13. rész- A párizsi éjszaka

Halihoo!

Meghoztam a kövi részt! ;)

Sikerült nagyon eltűnnöm, de remélem emiatt nem nehezteltek rám! ❤

Eddig már többször írtam, de most komolyan is gondolom, hogy talán a következő részbe már belefér egy kis izgalmas rész is. De lehet, hogy csak az utána lévőben.

Mindenesetre most olvassátok ezt a részt! :D

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"Odamentünk az egyik sarokba, és halkan beszélgettünk. Krisz Sophiet egy kicsit meg is úsztatta. Elnéztem őket. Krisz tényleg jó apuka lenne!"

Ahogy ott játszott Sophieval. Na mindegy is. Egy órát voltunk a vízben utána kimentünk a medence köré a nyugágyakhoz. Odamentünk ahol a mi cuccaink voltak majd Krisz ledőlt az egyik ágyba én pedig egy másikba, ölemben a kislánnyal. De nem sokáig tűrte el, hogy nem csinálhat semmit. Elkezdett nyöszörögni.

-Mit csináljunk?

-Nem tudom. Lehet, hogy álmos.

-Igen, az lehet.

-Akkor felviszem elaltatni.

-Oké. Utána nézünk filmet?

-Jaa! De akkor majd gyere át!

-Jó. De még egy kicsit beülök a szaunába.

-Jajj a kis piperkőc!- néztem rá mosolyogva.

-Haha! 

-Mindegy. Majd kopogj!

-Majd kopogok. Addig keress filmet!

-Úúúúú! A nővérem húga?

-Az mi?

-Ahh mindegy! Keresek valamit.

-Nekem jó lesz az, de nem tudom miről szól.

-Mindegy. Step up?

-Az jó lesz.

-Akkor oké. 

Beletettem Sophiet a hordozójába és felmentünk a szobámba. Kivettem a hordozóból, gyorsan kivettem egy törölközőt a bőröndből és megtörölgettem. Ráadtam egy pelust, felöltöztettem és megetettem. Mikor nem kért többet betettem a babakocsijába és egy kicsit tologatni kezdtem, de mivel én még vízes voltam, fáztam. Gondoltam elmegyek letusolni. De mivel a kislányt nem akartam kinn hagyni a hordozójában bevittem a fürdőbe és a szekrényre tettem. Gyors tusolás után magamra kaptam egy pulcsit meg egy gatyát.

Visszakimentem a szobába, és az alvó Sophiet az ágyra tettem. Bekapcsoltam a laptopom és a letöltött filmek között megkerestem a Step Up 5öt. Megnéztem mennyi az idő és láttam, hogy délután fél öt. Nem kellett sokat várnom, jött Krisz. Hozott magával popcornt- amit amúgy nem tudom honnan szedett- és el is kezdtük a filmet. Úgy döntöttünk, nem érdekel minket, hogy a minibár milyen drága, úgyis a cég fizeti ezért rendesen ki is használtuk. Már a "hepi endes" rész ment mikor Dávid írt egy smst, hogy visszaértek a szállodába. Egy pillanat múlva már az ajtó előtt álltak és kopogtak. Mivel film közben Sophie mér felkelt és épp Kriszt gyilkolta, Sonja odament a kislányágoz és jól megölelgette.

-Minden rendben volt?- nézett rám Dávid.

-Persze!
-Akkor oké! Gyertek menjünk enni!

-Jövünk!- Krisz lesöpörte magáról a popcornt- persze az ágyamba-, Sonja a kislányát az ölébe vette, én meg megfogtam a telefonom és a szobakártyát, majd lementünk a hotel éttermébe. Leadtuk a rendelésünk és halkan beszélgettünk. Elmesélték, hogy ők miket néztk meg, mi is elmondtuk és beszámoltunk arról is, hogy mit csinált imádott kislányuk. Már a desszertél tartottunk mikor Máté írt egy smst, hogy bejelentkezetz skypera, majd hívjam. Az asztal alatt gyorsan válaszoltam neki, hogy mindjárt végzünk a vacsival aztán megyek. Nemsokára már az ágyban feküdtem- farmerban- és skypeon hívtam Mátét. Egyből felvette, amiből gondoltam, hogy ott volt a gép vele.
-Sziaaaa!- kiabáltak bele mind a kamerába.

-Sziasztok! Milyen a buli?

-Nem rossz. Csongi már mostrészeg, Máté depresszióba zuhant a hiányodtól, Evelyn és Tomi összeveszett valamin, mi is Gerivel, de mi már kibékültünk.- sorolta Nóri.

-Értem. Máté!

-Mondjad Kicsim!

-Bemennél az egyik szobába?

-Ammm, persze.
-Köszi!

Felvette a laptopot az asztalról a kezébe vette, és besétált az egyik szobába. Becsukta az ajtót maga mögött majd rám nézett a kamerán keresztül.

-Mi az?

-Én is azt kérdezem!

-Barbi! Semmi baj!

-Semmi baj? Nóri depressziórol magyaráz nekem, és olyan vagy mint egy élőhalott. Kicsim! Mi a baj?

-Kinga! Mióta elmentél sok minden megváltozott!

-De csak egy napja jöttem el!
-Tudom. 

-Hééé! Nekem elmondhatod!

-Tudom. A szüleimnek már januárban ki kell mennie Californiába.

-Mii?

-Igen. 

-És ti Ádival?

-Megyünk anyu tesójáékhoz. 

-Most úgy megölelnélek!

-Én is kicsim! Nagyon szeretlek, és amint hazaérsz el sem engedlek!

-Nem is hagynám, hogy elengedj! De most komolyan! Nagyon szeretlek, és ne búsulj emiatt! Élvezd ki amíg otthon vannak! 

-Ha az olyan könnyű lenne! Lizával szakított a pasija, hazakönyörögte magát, és minden éjjel bulizni jár, részegen jön haza.

-Barom!

-Az. 

-Hééééé! Tudod mit csinálj?

-Nem.

-Rugjál be!

-Mi?

-Komolyan! Lazíts egy kicsit!- mondtam mire elnevette magát.

-Kicsim te nem vagy normális!

-Most miért?

-Mert csak! Ezt te sem gondoltad komolyan ugye??

-Oké, nem. De legalább nevettél egy jót!

-Jahh.

-Istenem alig várom, hogy hazaerjünk!

-Miért? Annyira rossz ott?

-Dehogy is! Csak hiányzol!

-Hidd el, te is nekem!

-Elhiszem! És itt van mellettem a kutyus is!- mondtam és felmutattam az ölemben levő plüsst. 

-Akkor örülök!

Még egy ideig beszélgettünk, majd a telefonom rezgett. Krisz írt.

"Kislány! Nem tudom, hogy még a szőke hercegeddel vagy e elfoglalva, de lassan menni kéne.... Krisz xx"

Egyből ment a válasz.

"Igen még mindig a szőke hercegemmel vagyok elfoglalva, de gyors tusolok, felöltözök és indulhatunk. Majd kopogok! Barbi xx"

"Okéé. Krisz xx"

Máté kérdezte közben, hogy ki az.

-Ja! Csak Krisz írt, hogy lassan indulni kéne.

-Ja jólvan. Akkor menjél nyugodtan!

-Tuti?

-Persze! Majd holnap beszélünk!

-Oksi! A gépen lesz wifi majd ha tudok írok!

-Rendben. De most menj!

-Elküldessz?- néztem rá "sértődötten".

-El. Azért mert engem is hívnak a többiek, és akkor így nem én hagylak itt téged.

-Haha. Akkor megyek. Szeretlek Máté!

-Én is szeretlek Barbi. Nagyon nagyon szeretlek!- mondta, és mutatott egy szívecskét.

-Sziaaa!- mondtam mielőtt elsírom magam.

-Szia!

Gyorsan elmentem tusolni és míg a megfelő ruhát kerestem, gyors beszéltem anyuékkal.  Úgy döntöttem, egy egyberuhát veszek fel, ha már egyszer bulizunk. 

Már a hajam göndörítettem mikor letettük. Amint végeztem mentem Kriszhez és el is indultunk. Úgy döntöttünk itt maradunk a sétáló utcán, nem akartunk eltévedni. Először bementünk egy csendes szórakozóhelyre, és egy mojitoval koccintottunk.

-New Yorkra!- mondtuk egyszerre.

Az a hely egy idő után unalmassá vált, úgy döntöttünk elmegyünk máshova. A következő hely ahova betértünk olyan igazi szórakozóhely volt. Semmi levegő, minden cigifüst és a részeg "párok"- akik szerintem azt se tudták egymásról kik azok- falták egymást. Itt is koccintottunk egy-egy tequilával. Adtak hozzá sót meg citromot is. 

Igazából nem vagyok az ivás híve, de ha úgy van nem ellenkezem. Ezt a szüleim is tudják, ezért szokták megengedni, hogy nálunk legyenek a házibulik, hogy lássák ki mennyit iszik. Kés martinival a kezünkben mentünk egy boxhoz és ültünk le. Csináltunk selfieket, de inkább beszélgettünk. Elmondta, hogy igazából nem ő fog fotózni, hanem valaki más. 

-Akkor te hogyhogy jöttél?

-Mert Dávidnak dolgozom. És ha neki dolgozom a L'Orela Parisnak is, tehát jöhetek.

-Cseles! 

-De nem jobb, hogy itt vagyok?

-De. Tényleg jobb!

-Akkor meg?

-Igaz!- mondtam, épp mikor egy francia lány jött oda hozzánk. Szerintem szép volt, de Krisznek nem jött be. Ezt onnan tudom, hogy mikor elkezdett beszélni, mi csak néztünk rá, és mikor befejezte Krisz értetlen fejet vágva csak ennyit mondott:

-Hát barátom! Nem tudom ki fia-borja vagy, de, hogy a kínai nyelv jól megy az is biztos! Biztos sok szépet és jót mondtál nekünk az elmúlt percekben, de az, hogy egy szót sem értettem az gondolom nem izgat! És a fejedet elnézve te se nagyon érted, hogy én mit mondok neked, tehát örülök, hogy találkoztunk, mehetsz!- magyarázott nagyon gesztikulálva, de ami ezután jött az volt az a pont ahol nem bírtam tovább, röhögnöm kellett. De még hogyan!

-Öhmmmm. Elnézést kérek!- mondta a lány majd talán a könnyeivel küzködve elment az asztalunktól. Én akkora visítást rendeztem, hogy az elmondhatatlan. Az a röhögőgörcs ami rámjött! A végén Krisz hozott oda nekem valami piát. Nem tudom milyen koktél hozott oda nekem, de volt benne pálmafa, kis ernyő meg szívószál, de a lényeg, hogy pink volt!! 

-Ez mi?

-Nem tudom.

-Akkor hoznál nekem valami normálisat?

-Tizennyolc éves vagy!

-Nem baj!

-Hát jó! De ha Dávid kinyír utána én is téged!

-Azt megnézem!

-Inkább megyek piáért!

-Az jó lesz!

Pár perccel később  két különböző valamit hozott.

-Ezek már megint mik?

-Egy manhattan és egy cosmopolitan.

-Akkor a cosmopolitan az enyém!

-Oké!- mondta, majd a kezembe nyomta az italom. Egy kicsit később rám nézett- Nincs kedved táncolni?

-De, mehetünk!

Odasétáltunk a tánctérre, és pont egy lassabb szám jött. Átkarolta a derekam, és én is a nyaka körül kulcsoktam össze a kezem és úgy mozogtunk a zene ritmusára. Fejemet a vállára hajtottam, de egy hang a fejemben azt mondta nem kéne ezt tennem. Mikor vége lett a számnak Kriszre néztem. Mielőtt bármit tehetett volna visszamentem a boxunkba. Később még táncoltunk. 

Dávid még előző este mondta, hogy a reptérre reggel hétre kell kint lennünk, így kettő körül visszaindultunk a szállodába. Krisz egy kicsit talán többet ivott a kelleténél, jó hangulata volt. Amint beléptünk a hotel recepciójára igazából azt sem tudta hol van.

-Na gyere szépen! 

-Hova?

-Jössz hozzám aludni! Ha egyedül hagylak kárt teszel magadban!

-Barbi! 

-Igen Krisz?

-Te annyira rendes vagy velem! És olyan jó barátom vagy! Szeretlek! Persze nem úgy mint Máté, hanem mint barátod, de nagyon szeretlek!

-Örülök, és én is szeretlek- hagytam rá az egészet.

Behúztam a szobámba, és az ágynál elengedtem. Nem tudta megtartani magát, ledőlt az ágyra és elaludt. Én gyors letusoltam, mert cigi szagom volt, és miután felvettem Máté egyik pólóját meg egy cicagatyát, beállíttam az ébresztőt, hogy el ne aludjunk es én is aludhattam. Krisz az egész ágyon kiterült, így lefeküdtem az ülőgarnitúrára. Nem volt a legkényelmesebb, de végül elaludtam. Hajnalban a telefonom ébresztőjére ébredtünk. Krisz felült, és egyből a fejéhez kapott.

-Jóreggelt!

-Neked is! Utálok másnapos lenni!

-Nem kéne ennyit inni!

-De te hogyhogy nem vagy az?

-Nem ittam annyit. 

-Akor nem jól emlékszem!

-Emlékszel valamire?

-Nem, nem igazán.

-Gondoltam. De menjél a szobádba pakolni!

-Oké. Reggelinél találkozunk!

-Ahha, szia!

-Helló!

Ezután összepakoltam az elől lévő ruháimat, és felöltöztem. Kényelmes ruhát vettem fel, mivel tudtam nem kevés idő egy Párizs-New York járat. Mikor kész lettem lementem reggelizni. Dávidékkal úgy lett megbeszélve, hogy negyed hétkor találkozunk a recepción. Besétáltam az étterem részbe, és miután elvettem egy tányérat minden félét szedegettem rá a svédasztalokról. Láttam, hogy Sonjáék is sétálnak be, és mivel nem voltak sokan korán reggel egyből észrevettek engem és odasétáltak.

-Sziasztok!

-Jóreggelt! Hogy aludtál?

-Ne is kérdezd! Szia te nagylány!- vettem ki Dávid kezei közül Sophiet aki gügyögni kezdett a kezeim között.

Ők is elmentek reggeliért, míg én tovább játszottam a kislánnyal. Fél órával később már a taxiban ültünk, úton a reptérre.

-Egyébként ti már voltatok?

-Hol? Reptéren? Taxiban?

-Hülye! New Yorkban!

-Jaa! Nem, még nem. Vagyis átszálltam, de kinn a reptérről úgy nem.

-Értem.

-Miért?

-Csák úgy.

-Ja oké! 

-Krisz alszol?

-Öhmmmm! Úgyhogy sssssss!

-Hülye vagy!

Odaértünk a reptérre és egy órával később már a repülőről írtam a szüleimnek meg Máténak, hogy majd jöjjenek skypera. Már a gépen ültünk és épp a stewardes magyarázott arról, hogy kapcsoljuk be az övet, és tudom is én mikor bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és elindítottam a One Direction új albumáról a kedvenc számom. Stockholm Syndrome Mosolyogva néztem ki az ablakon és hallgattam Harry nyugtató hangját.

"Baby look what you've done to me,

 Baby look what you've done now"

Mivel éjjel alig aludtam nagyon gyorsan álomba merültem. legköelebb akkor ébredtem fel, mikor az ebédet hozták. Nem nagyon szaratem a repülős kaját, de mivel nagyon éhes voltam valahogy lement a torkomon. Viszont a süti az már tényleg nem ment! Szőrös volt! Körülnéztem, és láttam, hogy Dávidon és rajtam kívül a társaságból mindenki alszik, Dávid meg dolgozott. Nem voltam álmos, de nem akartam skypeolni az otthoniakkal, senkivel nem akartam kommunikálni. Egyedül akartam lenni.. Ezt nagyon furcsállottam, mert én mindig társaságban érzem jól magam, de most másra sem vágytam, csak, hogy egyedül lehessek. Találtam egy filmet, amit gondoltam elkezdek nézni. Angol volt, de nem okozott problémát, hogy felirat nélkül értsem. Ránéztem az órámra és láttam, hogy még öt óra volt az útból. Mikor végeztem a filmmel olvasni kezdtem és a fülemben pedig zene szólt. Jó sok könyvet eltettem és A hercegnő  című könyvet kezdtem el olvasni. Így olvasva nagyon gyorsan eltelt a hátramaradó idő. Mikor leszálltunk és összeszedtük a csomagjainkat és indultunk ki a reptérről mikor megpillantottam valakit. Valaki aki nagyon ismerős volt nekem. Jézusom! Tudom ki Ő! Ezt nem hiszem el!

Sophie ❤