11. rész- Sietek haza!

Sziasztoook! :)

Meghoztam a kövi részt! ;)

Valószínűleg a suli végéig így, kb. másfélhetente tudom majd hozni a részeket! :)

Nessi megváltoztatta a designt, ami nekem nagyon tetszik, és köszönöm neki :*

Tudom, sokat beszélek úgyhogy hozom  is a kövi részt ;)

Puszi Zsófi <3

"Kinn meg kellett várnunk az eredményt, amiben a szóbelinek meg az írásbelinek az eredménye van, hogy meg van e a vizsgám. Elmeséltem a srácoknak mi volt, és nagyban meséltem mikor a vizsgabiztos kijött, hogy megvan az eredményem!"

-Sikerült kijavítani a vizsgáját, bár nem nagyon volt rajta mit. Az eredménye pedig... Gratulálok! Sikeresen megvan a felsőfokú angolnyelvvizsgája?

-Komolyan?- kérdeztem, teljesen lefagyva.

-Komolyan. Kilencvenhét százalékkal!

-Azta! 

-Gratulálok!

-Köszönöm! Istenem köszönöm!

-Gyere Barbi, menjünk!

-Oké. Felhívom anyut.

-Az jó lesz. Kivettem a kabátzsebemből a telefonom és tárcsáztam anyu számát.

-Szia Barbi! Na mesélj! Hogy sikerült?

-Megvan! Kilencvenhárom százalék!

-Jajj! Kicsim! Annyira örülök neked! Annyira ügyes vagy! Hívd fel apádat is!

-Oké. Na szia!

-Szia!

Letettük a telefont, és felhívtam apát is.

-Szia apa!

-Szia Barbi! Baj van?

-Dehogy is! Csak gondoltam felhívlak a vizsga eredményével!

-Ja jólvan! Milyen lett?

-Nagyon jó! Megcsináltam! Kilencvenhárom százalékos lett!

-Ügyes vagy!

-Köszi! És apa akkor majd nem tudom, hogy anyuval beszéltetek e már róla, de nekem azt mondta, hogy majd meg fog kérni, hogy utalj egy kis pénzt a számlámra, amit majd New Yorkban el tudok költeni...- mondtam, épp mikor beültünk a kocsiba.

-Igen mondta már! Mindjárt meg is csinálom!

-Oké! Köszi! De most leteszem! Puszi!

-Szia!- majd letettük a telefont.

Még mindig nagyon pörögtem.

-Akkor lányok hova vigyelek titeket?

-Haza. De... Nem mehetnénk be a suliba? Csak elmondanám Máténak és jönnénk is!

-Oké!

-Akkor írok neki!- mondtam, majd elkezdtem a telefonom pötyögni.

"Sziaaa! Végeztem! Mármint.... Érted xdd ha öt perc múlva le tudsz jönni az aulába pár percre én is beugrok ;)!"

Egyből jött is a válasz.

"Le megyek <3 Várlak!"

"Okii"

Krisz a sulihoz ment, én megfogtam a táskám és gyors befutottam. Máté az alua közepén állt. Mikor meglátott odalépett hozzám, és megölelt.

-Szia!

-Szia! Na! Hogy sikerült?

-Sikerüült! Kilencvenhárom százalék!

-Nagyon ügyes vagy!

-Köszi! De szerintem menjél vissza órára!

-Oké.

-Délután jössz?

-Menjek?

-Ahha! Menjünk el edzeni!

-Ma nee! De megyek!

-Oké! Szeretlek!

-Én is!- mondta, majd gyors megcsókolt.

Kifutottam a suliból, ő meg vissza órára. Mikor beültem a kocsiba, mondtam Krisznek, hogy most akkor már hazamehetünk. Még a kocsiban elbúcsúztunk.

-Akkor majd a reptéren találkozunk! És! Ha akarsz most délután egy hamburgert meg egy starbucks valamit nyugodtan benyomhatsz ám!

-Oké! Köszi mindent! Szia!

-Sziasztok!

Bementünk a házba, és miután levettük a cipőinket bementünk a nappaliba. Ledőltem az ülőgarnitúrára és elkiáltottam magam.

-INDULJON A CSAJOS NAAAP!

-Okéé!

-Akkor megyek átöltözök! Aztán indulhatunk!

-Oksi!

Felugrándoztam az emeletre, és kerestem magamnak egy ruhát amiben el lehet menni, egy fekete kötött ruhát meg harisnyát.

Lementem a lépcsőn és láttam, hogy Flóra enni készül.

-Mit csinálsz??

-Ebédelek...

-Azt bebasztad! Megyünk szépen, és eszünk mekiben!

-Hát jó!- mondta, és visszatette a tányérat a helyére.

-De akkor gyere, menjünk!

-Jövök!

Míg elsétáltunk a plázáig az egész utat vég beszélgettük. Mondta, hogy nemsokára itt van neki a felvételi és nagyon fél. Mikor odaértünk először a kajáldákhoz mentünk, hogy együnk valamit. Kértünk két hamburgert, két krumplit meg két üdítőt, és miutén kerestünk egy szabad asztalt leültünk, és enni kezdtünk. Mint más korunkbeli lány mi is a helyes srácokat nézegettük, keresgéltük. Megbeszéltük, hogy nálunk igazából annak van esélye akinek van iPhoneja és/vagy Air Forcea. Éppen arról beszéltünk, hogy milyen boltokba menjünk be, mikor két cuki fiú odajött hozzánk. A hajuk úgy állt ahogy kellett, a cipőjük is jó volt (fehér air force) és ez iPhone is ott villogott a kezükben.

-Sziasztok lányok!

-Halii!

-Leülhetünk ide?- kérdezte az egyik és a mellettünk levő két székre mutatott.

-Persze nyugodtan! 

-Köszi! És mi járatban?

-Csajos nap egy felsőfokú angolvizsga után!

-Értem. Hogy ment?

-Jól. Sikerült.

-Gratulálok! Egyébként! Ádám vagyok! Ő a haverom, Levi.

-Én meg Barbi, és ő a húgom, Flóra.

-Szép nevek!

-Köszi! Ti mi járatban?

-Tudod... Elég régóta szingli vagyok és keresek valakit.... Mint például egy olyan szép lányt mint te!

-Ne már! Tele van a hely tök szép lányokkal!

-Láttuk mi is.

-Jaa! 

-De valahogy egyik se nagyon fogott meg- mondta, és ahogy oldalra néztem Flóra is jól elbeszélgetett Levivel.

-Miért?

-Nem tudom! Majd egyszer csak találok valakit! 

-Figyelj... Nem gondolom, hogy mondjuk instán nincs több száz olyan lány követően aki minden kitett képed után oda nem hugyozik ahol ül. Te inkább nem attól félsz, hogy kihasználnak majd?

-De... Lehet.

-Akkor szerintem mielőtt összejössz valakivel jól ismerd meg!

-Basszus! Két perce nem ültem ide, de tökre megértjük egymást!

-Azért ilyet ne módjál! Én csak annyit mondok, hogy mielőtt én összejöttem a barátommal előtte már két és fél évig osztálytársak voltunk.

-Pasid van?

-Ahha!

-És komoly a dolog?

-Eléggé... De miattam haverok lehetünk.

-Oké.

-Viszont mi most megyünk, mielőtt Flóra itt valamit csinál úgy, hogy pasija van!

-Most mi??- kérdezte röhögve.

-Csajos nap!

-Igaz...

-Na srácok! Akkor valamit mondjatok! Facebook név, instagram név, twitter név valami!

-Oké! 

Mind a ketten megmondtak minden közösségi portálra a nevüket, majd elköszöntünk tőlük. 

-Flóra ugye nem szerettél bele?

-Nem! Dehogy is! Hülye vagy? 

-Akkor jó!

-Nem! Nekem ott van Áron!

-Oké, na! Gyere ide menjünk be!- mutattam rá az egyik boltra. 

És ez így ment négy órán keresztül. Az egyik boltból kifelé jövet Flóra irritáló kis osztálytársaiba ütköztünk. 

-Pff!- hallatta a hangját Bogika.

-Baj van tündérbogár?

-Mi lenne? Csak teljes erőből nekem jöttél, de semmi baj!- mondta a legeslegnayobb szájú, Kata.

-Akkor örülök!  

-Flóra ma miért nem voltál iskolában? Csak nem a fizika doga miatt?

-Képzeld el, nem! Ha annyira tudni akarod akkor elmondom neked! New Yorkba utazom modellkedni, de ahoz kell a felső fokú angol vizsga, és ma ott voltam. És tudod mi történt? Az ami veled soha nem fog! Megvan az angolnyelvvizsgám! És képzeljétek el! Máté nagyon buszke rám, és szeret! Ez az amit ti soha nem fogtok érezni. Igazi szeretetet! Olyat mint ami köztem és Máté között vagy Flóra és Áron között van! Mert hiába írogattok Máténak, Gerinek, Tominak, Bálintnak és még sorolhatnám, soha nem fognak titeket szeretni!- mondtam el egy szuszra, és meg se tudtak szólalni- És ha most megbocsájtotok!- löktem Julcsikán egy kicsit, majd tovább mentem. Pár méterrel később megálltunk Flórával, és meglepve nézett rám.

-Húúúúúú!

-Mi az? Nincs igazam?

-De! Teljesen!

-Akkor jó! Ugye nem haragszol?

-Dehogy is! Igazad van! Teljesen! 

-Örülök! Hova szeretnél még bemenni?

-Tally Weijl?

-Oké! Azt kihagytuk! Aztán utána meg akkor starbucks!

-Azt neked lehet?

-Most igen.

-Értem...

Bementünk a Tally Weijlbe és még ott is találtunk magunknak pár ruhát. Nem vettem sok mindent, mert tudtam, hogy holnap jövünk Sonjával is. Mikor fizettünk lementünl a mozgólépcsővel és a starbucksnál beálltunk a sorba. Mikor mi jöttünk kértünk két csokis muffint, én ittam egy kókuszos, duplacsokis lattet, Flóra meg egy sima karamelles lattet. Leültünk egy asztalhoz, és halkan beszélgettünk. Megîgértette velem, hogy meg ne csaljam Mátét meg ilyenek, pedig ő tudja a legjobban hogy mennyire de mennyire nagyon szeretem. Öt óra volt mikor hazaindultunk, és otthon anyu, apu, Máté, Sonja,-és a kicsi Sophie- Krisz, Dávid, Áron, Nóri és még az egész baráti társaságunk.

-Ez mi??

-Meglepii!

-De miért?

-A nyelvvizsga miatt!

-Légyszi majd akkor örüljetek ennyire, ha leérettségizek!

-Kicsim mi a baj?- kérdezte anyu.

-Barbi! Gyere velem!- fogta meg a kezem Máté és felmentünk a szobámba, ahol a vásárolt ruhákat is leraktam

- Mi a baj kicsim?

-Nagyon fáradt vagyok! Hajnali ötig fenn voltam, aztán nyelvbizsgáztam majd egytől ötig a plázát jártam! És csak aludni akarok! Meg veled lenni!

-Megértelek! De anyukád tök cuki meg minden!

-De Máté! Látod te is, hogy nem olyan a közérzetem, mint mikor kipihent vagyok. Kisebb az ingerküszöböm!

-Azt látom! De gyere ide!- húzott magához, és szorosan megölelt. Egy kicsit eltoltam magamtól, majd hosszan megcsókoltam. 

-Ha a többiek elmentek maradsz egy kicsit?

-Persze! Ha azt szeretnéd holnap nem megyek suliba!

-Komlyan?

-Ahha! Ádi amúgy is beteg, nekem kell vele otthon lenni, mert anyáék dolgoznak és akkor átjössz!

-Okéé!

-De gyere! 

-Ahhj!

-Egy kicsit! Én a haverokkal, te meg Krisszékkel beszéld meg, hogy gyorsan elmenjenek!

-Oké...

Megfogta a kezem és úgy mentünk vissza a többiekhez.

-Na minden ok?- nézett ránk mosolyogva mindenki.

-Igen! És sajnálom, hogy az előbb olyan bunkó voltam! Csak hajnali ötig tanultam, most meg négy órát sétálgattam fel alá a plázában és ahh!

-Semmi baj! 

-De köszönöm, hogy eljöttetek, nem tudom minek az alkalmából!- mondtam nekik mosolyogva, és a fejemet Máté mellkasának döntöttem, míg ő a derekam ölelte. Anyu mondta, hogy van süti aki kér ehet. Engem meg kiküldött tányérakért a konyhába. Sonja kijött velem, és tudtam ez lesz a megfelelő alkalom.

-Figyi Sonja....

-Mondjad!

-Nem akarok köcsög lenni vagy valami.... De nagyon fáradt vagyok, meg gondolom nektek sincs sok kedvetek itt lenni, és Máté is megbeszéli a többiekkel, hogy nem elküldeni akarunk titeket, de olyan hat óra körül elmentek?

-Ha ezt szeretnéd!

-Nagyon! A világom nem tudom!

-Akkor persze!

-Köszi- mondta és szorosan megöleltem. 

Kivittük a tányérakat a nappaliba és amint letettem Nóri futott oda hozzám, hogy milyen ügyes vagyok, és megölelt. De nagyon szorosan, azt hittem eltörik a bordám.

-Annyira ügyi vaaagy!

-Köszi! 

-Máté mondta, hogy hat körül menjünk haza.

-Köszi!

És ahogy meg volt beszélve hat óra körül mindenki hazament, kivéve Áront és Mátét. Mi felmentünk a saját szobánkba, és azt nem tudom, hogy Flóráék mit csináltak, de én rendet, majd egy cicanacit vettem fel meg egy bő pólót és ledőltem az ágyamba. Nem terveztem mást csinálni, csak aludni. Máté ledőlt mellém és miután átölelt aludhattam is. Arra keltem, hogy a kezét veszi ki az enyémeim közül.

-Mit csinálsz?

-Haza kell mennem! Fél kilenc van.

-Jaaaa! Akkor kikísérlek!

-Oké!

Lementünk a lépcsőn, felvettük a kabátunk meg a cipőnk és kimentünk. Egy fél órás búcsú után újra a házban voltam, és miután mondtam anyáéknak, hogy nem vagyok éhes, felmentem és egy gyors tusolás után tovább aludtam.

Másnap reggel tíz óra körül ébredtem. Nem tudtam, hogy tudtam egyszerre ennyit aludni, de kipihentnek éreztem magam. Megnéztem a telefonom, és négy nem fogadott hívásom volt. Egy Sonjától, egy Dávidtól, egy Mátétól és egy anyutól. Először anyut hívtam.

-Szia anyu!

-Szia Barbi! Most keltél?

-Ahha. Miért kerestél?

-Csak, hogy fent vagy e már.

-Már igen. 

-Akkor jó. Most pakolsz?

-Ahha, nekiállok.

-Jólvan. Na puszi!

-Szia!

Mikor letettük felhívtam Dávidot.

-Szia Dávid!

-Szia!

-Miért hívtál?

-Ja! Csak mert Sonjának nem vetted fel, megpróbáltam én is.

-Értem. Bocsi, csak aludtam!

-Ja semmi baj! Egyébként azért keresett, hogy megkérdezze, hogy mentek e vásárolni. De igazából már mindegy, mert itt az anyukája és akkor nem tud elmenni.

-Basszus ez teljesen kiment a fejemből!

-Semmi baj! De leteszem, mert anyóspajtás nincs jó formában.

-Oké. Akkor majd hívsz ha jöttök?

-Ahha. Szia!

-Szia!

Utolsónak Mátét hívtam.

-Szia Kicsim! Aludtál?

-Szia! Ahha! 

-Akkor most átjössz?

-Pakolnom kell... De ha akartok ti átjöhettek.

-Aztán Ádi mit csináljon?

-Igaz... Akkor gyorsan pakolok, aztán megyek. A többiekkel úgy lett megbeszélve, hogy hatra jönnek.

-Oké. Akkor várlak!

-Oksi! Puszi!

-Puszi!

Mikor mindenkivel beszéltem, felöltöztem itthoni ruhába, bekapcsoltam a laptopom, azon a One Direction új albumát és pakolni kezdtem. Került a bőröndbe mindenféle ruha. Nadrágok, szoknyák, egyberuhák, pólók, ingek, blúzok, pulcsik.... Meg sok sok cipő! Mikor úgy gondoltam, hogy mindent eltettem ami kellhet összecsuktam, de még nem zártam le. Felvettem egy előlhagyott farmert meg egy pólót, megfésülködtem, és lementem a lépcsőn. Ittam egy pohár vizet, magamra kaptam az újonnan vett timberland bakancsom és elindultam Mátéék felé. Útközben a telefonomat nyomkodtam. Megnéztem a facebookot, a twittert és az instagramot is. Amint odaértem Mátéékhoz becsönettem, és Ádi nyitott nekem ajtót.

-Szia Ádi!

-Szia Barbi!

-Máté?

-Fent van a szobájában. Rendet rak, mert jöttél.

-Ja értem! És, hogy vagy?

-Hát jól. Csak mindig lázam van. Épp az előbb mértük meg Mátéval, de most hála isten nincs!

-Az jó! Bejöhetek?

-Ahha! Gyere be!

Levettem a cipőm és a kabátom majd bementem a kisfiú után a nappaliba. 

-Mit nézel?

-Verdák. Szereted?

-Láttem már, de nem nagyon emlékszem. Felmegyek, megnézem, hogy áll Máté.

-Oké!

Felsétáltam a lépcsőn. és Máté ajtaja előtt megálltam. Bekopogtam, mire csak annyit kiabált, hogy gyere! Bementem és láttam, hogy jócskán van még mit pakolni, el se merem képzelni mi volt ott mielőtt nem kezdett el pakolni! 

-Sziaaa!

-Héé! Mondtam Ádinak ne engedjen fel! 

-Akkor lemenjek?

-Nem kell, dehogy is! - mondta, majd odalépett hozzám és megcsókolt- Kialuttad magad?

-Ahha! Anyukádék mikor jönnek haza?

-Háromra mennek a dokihoz Ádival...

-Akkor majd átmegyünk hozzánk?

-Ha azt szeretnéd.

-Oksi! Mit csináljunk?

-Mindegy. Először adok ebédet Ádinak, meg eszek én is... Utána mindegy.

-Majd kitaláljuk. Akkor menjünk le, hogy egyetek!

Megfogta a kezem és lesétáltunk a lépcsőn és a nappali ajtajában megálltunk. Máté szólt Ádinak, hogy jöjjön enni.

-De ne mááár! Mindjárt vége!

-De most kell enned, hogy a gyógyszered időben be tudd venni!

-Utána befejezhetem?

-Be hát!

-Akkor oké!

-De gyere!

Bementünk a konyhába, Ádi meg leült az ebédlőben az asztalhoz. 

-Mit esztek?

-Lasagnet. Kérsz?

-Neeem! Köszi!

-Te tudod...

-Majd vacsizok.

-Mit ettél ma?

-Ööööööhm. Egy pohár kávét.

-Kicsim! Miért nem eszel?

-Mert nem vagyok éhes!

-De enned kell! Úgyhogy most eszel velünk!

-Hát jó. Viszek ki ketchupot meg evőeszközöket.

-Oké! Vagyis! A mikrót, hogyan kell elindítani?

-Jézusoooom! 

-Most mi van?

-Engedj ide! 

Odaléptem a tepsihez és miután kiszedtem egy adag kaját betettem a mikróba. Míg vártam, hogy végezzen csak egy helyben álltam, és Máté odalépett mögém, és átölelte a derekam. Mikor mind a három adag megmelegedett kimentünk az ebédlőbe, és enni kezdtünk.

-Jóétvágyat!

-Jóétvagyat!

-Valaki vágja feeel!

-Add ide felvágom!

Miután Máté felvágta a kaját az öccsének enni kezdtünk. És igazából éhes is voltam. És Máté anyukája nagyon finomra megcsinálta. Mikor mindenki befejezte ittunk, Ádi bevette a gyógyszerét, és visszament tvt nézni.

-Mit csináljunk?

-Mit szeretnél?

-Hazaérni New Yorkból!

-Miért?

-Mert akkor tudom, hogy veled lehetek!

-Majd skypeolunk.

-Oké. De nagyon hiányozni fogsz!

-Te is hidd el nekem! Gyere! Menjünk be tvt nézni!

-Muszáj?

-Kérlek! Meg Ádi lázat is meg kell mérni.

-Hát jó!

Bementünk a nappaliba és leültem az ülőgarnitúrára. Máté megmérte az öccse lázát, ami azt mutatta, hogy nem magas neki, 38,5 fokos. Mikor végzett leült mellém és átölelte a derekam. A fejem a vállára hajtottam, mire egy puszit nyomott rá. Így ültünk a film végéig, amikor is jött a kérdés, hogy mit nézzünk. Arra jutottunk, hogy megnézzük a neten. Keresgéltem a neten mikor láttam, hogy egy tők jó animációs filmet vetítenek a neten. De eszembe jutott, hogy beteg gyerekkel nem kéne moziba menni. Lányos animációs filmeket ismertem, na de, hogy fiúsakat! MÍg nem megtaláltam a Spongyabobból a filmet.

-A Spongyabob nem jó?

-Deee!

-Várj! Nézd! Itt van a Tini nindzsa teknősei is!

-Neee! A Spongyabobot!

-Hát jó.

Máté elindította a filmet és én még nyomkodtam a telefonom, mikor egy messenger fej beugrott a képbe. Nóri  volt az. Ránéztem az órára, és rájöttem, hogy infójuk van. Egy linket küldött. Gyorsan megnyitottam.  Nem hittem a szememnek. Krisz hivatalos oldalának linkje volt. Az én képeimmel! Gondolom, ezt megbeszélte Dáviddal, de hát akkor is! Egy csomó képem fenn volt. 

-Ez mi a tököm??

-Barbi hogyan beszélsz?- nézett rám Ádi.

-Bocsi!

-Kicsim mi a baj?

-Ezt nézd meg!- toltam az orra alá a telefonom.

-Azta!

-Fel hívom Dávidot!

-Oké!

Kimentem a konyhába és idegesen járkáltam fel alá, míg Dávid fel nem vette.

-Szia te lány!

-Szia Dávid! Elmondanád, hogy mi a jó büdös szarért vannak fenn a képeim Krisz oldalán?

-Igen.

-Hallgatom!

-Gondoltuk, jól jönne neked egy kis reklám, meg Krisz oldalán többen látják.

-És anyu? Mit szólt hozzá?

-Beleegyezett.

-Hát jó, mindegy. Hajnalban találkozunk!

-Szia!

Visszamentem a nappaliba és egy kicsit ideges huppantam le Máté mellé.

-Na?

-Dávid is és anyu is beleegyezett, úgyhogy...

-Értem. Gyere ide!- húzott magához és egy puszit nyomott a fejemre. Átöleltem, és úgy néztük tovább azt az idegesítő filmet. Fél három körül hazaért az anyukájuk, és megvártuk amíg elmennek. Mikor ketten maradtunk felmentünk a szobájába, és gitározni kezdett. Az egyik szám nagyon-nagyon tetszett.

-Úúúúú! Ezt had próbáljam meg!

-Tuti?

-Ahha! Max. röhögünk egy jót!

-Oké! Gyere. A kezembe nyomta a gitárját és lassan mondta, hogy mit csináljak. Mivel idén még egy gitáron se voltam, teljesen elfelejtettem, hogy hogyan kell. 

Még egy ideig próbálgattam, de a vége az lett, hogy mind a ketten csak az ágyon feküdtünk.

Mikor az apukája hazaért, pár szót váltottunk vele, de utána hazamentünk. Otthon volt Flóra, és tvt nézett. Nem értettem miért lent és miért nem a szobájában, de mindegy. Megkérdeztem, hogy este csatlakoznak e hozzánk Áronnal, de mondta, hogy valami sulinál bulira mennek. Csak, mert kötelező ott lenni.

-Oké... De mielőtt elmegyek ugye hazajössz?

-Perszeee! Egy órát leszünk ott. Kilenckor itt vagyunk. Utána viszont lehet, hogy lemegyünk hozzátok.

-Oksi. 

Mátéval az ágyon ültünk és beszélgettünk mikor anyu bekpopgott.

-Bejöhetek?

-Persze, gyere!

-Oké. Először is! Dávid mondta, hogy megláttad a képeket.

-Hát ja!

-Haragszol?

-Nem, dehogy is! Miért haragudnék?

-Akkor oké. Apád utalt át pénzt.

-Igen, kaptam smst!

-És Barbi!

-Na! Szerintem itt most nem kéne itt lennem. Beszélgessenek nyugodtan, lemegyek nézem a tvt Flórával- szólt közbe Máté és mielőtt kiment egy gyors csókot adott.

-Tehát! Nagyon vigyázz magadra! És ha lehet egyedül ne nagyon sétálgass!

-Oké, oké!

-Barbi! Komolyan!

-Bocsi! Vigyázni fogok! Neked is megígérem mint Flórának, hogy nem csalom meg Mátét, mert szeretem!

-Jajj kicsim!- mondta anyu majd megölelt.

-Sssssss! Anyu ne sírj! Utaztam már el!

-Tudom! Csak olyan hirtelen megkomolyodtál!

-Ez valószínűleg Dávidéknak köszönhető!

-Igen. 

Még egy ideig beszélgettünk, majd Máté kiabált fel, hogy itt vannak a többiek. Jééé! Így elment az idő?

-Menjél a srácokhoz!

-Oké! Szeretlek anyu!

-Én is!

Lefutottam a lépcsőn és mindenkit egy öleléssel köszöntöttem. Lementünk a pincébe, amit még apu akart ilyen barkácsos helynek, de mivel ilyenekhez ő nem ért, üresen állt míg mi el nem kezdtünk lejárkálni oda. Van egy szakadt kanapé, ami a szobámban volt, két masszázs fotel, amik már az utolsókat rúgják, és még egy ulőgarnitúra amit Csongiék hoztak, hogy nekik már nem kell, ide meg jól jön. Örömmel fogadtuk! Ilyenkor esténként Nóri mindig hozza a kiskutyusát, vele szoktunk játszani, és van lent egy tv meg Xbox azon is szoktunk játszani, de a csocsó és a biliárd asztal sincs elhanyagolva. Ma például Xbox versenyt tartottunk. Egyértelmű, hogy a csapat kockákra, Tomi nyerte. Barátnője, Evelyn nagyon örült neki. Egyébként ők azok a páros akik külsőre egyátalán, de belsőre annál jobban illenek. Tominak vállig érő haja van, mindig ingben jár, míg Evelyn inkább az ilyen alter stílust képviseli. De ha szeretik egymást nem mindegy hogy néznek ki? De, nagyon is! Az utcában lévő pizzériából mindig rendelünk enni, és mivel jól ismernek minket, a futár srác néha még csatlakozik is hozzánk. Ma mikor leadtuk a rendelésünk pont ugyanakkor hozták meg, mint mikor Áron és Flóra megjött. Még szerencse, hogy nekik is rendeltünk! Kifizettem a kaját, és megvártam őket, hogy együtt menjünk le. Mikor lesétáltunk mindenki körének gyűlt, hogy elvegye a saját pizzáját. Mikor már csak a sajátom maradt a kezemben leültem Máté mellé, és én is enni kezdtem.

-Te! És akkor ez most hogyan is van?

-Csongi! Ezt kinek mondtad?

-Szerinted?

-Honnan tudjam, basszus!

-Neked.

-Jaaa! És mi hogyan van?

-Ez az utazós dolog. 

-Hát odamegyek, egyik nap lefényképeznek, másik nap csinálunk egy reklámot, meg még mit tudom én mi lesz, aztán egy hét múlva ilyenkor indulunk haza.

-Értem. Ügyesen!

-Köszi!

Ezután mindenki sok szerencsét kívánt meg ilyenek. Fél tizenkettőkor nagyon rendesek voltak, mert mindenki hazaindult, hogy tudjak pihenni. Mindenkit nagyon szorosan megöleltem. A végén már csak Nóri és Máté volt lent.

-Engem is kikísérsz?

-Persze!

Az ajtóban szorosan megölelt, és annyit mondott, hogy vigyázzák magamra. 

Vissza lementem és segítettem Máténak elpakolni. Gyorsan végeztünk, és fel is mentünk az emeletre. Mondtam neki, hogy gyorsan letusolok, addig nézzen tvt, vagy valami. Mikor visszaértem a szobámba, láttam, hogy a tvben talált valami sorozatot. Ledőltem mellé az ágyra, és miután a fejem a mellkasán pihentettem, és a hajamat kezdte simogatni beszélgetni kezdtünk. Volt szó mindenről. De az ilyen pillanatok kellettek ahhoz, hogy majd a hiányát ilyen szép emlékekkel tudjam pótolni. Néha lementünk inni, vagy enni valamit, és fél három előtt pár perccel megjöttek Sonjáék is. Apu kivitte a csomagjaimat Dávid kocsijába, és bent elköszöntem tőle.

-Akkor szia apu!

-Szia kislányom! Vigyázz magadra!

-Oké!- szorosan megöleltük egymást és egy puszit adott a fejemre.

A következő Flóra volt. Őt is hosszan megöleltem és egy szót se szóltunk egymáshoz. Tudtuk, hogy mit gondol a másik, meg se kellett szólalnunk. A végén két puszit adtam neki, majd elengedtem. Anyut is megöleltem.

-Ne sírj! Semmi baj nem lesz!- mondtam, már én is könnyes szemmel.

-Huhh. Oké oké. Nagyon vigyázz magadra!

-Rendben!- egy nagy puszit adott az arcomra, majd már csak egy ember maradt hátra. Akitől a legjobban féltem. Máté. Próbáltam felfelé pislogni, hogy a könnyeim ki ne jöjjenek, de mikor megöleltem mégis sírtam. Nagyon nagyon szorosan öleltem, el se akartam engedni. 

-Nagyon nagyon szeretlek!

-Én is kicsim! Nagyon szeretlek!

-Soha nem fogsz elveszíteni!

-Tudom!

Eltolt magamtól, és az arcomat a kezei közé fogta, majd  odahajolt hozzám és hosszan megcsókolt. 

-Khm, khm! Én is itt vagyok!- nézett ránk apu.

-Bocsi!- mondtam majd még egyszer utoljára megcsókoltam.

Előre kimentünk, míg anyuék odabent valamit megbeszéltek. Még kinn párszor megcsókolt. Egyszerűen nem akartam otthagyni. Mikor beültünk a kocsiba már sírtam.

-Szeretlek!- mondtam neki utoljára.

-Én is!

-Sziasztok!- kiabáltam még oda a szüleimnek és a húgomnak, majd elhallgattunk. A kocsiban csend volt, csak a rádió szólt halkan, ott is pont az a dal amit Mátéval gitároztunk! Miért pont most?

Sophie <3