindegyik dvd. Melyiket szeretnétek?

-A különben dühbe jövünk-öt!

-Akkor megkeresem.

-Barbi a gumicukit előveszed?

-Aha, hozom. De ha mindet megeszed akkor rosszul leszel.

-Akkor majd hagyok egyet.

-Nem. Többet. Majd Máté megmondja. Menjetek be a szobámba, megvárom amíg apu megkeresi.

-Jó.

-Szia Máté! Ki ez a gyerek?

-Szia Flóra! Ez a gyerek az öcsém.

-Ahha. És miért van itt?

-Átjött velünk filmetnézni.

-Mit néztek?

-Különben dühbe jövünk.

-Az de jó. Nézhetem én is?

-Miattam. Akkor te filmezel Ádival mi Mátéval meg elfoglaljuk maagunkat.

-Nem. Ezt én is szeretem- mondta Máté.

-Meg is van.

-Jó. Tessék itt van, menjetek előre kimegyek a gumicukiért- mondtam és kimentem az előszobába. Miközben a táskámban matattam valaki egyszer csak belepuszilt a nyakamba- Te nem mentél fel?

-Nem. Tudod, hogy utálom ezt a filmet, de Ádinak most társaságra meg boldogságra van szüksége. Jó?

-Oké. Nagyon szeretlek.

-Én is- mondta és hosszan megcsókolt- kicsit veszélyes volt, hogy apu meg ne lásson minket. Nagyon elvesztünk egymásban, de valaki megzavart minket.

-Khm-khm- krágogott. Kinyitottam a szemem. Apu állt ott.

-Apaaa- mosolyogtam rá- hát te?

-Hát én... Na menjetek, ne is lássalak titeket.

-Öööööö. Oké- mondtam, és gyorsan megfogtam Máté kezét és felmentünk- Várj! A gumicuki. Lemegyek érte.

-De siess!

Mikor visszaértem a szobámba odadobtam Flórának és Ádinak a gumicukrot. Mi Mátéval az ágyamon terültünk szét, ők pedig a két babzsákfotelben ültek.

Ráhajtottam a fejem a mellkasára, és úgy néztük a filmet. Én kb. öt perc után meguntam, elkezdtem Mátét piszkálni. Simogattam a mellkasát, birizgáltam a haját. Lementem egy üdítőért. Mikor már idegesítően unatkoztam, Ádi rám szólt, hogy fejezzem be. Lementem még egy italért. Már a lépcső felénél voltam mikor csengettek. Lementem és kinyitottam. Máté apukája állt ott.

-Csókolom!

-Szia Barbi! A fiúk?

-Fent vannak a szobámban. Hívjam őket?

-Hát igen azt megköszönném. Bejöhetek?

-Ja. Persze. Elnézést! Nyugodtan üljön le! Hozhatok valamit?

-Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm.

-Rendben, hozom. Tessék- tettem le elé a poharat.

-Köszönöm.

-Szólok a srácoknak.

-Jó.

-Szevasz Tibikém!- lépett be a szobába apu.

-Heló Tomi! Hogy vagy?

-Köszönöm jól. És te?

-Megvagyok. Barbi akkor szólnál a fiúknak, hogy indulunk?

-Ugyan már! Maradjatok még egy kicsit! Hozok sört- mondta apu.

-Nem, tényleg mennénk.

-Apu! Ha menni szeretnének hadd menjenek!

-Igen. Ádinak már amúgy is egy kicsit késő van.

-Igen ezt megértem.

-Felemegyek akkor szólok nekik- mondtam, majd felfutottam a lépcsőn, és benyitottam a szobámba- Srácok! Apukátok itt van értetek.

-Oké. Megyünk.

-Mátéé! Nézzük végig a filmeet!

-Ádi. Majd legközelebb. Jó? Jöhetsz máskor is- mondtam neki vigasztalásképp.

-Tuti?

-Tuti.

-Ígéred?

-Ígérem.

Lementek, és felöltöztek. Kikísértem őket. Gyors Mátétól is elköszöntem.

-Minden ok lesz- mondtam miközben megöleltem.

-Nagyon remélem- nyomott egy puszit a fejemre

Mikor elmentek vissza bementem a házba. Este fél tizenegy volt. Nem tudtam mit csináljak. Bekopogtam Flórához.

-Tessék!

-Szia!

-Hali! Gyere be!

-Köszi. Mizu?

-Semmi különös.

-Velem se. Unatkozok.

-Pacsi! Én is.

-Nem csinálunk valamit?

-Mire gondolsz?

-Valami csajos este. Áthívhatnánk Nórit is.

-Nekem okés. Felhívod Nórit?

-Ahha.

Átmentem a telómért a szobámba és miközben hívtam a legjobb barátnőm visszamentem a húgomhoz. Leültem az ágyára miközben Nóri beleszólt a telefonba.

-Szia Barbii!

-Szia Nórci!

-Miért hívtál?

-Flórával nagyon unatkozunk. És arra gondoltunk, hogy tartunk egy ilyen csajos estét. Nem jössz át?

-Mire gondolsz? Mit csinálnánk?

-Hát nem tudom. Tudod mint a filmekben. Kifestenénk egymás körmét, filmeznénk, magazint nézegetnénk. Kibeszélnénk a pasikat. Ilyenek.

-Lehet róla szó. Várj! Megkérdezem a szüleimet. Jöhetek. Hozok pizsit, ruhát holnapra és egy fogkefét.

-Oké. Várunk.

-Szia.

-Szia.

Míg Nórira vártunk elővettem a magazinokat, kihalásztam a szekrényemből a körömlakkokat is. Addig Flóra a neten keresett pár filmet amit meg lehet nézni. Húsz perc múlva Nóri benyitott a szobámba.

-Helóóóó!

-Szia! De jó kedve van valakinek!

-Hát miért lennék szomorú?

-Nem tudom.

-Na ennyi. Mit csinálunk?

-Szólok Flórának, hogy jöjjön át.

-Okii. Vagy szólok én, te meg hozzál nasit!

-Nekem jó. Mit?

-Ööööö. Popcorn, nutella, csoki, cola.

-Ennyi?

-Egyelőre. De szerintem gyorsan el fog fogyni.

-Okéé.

Tíz perccel később arra értem vissza a szobámba, hogy a húgom és a legjobb barátnőm a laptopomat nyomkodja. Nem tudtam mit csinálnak.

-Hát ti mit csináltok?

-Őőőőő. Hát. Izé.

-Nóri hagyd! Elmondom. Igazából nemsokára itt a karácsony. És anyu mondta, hogy segítesek nekik kitalálni, hogy mit kapjál.

Hát csodálkoztam rendesen. Az igaz, hogy itt a karácsony. Én már kiszámoltam, hogy a tavaszi utazás az olyan lesz mint egy nyaralás, tehát azt nem alkalomra kapom. A londoni utat sem. Névnapomra kapom a feztiváljegyet. Szülinapomra be van ígérve egy notebook és egy iPhoen 6.

És itt a karácsony. Az ünnep amit nem is igazán szeretek. De ajándékot azért néztem. Nekem minden álmom, hogy modell lehessek, és ehhez az alakom meg is van. Anyuéknak már párszor említettem.

-És akkor miért nem kérdeztek meg inkább?

-Nem tudom... De amúgy mit szeretnél?

-Tudod te is.

-A modellkedés?

-A modellkedés.

-Igazából. Jó ötlet, mert szép is vagy meg minden. Megemlítsem anyáéknak?

-Ahha lehet- egyeztem bele. De akkor még nem tudtam mi fog történni másnap- de most akkor mit csináljunk?...

Sophie <3