2015. március 11., szerda

17. rész- Életem legjobb döntése

Sziasztook!
Szóval újra tizenhetedik rész! :D
Igen. Ez úgy sikerült, hogy véletlenül kitöröltem, de újra írtam. Szerintem nincs olyan jó, mint az előső volt, de ez van... :/
Viszont ettől függetlenül, holnap a szülinapom miatt hozom is a tizennyolcadik részt! ;)
Ha tetszik a rész pipáljatok, komizzatok és iratkozzatok fel!
Jó olvasást, puszi Zsófi

"-Khmmm. Inkább hagyjuk ezt a témát!- mondta Louis.
  -Oké."
Amint visszatértünk a hotelba mondtam Niallnek, hogy megnézem Sonjáékat. Bekopogtam és mikor ajtót nyitott látszott rajta, hogy náthás.
-Sziaa! Hogy vagy?
-Hali! Nem valami jól. Viszont te szép vagy!
-Köszönöm!
-Milyen volt a film?
-Khmm. Érdekes.
-Értem.
-Dávid?
-Krisszel mentek valahova!
-És betegen itt hagyott?
-Ez van.
-Akkor Sophiet elviszem. Te pedig pihenj!
-Tuti?
-Persze!
-Köszi! Niallnek nem lesz baj?
-Nem hiszem..
-Akkor oké. Köszi!
-Nincs mit!- mondtam és felvettem a babát a földről- Gyere!
A kislány nagyon őrült nekem, egyből ficánkolni kezdett. Sonja adott neki egy puszit és már mentünk is. A szobánkba érve letettem az ágyra, és Niall keresésére indultam. A konyhában volt és főzött. Odamentem hozzá, hátulról átöleltem, testem az övéhez simult, kezeimet a hónalja alatt a mellkasára tettem és simogattam.
-Mit csinálsz?
-Főzök.
-Tudsz te olyat?
-Nem. De megpróbálok.
-Hát oké... Mi lesz ez?
-Nem tudom.
-Itt van Sophie. Ezt befejezem, te játszol vele?
-Persze! -mondta és egy csók után egyedül maradtam a szakács könyvvel. Belenéztem és valami brokkolis trutyi volt. Imádom Niallt, de ezzel mit akart elérni? Bementem a szobába és meg kérdeztem.
-Niall te meg akarsz ölni?
-Mi? Miért?
-Ezzel a trutyival.
-Jahh. Azt hittem elégedett van az állandó hambugerből.
-Dehogy is! De ezt nem tudom hogy ettem volna meg.
-Én se- röhögött fel.
-Olyan hülye vagy! Viszont valamit enni kéne...
-Ja.
-Mit szólnál csinálnék palacsintát?
-Az jó ötlet. Meg hívhatnánk a többieket is.
-Oké. Akkor te csináld meg, én pedig iderendelek mindenkit.
-Oké.
Megfogta a kislányt és egy gyors csók után el is mentek. Én pedig ki a konyhába, hogy megcsináljam a palacsintát.
Gyorsan lekevertem a tészta alapját, és már az elsőket sütöttem mikor megjöttek a többiek.
-Sziasztoook!- kiabáltam nekik.
-Szia!- jöttek be a konyhába és mindenki megölelt. Bementek a szobába és mindenki Sophieval volt elfoglalva. Én meg csendesen sütöttem a palacsintákat. Egyszer csak két kéz fonódott a derekam köre, és egy test simult az enyémhez. Niall belepuszilt a nyakamba, és érintésétől a hideg rázott. Megfordultam ölelésében, kezeimet a nyaka körül fontam össze. Közel hajolt hozzám, de nem csókolt. Nem bírtam, tennem kellett valamit. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Egy ideig csókolóztunk, de végül a kezei a fenekemen pihentek. Egyszer csak felemelt és felületetett a pultra. Kisebb sikítás után nem is foglalkoztam vele, hogy mi történik. Csak mi ketten voltunk, senki más nem számított. Ahhha. Nekünk. 


 


-Khmmmmm!- zavart meg minket valaki- Srácok! Ha zavarunk nyugodtan mondjátok meg!- mondta Louis.
-Nem zavartok!- mondtam és leugrottam a pultról.
-Mondjuk ez így még mindig jobb mintha valamelyikőtök anyukája talált volna rátok.
-Tapasztalat?
-Az.
-Elmeséled?- néztem rá kiskutya szemekkel.
-Semmi különös. Annyi volt, hogy én is ilyesmit csináltam Ellel, csak az én ingem már ki volt gombolva. Az ő konyhájukban. Aztán jött az anyukája.
-Hát talán elfelejtette- röhögtem egyfolytában.
-Talán...
Ezután Niall és Louis visszamentek én meg ott maradtam az elégett palacsintámmal. Mikor végeztem csináltam forró csokit és bementem. Zayn egyből jött segíteni, elvette a tálcát, Harry pedig Eltől a forró csokikat- amiket segített megcsinálni. Egy palacsintát ettem meg mikor kopogtak. Kimentem, és az ajtóban Dávid állt.
-Sziaaaa! Kérsz palit?
-Hali! Nem köszi. Csak elvinném Sophiet.
-Ja oké. Dávid! Minden oké?
-Kb... Sonjával egy kicsit összekaptunk, ennyi az egész.
-Tuti?
-Persze!
-Oké. Hozom Sophiet.
A szobában a kislánnyal még mindig Harry játszott, de kivettem a kezéből.





-Hova viszed???
-Én sehova. Az apukája!
-Jaaa! Na oké. 
Miután elmentek leültem Niall ölébe és onnan figyeltem ahogy egymás után tömi magába a nutellás palacsintákat. A végen verseny lett belőle. Niall és Louis is harminc-harminc darabot tudtak megenni, de utána tiszta rosszul voltak. Vagyis Niall nem. Semmi baja nem volt, de az a másik óvodás
-Louis ne menjünk vissza a szobába?- nézett rá a barátnője.
-Lehet jobb lenne...
Szépen lassan felálltak, és elmentek. Ezek után a többiek sem maradtak sokkal tovább. Mikor már csak ketten maradtunk Niall mondta, hogy elmegy tusolni. Én pedig kivettem a szennyest a konyhába. Nem sokáig jutottam a mosogatással, ugyanis Niall megint ott volt mögöttem. Ugyan úgy cselekedtem mint kb két órája, szembefordultam vele és rámosolyogtam.
-Nem tusolni indultál?
-De... Csak eszembe jutott, hogy van valami amit Louis nem hagyott befejezni. De nem szeretem félbehagyni a dolgaim. Szóval folytatni akarom- csókolt bele a nyakamba.
-Akkor folytatsd!- mondtam, nem is kellett neki több egyből csókolni kezdett. Megint a pulton ültem, lábaimat a dereka körül. Mikor keze a pólóm alatt járt elhúzódtam tőle.
-Niall.....
-Mondjad!
-Figylej... Van valami.... Jézus nem! Ez nekem tiszta ciki!
-Héééé! Előttem semminek nem kell cikinek lennie.
-Oké. Én még senkivel nem voltam együtt- mondtam ki, ami már egy ideje nyomasztott.
-Oké. Nem baj. Bármit is csak akkor fogok tenni veled, ha te is akarod! Szóval most elmegyek tusolni.
-Mi? Nem! Felejtsd el! Nekem kellessz! Érted? Akarlak!- néztem rá könyörgő tekintettel és végül nem ment. 
-Barbi. Nem akarom, hogy bármi meggondolatlanságot tegyünk amiben nem vagy biztos!
-Még soha semmiben nem voltam annyira biztos, mint abban, hogy nekem most te kellessz!
-Biztos?
-Igen!
-Oké.
És folytatta a nyakam kényeztetését, én pedig a hátát karmolásztam. Egyszer csak felkapott az ölébe, és csókolózva sétált be velem a szobába. Óvatosan letett az ágyra, felém mászott és csókolni kezdett. Egyszer csak megkerestem a pólója alját és elkezdtem lehámozni róla. Lassan rólam is és róla is lekerültek a ruhák. Persze Niall övével sikerült szerencsétlenkednem egy sort, de végül egy szál fehérneműben voltunk. Szép lassan végig nézett rajtam, én pedig rák vörös lettem.
-Niall ne már!
-De olyan gyönyörű vagy!- mondta, de válasz helyett inkább megcsókoltam. És innentől nem sok szó hagyta el a szánk, halk nyögések. Mikor már csak egymás mellett feküdtünk, azt éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere. Az az ember vette el a szűzességem akiről mindig is álmodoztam. A derekam ölelte, egyszer csak felém fordult.
-Ugye nem bántad meg?
-Nem. Életem legjobb döntése volt!
-Tuti?
-Persze! És nagyon boldog vagyok, hogy te voltál nekem az első.
-Örülök, hogy én lehettem az aki elveszi a szüzességed!- mondta, mintha ez természetes dolog lenne.
-Remélem más nem is lesz!
-Ha rajtam múlik tuti nem!
-Oké. Köszönöm ezt a fantasztikus érzést!
-Nem kell köszönni! Természetes.
-Mindegy. Én hálás vagyok neked!
-Én is. De ma sok minden történt. Alugyunk!
-Oké. Jóéjt Niall!
-Neked is, Szépségem!- mondta Niall és egy gyors csók után aludtunk is.
Reggel arra ébredtünk, hogy valaki megállás nélkül dörömböl az ajtón. Egyikünk sem akarta kinyitni, de végül én keltem fel. A takarót magam köre csavartam, a földről felvettem egy inget- persze, hogy Niallé- és ajtót nyitottam. El állt ott.
-Jóreggelt!
-Neked is! Mi az?
-Öt perc múlva tíz óra!
-Már annyi az idő?
-Ahha. Szóval szedi össze magad! Miért vagy te egy szál ingben?
-Ahh! Összekészülődök. Az ingem, pedig? Okos lány vagy te, rá fogsz jönni!- mosolyogtam rá és becsuktam az ajtót. Visszacsoszogtam a szobába és az ágyra dőltem. Ahogy visszaemlékeztem az éjszakára a hideg rázott. Niall édes suttogása, halk nyögései. És egyszerr volt óvatos, szenvedélyes de vad is.
-Ki volt az?
-El! Menni kell vásárolni!
-Oké. Akkor készülődj!
-De most nincs kedvem!
-Szépségem!- nyomott egy csókot a számra és kiment a konyhába.
-Ahh oké!
Bementem a fürdőbe, olyan gyorsan tusoltam, amilyen gyorsan csak tudtam. Egy törölközőbe csavarva léptem ki, de nem tudtam mit vegyek fel. Végül Niall szedte össze a mai ruhám, és a kezembe nyomta a bankkártyáját.


-Ezzel mit csináljak?
-Vásárolj!
-De nekem is van kártyám!
-Tudom. De én azt szeretném, hogy ezzel fizess!
-De Niall! Ezt nem fogadhatom el! A telefont is kaptam már...
-Kérleek! 
-De ez olyan mintha segítségre szorulnék!
-Nem olyan. Ezzel csak engem teszel boldoggá!
-Hát jó....
-Köszönöm!- mondta és odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon.
Pár csók után beszálltam a liftbe és mentem a recepcióhoz. A telefonomra néztem, aminek a háttérképe Niall és én voltunk ahogy a derekamat öleli és megcsókol. Mire odaértem a többiek már ott voltak. El furcsa mosollyal nézett rám.
-Jóreggelt!
-Nektek is!
-De jó kedved van!- mondta Sonja.
-Hááát ha jól sejtem valakikre nagy hatással volt a tegnapi film!- mosolygott El.
-Mii?
-Ti lefeküdtetek Niallel?!
-Most komolyan! Ne érdekeljen titeket!
-De kiket érdekeljen? Mi vagyunk a barátaid!
-Ahh! Mindent elmondok csak induljunk meg végre!
-Okéé.
Elindultunk a Times Squarerre felé.
-Nekem kell egy kávé!- jelentettem ki.
-Nekem is!
-Nézettek itt egy starbucks!

-Menjünk be!- mondtam, és már be is nyitottam. Sophiát kivéve- aki nem szereti a kávét- mindannyian egy-egy starbucksos pohárral léptünk ki onnan. 




Egész nap vásároltunk. Persze voltak rajongók, de hála isten csak a kedves részéből. A Nando'sban ültünk és El rám nézett.
-Ma egy szál ingben nyitottál nekem ajtót. Az sem a tied. Mosolyog az egész nap. Te lefeküdtél Niallel!
-Most komolyan ez izgat titeket?
-Igen.
-Oké. Együtt voltunk. De nekem ez volt az első meg minden... És.... Szerintetek nem gáz, hogy egy hete vagyunk együtt?
-Nem. Ha azt mondod, hogy ez volt az első, és jó volt nem baj. Ha nem az első lett volna akkor lenne gáz. De jó volt nem?
-De. 
-Akkor nem ciki. És ne is érezd annak!
-Oké....
-De most már megtudtatok mindent, hanyagolhatjuk ezt a témát?
-Persze! Menjünk vissza!- mondta Sonja.
-Menjünk!
Visszaindultunk, és azt az utat is gyalog tettük meg. 

Amint vissza értünk A hotelba mindenki ment a saját szobájába. Én is mentem Niallhez. Tvt nézett, valami foci ment. Letettem minden táskát amiben azok a cuccok voltak amiket ma vettem és odadőltem mellé az ágyra.



-Szia!- nyomtam egy puszit az arcára.
-Egy napig nem voltál velem, és ennyit kapok?
-Hát.... Ja!
-Ezt nem hagyom annyiban!- mondta majd megcsókolt. És mégegyszer. Egyszer mikor elengedett rám nézett.
-Éhes vagyok...
-Csináljunk valamit enni!
-Oké. Nézzük meg mi van a hűtőben!
-Jó. De akkor gyere! 
Kimentünk a konyhába és a hűtőböl minden ehetőt kivettünk. Ahogy elnéztük mi van a pulton, tejszínes tésztát csináltunk. Persze Niall elvágta az ujját, és nekem sem volt egyszerű úgy, hogy akárhányszor elment mellettem megérintett. 






De végül, mikor kész lett a vacsi kitettük két tányérra, és valahonnan szerzett bort. Az ölében ülve fogyasztottam el a vacsim. Fél órával később jóllakottan dőltem neki Niall mellkasának, aki belepuszilt a nyakamba. 
-Ahh! Elmegyek tusolni!
-Jöjjek én is?
-Nem kell.
-Hát jó....
Bementem a fürdőbe és egyből a tus alá is álltam, hogy ellazítsam az izmaim. Ez mind összejött, de egyszer cak Niall kopogott.
-Mondjad!
-A húgod keres skypeon.
-Mit akar?
-Nem tudom. Azt mondja siess.
-Oké. Mindjárt jövök!
Lemostam magaról a tudfürdőt, megtörölköztem, felvettem a pizsim és kimentem. A gépem Niall ölében volt, a barátom pedig nagyon gépelt.
-Hát te mit csinálsz?- bújtam oda hozzá.
-Csak beszéltem a tesóddal. De vár.
-Oké.
Beültem az ölébe, és magamhoz vettem a gépem. Írtam Flórának.

"Sziaa"
"Halii! Zavarok?"
"Dehogy is! Baj van?"
"Hívhatlak?"
"Perzse. Mármint skypeon?"
"Ahha"


És már hívott is. Viszont nem az fogadott amire vártam. A feje kisírt volt, és pizsiben volt.




-Sziaaa!
-Hali! Tuti nem zavarok?
-Tuti! Mondjad már mi van!
-Áron. Szakított velem- sírta el magát.
-Mi? Miért?
-Nem tudom. Gabiék telebeszélték a fejét, gondolom.
-Ahh! Ribancok!
-Szépségem elmegyek tudolni én is, jó?- mondta Niall.
-Ja oké!- válaszoltam, de nem tudott menni, mert az ölében ültem.
-Kiengedsz?
-Nem. Nem terveztem.
-Akkor jössz velem!- mondta és belecsókolt a nyakamba, én meg adtam egy puszit az arcára
-Khmmmm. Én is itt vagyok!- szólt közbe Flóra.
-Ja igen- kiengedtem Niallt- Figyelj! Fáj?
-Kicsit...
-Ahh! Sajnállak!
-El tudom képzelni... Egyébként ti lefeküdtetek?
-Mi?
-Te meg Niall. Lefeküdtetek?
-Ma mindenkinél ez a téma??
-Válaszolj!
-Oké igen...
-Hahh tudtam!
-De te ilyenhez még fiatal vagy! Most mi lesz?
-Nem tudom... Nem akarok találkozni velük...
-Várj! Van egy ötletem! Holnap beszélünk, jó?
-Oké....
-Bízz bennem!
-Oké!
-De most megyek. Puszi! És kitartás!
-Rendben. Puszi!
Kinyomtuk a skypeot, és amíg Niall nem végzett a tervemen gondolkoztam. Amint kiért elmondtam neki, és tetszett. Tudtam mit kell tennem. Elővettem a telefonom, és írni kezdtem.

"Szia anyu! Szóval most beszéltünk Flórával. Áron szakított vele. És nagyon magányos... És beszélgetésre meg társaságra van szüksége.... Persze itt vagytok neki ti, de nem a barátnői vagytok. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne ha eljönne hozzánk. Ha kell még a jegyét is állom! De ez fontos lenni! Puszi és szeretlek Barbi xx"

Sophie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése