Sziasztok Cukorborsók <3
Most tudom hozni a kövi részt. :/
Soz csak mivel nincs laptopom és az iPodomról kell írnom elég nehézkés. :(
De remélem, hogy nem haragusztok, és értékelitek az igyekezetemet és, hogy egy kicsi előleget is kaptatok...
Szerintetek Máté mit fog szólni? Kommentekben jöhetnek az ötletek ;)
Puszi Zsófi <3
"-Köszönöm!- ezt súgtam a fülébe.
Csak egy puszit kaptam a fejemre."
Felfutottam a szobámba, és majd kiugrottam a bőrömből. Mindenkit ölelgettem volna. Egyszeűen azt éreztem, hogy izgulok, várom. De valahol mélyen féltem. Nem akartam, hogy ha összejönne a dolog a barátaim eltávolodnának tőlem. Mi van ha Máté is elhagy? Én azt nem élném túl. De egyszerűen ez az álmom. Viszont tudtam, hogy butaság még ilyeneken gondolkodnom, még egyátalán nem tartok ott. Ilyen gondolatokkal a fejemben aludtam el. Reggel anyu ébresztett, mondván, hogy suliba kell mennem. Nem sok kedvem volt, dehát muszáj. Gyors letusoltam, és felöltöztem. Jó kedvem volt, de tudtam, hogy mielőtt elmegyünk az ügynökségre át kell öltöznöm. Lefutottam a lépcsőn és bementem az ebédlőbe.
-Jórereggelt!
-Neked is! Mitől van te neked ilyen jó kedved?- kérdezte Flóra.
-Ma megyünk az ügynökségre.
-Ja télleg'!
-És úgy izgulooook!
-Elhiszem de nyugi!
-Oké. Van reggeli?
-Müzli.
-Úúúúúú. Étcsokis?
-Ja.
-Aggyá'!
Miután megettem elmentem fogat mosni. Felvettem a cipőm és a kabátom és már el is menten otthonról. A kapunak dőlve Máté várt. Egy hosszú csókkal köszöntött, de a gallérjába kapaszkodva kértem ráadást. Második csókunkba bele kuncogott, mire én sértődést tettetve néztem rá.
-Kinevetsz?
-Én? Biztos, hogy nem.
-Deeee. Hallottam.
-Bocsi kicsim, de vicces voltál- mondta miközben egy puszit adott az orromra.
-Nem tudok rád haragudni. Amúgy szia!
-Szia!- köszönt és közben megcsókolt.
-Hiányoztál tegnap!
-Te is nekem. Mit csináltál?
-Jujj. Nem is meséltem. Képzeld el elmentem a plázába korrektorért. És megnézegettem a szempillaspirálokat is. Aztán ott leszólított egy ember, hogy nincs e kedvem a L'Oreal Parisnál modellkedni- kezdtem bele a mesélésbe miközben elindultunk- Mikor hazaértem beszéltem anyuval és délután megyünk az ügynökségre. Izgulok.
-Ez tök jó! Büszke vagyok rád.
-Egyenlőre nincs miért.
-Nem baj. Már ezért is.
-Köszönöm- adtam egy puszit a szájára.
Innentől csendben sétáltunk. Mikor a sulihoz értünk a többiek már ott voltak.
-Heló!
-Sziasztok!- köszöntek egyszerre.
-Mizu?
-Semmi különös. Veletek?- kérdezték.
Nem tudtam eldönteni, hogy elmondjam e nekik hova megyek délután. Mátéra néztem, aki a fejét telerte. Sejtettem miért tett így, nem is mondtam semmit. Ő válaszolt helyettem.
-Semmi. Tanultunk.
-Kellett valamire?
-Kémiára.
-Írunk?
-Lehet.
-Célzott rá?
-Ahha.
-Kurva élet. Nem tanultam- mondta Tomi.
Bementünk a suliba és a büfé felvásárlása vementünk az osztályba. A srácok az egész termet betöltötték, de én csak a padomon ültem és a telefonomat nyomkodtam. Egyszer csak Nóri pattant fel mellém.
-Furcsa vagy.
-Furcsa?
-Ahha. Baj van?
-Nem dehogy is. Csak fáradt vagyok.
-Tuti?
-Tuti.
-Te tudod.
-Amúgy. Tegnap nem hívtál, pedig vártam. Mit mondtak a szüleid?
-Jaaaa. Hát igazából egy kicsit meglepődtek, de nem nagyon akadtak ki. Azon már inkább, hogy nem mondtam el nekik.
-Na! Az nem is olyan rossz!
-Nem. És köszönöm, hogy segítettél.
-Nincs mit. De miben is?
-Hát mondtad, hogy mondjam el nekik.
-Jaaaa. Hogy erre gondolsz.
-Igen.
-Figylej! Én csak a véleményemet mondtam el.
-Nem baj. Köszönöm!
-Nincs mit- mondtam miközben megöleltem.
Ölelésünket Geri úgy vette mintha csoportos ölelés lenne, szó szerint ránk ugrott. Csak röhögve néztem rá.
-Hülye vagy?
-Nem. Csak azt hittem csopi ölelés van.
-Ahh. De a gerincem eltörött.
-Dehogy törött el!
Mielőtt válaszolhattam volna a csengő szólalt meg. Napközben semmi izgalmas nem történt, annyi, hogy Flori tesin elesett, és valószínűleg a kezét is eltörte. Suli után Mátéval indultunk haza. A kapuban megálltunk, és egy fél óra múlva már be is mentem. Épphogy levettem a kabátom egy smst kaptam.
"Ügyes legyél délután! Szeretlek! Csók Máté xx"
Elmosolyodtam, és az első válaszokat kitöröltem, majd csak egy rövid választ pötyögtem be.
"Köszönöm! Én is szeretlek <3 Csók Barbi xx"
Bementem az ebédlőbe, melegítettem egy kevés ebédet. Gyorsan megettem, és felmentem a szobámba egy olyan ruhát keresni ami az ügynökségre jó lesz. Miután megtaláltam, bementem a fürdőbe és letusoltam. A hajamat copfba fogtam és magamra kaptam a ruhám.
Nem gondoltam bonyolultra, egy sima egyszerű, de mégis elegáns ruhát választottam. Anyu fél négykor ért haza, és indultunk is. Nem volt messze kocsival öt perc alatt oda értünk. Bementünk a több emeletes épületbe és a recepcióhoz sétáltunk.
-Jónapot kívánok!
-Jónapot! Segíthetek valamiben?- kérdezte egy fiatal lány.
-Igen. Én Palvin Barbara vagyok. A L'Oreal Paris egy ügynökéhez jöttünk.
-Ó igen. Meg is van. A negyedik emeleten ha kiszállnak a liftből és jobbra a második ajtón kell bekopogniuk.
-Rendben köszönjük! Viszlát!
-Viszlát!
Odamentünk a lifthez és az utasításokat követve bekopogtunk azon a bizonyos ajtón. Az volt rá kiírva, hogy Farkas Dávid. Gondoltam ez a neve annak a pasasnak. Mikor bementünk az irodába anyával helyetfoglaltunk és tárgyalásba is kezdtünk.
-Tehát akkor Barbi modellkedhet önöknél és akár utazhat is, de az iskolát egyelőre nem hagyhatja ott. Ha majd ott tartunk akkor fogadunk egy magántanárt.
-Anyu biztosan így gondolod?- kérdeztem.
-Igen csillagom. Sokat gondolkodtam ezen és biztos vagyok benne.
-Nagyon köszönöm!
-Rendben. Akkor pár papírt alá kéne írni, és akkor rendben is leszünk.
-Oké.
Anyunak és nekem is alá kellett írnunk, szerződések stb, stb.
-Meg is lennénk. Barbi a menedzzsered én leszek. Én fogom intézni neked a fotózásaidat, utazásaidat. És akkor az első munkádnak az időpontja meg is van. Holnap be kell jönnöd, és akkor csinálunk egy kis fotósorozatot, és pár nagyobb ember majd azokat nézik át. Meddig vagy suliban?
-Hát. Holnap fél háromig vagyok.
-Nem lehetnek kikérni holnapra? Fontos lenne- modta Dávid szavait anyunak intézve.
-Ha ez olyan nagyon fontos legyen!
-Köszi anyuu!
-Rendben, köszönöm!
-De most már induljunk!- mondta anyu.
-Oksi. Szia Dávid! Holnap jövök mire is?
-Tíz órára.
-Oké. Szia!
-Sziasztok!
Mikor hazaértünk felhívtam Mátét és mindent elujságoltam neki. Kérdezte, hogy nincs e kedvem kimenni sétálni. Mondtam neki, hogy van, fél óra múlva legyen itt. Ezután letettük a telefont és felöltöztem. Anyu elengedett, mondván holnap nem lesz suli. Nekem. Felkaptam a kabátom és a bakancsot és kimentem a kapun. Nekidőltem a kerítésnek és gondolkodni kezdtem. Hogy mennyien mondták nekem, hogy tumblr girl vagyok. Lehet benne valami. Nem sokáig elmélkedhettem ugyanis egyszer csak valaki megölelt.
-Szia!- mondtam egy csók után.
-Heló! Mizu?- kérdezte és közben kézenfogva elindultunk. Nem tudunk mennyit sétálhattunk, de mellette gyorsan telt az idő. Este egy hosszabb búcsú után hazaindult, én pedig be a házba. Felmentem a szobámba és egy gyors tusolás után bebújtam az ágyamba. Sok minden történt ma, gyorsan elaludtam.
Másnap reggel az ébresztőm ébresztett. Felkeltem, letusoltam, és a hajamat csak megmostam, gondoltam ott majd csinálnak vele valamit.
Fél tízre értem oda az ügynökséghez. Gondoltam még van egy kis időm, beugrottam a mellette kévő starbucksba. Ittam egy lattet közben a telómon neteztem. 50-kor kimentem a kávézóból, és besétáltam az ügynökségre. Beszálltam a liftbe és a megadott emeleten kiszálltam. A bejáratnál Dávid várt, és két puszi kíséretében köszöntött. Miközben a foyosón mentünk végig egy furcsa érzés fogott el. Izgultam, féltem, vártam. Pontosan nem tudtam eldönteni mit érzek. Egy szoba előtt megálltunk. Kíváncsian vártam mi fog történni. Egyszer csak az ajtó nyílt ki. Egy huszas éveiben álló csaj nyitott nekem ajtót.
-Sziaaaa! Sonja vagyok a fodrász és sminkes!
-Hali! Én pedig Barbi vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! És ha megkérdezhetem, ki ez az édes kis csöppség a kezedben?
-Ja bocsi! Ő a lányom, Sophie.
-Jujj! Nagyon aranyos!
-Örülök, hogy tetszik. Ha minden jól megy akkor sokat fogunk találkozni. Én igazából Dávidnak segítek.
-Értem. Megfoghatom?
-Persze!- mondta és a kezembe adta a kislányt- Sziaaa! Jajj hát hova kerültél? Na hova?- kezdtem neki gügyögni, de Sonja megzavart.
-De közben kezdjünk munkába, mert Dávid mérges lesz.
Igen, közben Dávid eltűnt mellőlem valahova, talán a fotóshoz ment oda. Beljebb mentem és lepakoltam a táskámat. Beleültem egy székbe és míg én Sophieval játszottam, az anyukája közben a hajamon kezdett ügyködni. Mondta, hogy először copfban, majd egyenesen kibontva és a végén begöndörítve lesz a hajam. A sminkem egyenlőre egy natúr smink lett, mert azt mondta, hogy szép arcom van és amúgy is, ilyenkor a nagy főnököknek az arcom kell. Egy fél óra alatt kész is lett, majd Dávid bemutatta a fotóst. Krisztiánnak hívták, de valahonnan nagyon ismerős volt. Miután láthatta, hogy milyen gondolkodó fejet vágok segített. Éder Krisztián! Hát persze! Így már egyből tudtam. Tök jó fej volt, csak annyit kért hogy SP-nek ne szólítasam. Ezt tiszteletben tartottam, és csak simán Krisznek szólítottam. Nagyon sok képet csinált. Élveztem ahogy mondja, hogy milyen pózokba álljak, milyen arckifejezésem legyen, merre tartsam a fejem, hunyorítsak e vagy ne. Elmondhatatlanul boldog voltam. Valahogy azt éreztem, hogy ezt szeretem csinalni, ez az én szakmám. Két órán keresztül kattogott a gépe, de az eredményért megérte. Mondjuk nekem nem annyira, de a többieknek nagyon tetszettek.
Egy óra körül végeztünk. Gondoltam benézek a suliba. Dávid azt mondta, hogy holnap vagy holnap után hívni fog. Krisz és Sonja megadta a számát. Ebben a pár órában valahogy jóban lettünk.
-Srácok nem megyünk el kajálni?- kérdezte Krisz.
-Nekem ok. Barbi neked suli?
-Miattam mehetünk. Az ilyen napokat Dávid igazolja.
-Oké. Akkor meki?
-Mehetünk.
Visszaöltöztem az eredeti ruhákba, megfogtam a táskám és már indulhattunk is. Sonja vezetett, és én hátra ültem a kicsivel. Mikor odaértünk a plázához bementünk a mekibe és rendeztünk. Mivel ma még semmit nem ettem, sokat rendeltem. Egy big mac, egy nagy hasáb krumpli, nagy üdítő, egy fagyi, kávé. És mind meg is ettem. Teli hassal mondtam, hogy az utolsó órára be kéne mennem. Sonja felajánlotta, hogy elvisz de udvariasan elutasítottam, mert valahogy gyaloglásra volt szükségem. Két-két puszi kíséretében elbúcsúztam tőlük és útnak indultam. Mikor kiértem a kellemesen hideg utcára elővettem a telefonom, és tárcsáztam anyu számát. Sokadik csengésre, de felvette.
-Szia csillagom! Hogy ment?
-Szia anyu! Huuuu hát nagyon jól! Sonja, Dávid és Krisz is tök rendesek. Amúgy pár kép ki lett nyomtatva, azokat viszem haza.
-Ki az a Sonja meg Kirsz?
-Hjajj! Látom, megint a lényeget fogtak meg. Egyébként Sonja a sminkes és fodrász, Krisz pedig a fotós és a volt SP. De a képek nem is érdekelnek?
-Jajj dehogynem!
-Akkor oké. Elmentünk kajálni, és gondoltam utolsó órára bemegyek. Angol lesz.
-Hát ha szeretnél. Nekem mindegy. Dávid adott igazolást?
-Ahha.
-És amúgy mit mondott?
-Mármint Dávid?
-Ahha.
-Hát, hogy most pár képet amiket kiválasztott tűnik azokat elküldi nem tudom én kiknek, és egy két nap múlva hívni fog, hogy mit mondtak.
-Oké. Értem. És akkor mi lesz ha tetszik nekik?
-Hát pontosan én se tudom. Azt hiszem lesz egy fotózás meg reklámfilm forgatás aztán azt leadják kb. az egész világon, és egy év múlva Magyarországon is elkezdik reklámozni.
-Ehez utaznia kell?
-Anyuuuu. Nem tudom. De most leteszem, mert itt vagyok a sulinál.
-Oké. Szia!
-Szia anyu!
-Szia Barbi!- mondta és megölelt.
-Szia Nóri! Mizu?
-Semmi. Egy kicsit kikérezledtem, mert nem voltam jól. Veled? Mik ezek a képek?- kérdezte,
Sophie <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése