28. rész- Niall bácsi!

Halihooo! :)

Itt a huszonnyolcadik rész! ;)

Húúú! Mostanában nagyon megnőtt az oldalmegjelenítések száma, ami miatt nagyon hálás vagyok nektek!☺

Ha bejön nektek a rész akkor pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel, írjatok chaten vagy csatlakozzatok a facebook csoporthoz! :*

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-Persze. Azzal, hogy rám hagyod minden el van intézve!"
-Nem. Nincs elintézve. De nem akarok mások előtt veszekedni!

-Oké... 

Innentől mindenki csendben ült a kocsiban, egyedül Theo játékának a hangját hallottuk. Mikor a belvárosba értünk Niall beállt egy mélygarázsba és onnan indultunk el az óriáskerékhez. Azt a rövidke utat kézenfogva tettük meg, de éreztem a fogásán, hogy ideges. Én is az voltam. Beálltunk a sorba de ő azt mondta el kell intéznie valamit és Flórával együtt elment. Én Theo babakocsija elé guggoltam és míg nem értek vissza egy játékával játszottunk, bár az ujjamon levő gyűrűt érdekesebbnek találta. Mikor megfogta és majdnem lehúzta az ujjamról akaratlanul is elmosolyodtam. Annyira szép, és annyira szeretem Niallt! Semmi értelme a veszekedésünknek. Tudom, hogy szeret. Mindig is tudtam, csak kételkedtem benne. De nem tudom miért. És ezt nagyon bánom. Azt hiszem a kocsiban nagyon megbántottam. De helyre kell hoznom. Azt nem tudom hogyan, de ki kell békülnünk. Nagyon elkerültem a gondolataimban, mert észre sem vettem, hogy Flóráék visszaértek.

-Barbi! Flórával megbeszéltem valamit. Egy kicsit itt hagyjuk őket. Gyere velem!

-Hova megyünk?

-Csak gyere! 

Kézenfogva indultunk el arra amerre az előbb mentek. Egyszer csak azt vettem észre, hogy megkerültük azt a nagy sort, és be kell szállunk a kapszulába. De miután mind a ketten beléptünk az ajtó becsukódott és nem jött utánunk senki.

-Lefizettél valakit?- kérdeztem miközben az ablakhoz sétáltam.

-Nem. Inább úgy mondanám, hogy az ember lánya Directioner és ki ne örülne ha apucinak lenne egy képe a kedvencével?- jött oda mögém és átölelt.

-Szóval lefizetted.

-Nem hagyhatnánk ezt?

-De! Figylej! Sajnálom! Sajnálom, hogy veszekedtünk. Hogy tiszta hülye voltam! Hogy kételkedtem benned. És magamban. Hogy... Hogy nem tudom.... Sajnálok mindent!- sírtam el magam miközben maga felé fordított.

-Shhh! Ne sírj! És inkább te ne haragudj! Hogy olyan csúnya dolgokat mondtam neked a kocsiban! Szeretlek! És nem akarlak elveszíteni! Soha! És féltelek! 

-Én is szeretlek Niall! Örökké veled akarok lenni! 

-Ennek van egy egyszerű módja!

-Mi?

-A gyűrű.

-Te mondtad, hogy nem az. És egyébként is. A kocsiban mondtad, hogy amíg a bandában vagy nem akarsz családot.

-Nem. Istenem Barbi! Mondták már, hogy nem vagy könnyű eset?

-Ahha mondtak már ilyet- vigyorogtam rá miközben kezeimet a nyaka körül fontam össze- Szóval igazam van? Nem akarsz házasodni amíg a bandában vagy.

-Én egyátalán nem ezt mondtam. De! Ahh! Mi mind a ketten fiatalok vagyunk. Barbi azt ne mond, hogy ha én itt és most megkérném a kezed igent mondanál.

-Nem hiszem, hogy igent mondanék egy hónap után.

-Erről van szó. Egy idő múlva tuti megkérem a kezed. Nem tudom mikor. De egyszer tuti meg fogom!

-Tök jó, hogy nem arra válaszoltál amit kérdeztem, de jólesik, hogy ezt mondod!

-Mert akkor mit kérdezett, Mrs Horan?

-Mindjárt leütlek!

-Most miért?

-Nem vagyok Mrs Horan, oké?

-Oké. Egyenlőre!- suttogta két csók között mire én csak egy szemforgatással reagáltam- Szóval mit kérdeztél?

-Azt, hogy nem akarsz házasodni míg a bandában vagy. Mert itt a házasságáról beszéltél nekem, de nem arról a részéről amit tudni akarok.

-Ahh. Nem. Bármikor összeházasodok. Csak te legyél az aki odasétál az oltárhoz!

-Oké! Ezt szerintem megígérhetem!- mondtam és hosszan megcsókoltam- De akkor mit nem akarsz addig amíg a bandában vagy?

-Gyerekeket.

-Mert?

-Mert szeretnék ott lenni az anyjukkal a terhesség alatt. És a turnék miatt tuti nem tudnék. 

-Értem. Ugye tudod, hogy csodás apuka leszel?

-Nem tudom.... Majd te megmondod milyen apja leszek a gyerekeinknek!

-Mert egyből több lesz?

-Persze! Hogy tudják kivel ölni egymást!- kezdett el tervezgetni egy olyan dolgot ami még nagyon messze van. Ahha. Azt hittem. Két hét múlva teljesen máshogy gondoltam. 

-Rendben! De. Szerintem. Eleget. Beszélgettünk!- mondtam és minden szó után megcsókoltam.

-Szerintem is!

És innentől nem érdekelt a kilátás, hogy mennyi időnk van addig amíg körbe nem érünk, semmi nem érdekelt csak és kizárólag Niall forró ajkai. Ígyhát nem is nagyon figyeltük mikor kell kiszállni ebből a kapszulából csak a krákogásra figyeltünk. Lehajtott fejjel, nevetéstől rázkódó vállal mentünk vissza a húgomhoz és Theohoz akik az út másik felén levő starbucksban ültek. 

-Sziasztok! Megjöttetek?

-Meg!

-És akkor most minden oké?- fürkészte az arcom.

-Ahha! A legnagyobb rendben!- mondtam és hogy tényleg bizonyítsam igazam megcsókoltam Niallt.

-Oké.

-Theo nem sírt?

-Nem sírtam Niall bácsi! Képzeld el ide jött hozzánk két néni, hogy lefényképezzenek. De csúnyák voltak úgyhogy Flóra nem hagyta!- mesélte a kisfiú.

-Komolyan?

-Ahha!

-Flóra ugye nem küldted el őket melegebb éghajlatokra?- néztem húgomra kissé félve a válaszától, mivel szokott olyat csinálni.

-Nem. Tudom, hogy abból címlap lenne és az senkinek nem tenne jót. Így annyit mondtam, hogy ő nem Theo, csak nagyon hasonlít rá.

-Oké!- nevettünk fel.

-Hozok sütit!- álltam fel az asztaltól- Csokis jó lesz mindenkinek?

-Ahha! 

Beálltam a sorba és vártam, hogy engem kérdezzenek mit kérek.

-Szia mit adhatok?

-Halii! Kérnek négy csokis sütit, és nagy kávét, két nagy tripla csokis lattet és egy olyan forró csokit ami a legkisebbnek a fele.

-Tudok olyat adni, de a kicsi árát kell fizetni.

-Rendben nem baj!

-Milyen neveket írjak rá?

-Niall, Barbi, Flóra és Theo.

-Rendben. Akkor ennyit kell fizetni- mutatott a blokkra- és itt vannak a sütik. Az italok is mindjárt két lesznek!

-Oké, köszi! 

Kifizettem a rendelt kaját és innivalót. A csokis muffinokat odavittem az asztalunkhoz aztán vissza mentem az italokért. Öt perc múlva már mind a kajánkkal voltunk elfoglalva.

-Niall bácsi!

-Mondjad!

-Ugye még fogok találkozni Barbival és Flórával?

-Persze! Annyit találkoztok majd, hogy a végén jobban szereted őket, mint engem!- mondta nevetve.

-Nem! Niall bácsi te vagy a legjobb!- mondta a kisfiú és megölelte.

-Sziasztok!- jött oda egy csapat lány.

-Halii!

-Kérhetünk egy képet?

-Bocsi lányok, de most nem. Nem érzem magam jól. Délelőtt lázam is volt, meg minden.

-És egy aláírás?

-Azt adok! 

Mindenkinek aláírt egy darab szalvétát, de a lányok még mindig ott voltak.

-Barbi veled vagy Theoval sem csinálhatnánk képet?

Niallre néztem aki óvatosan megrázta a fejét.

-Bocsi, de Theonak az anyukája nekem pedig a meneddzserem nem hagyja.

-Rendben. És Niall komolyan megkérte a kezed?!- néztek rá a gyűrűmre.

-Mii?? Nem! De twitterre is kiírtam! Niall vette nekem mint karácsonyi ajándékot. Én is vettem neki, ő is vett nekem. Nem fogunk összeházasodni.

-De mindenhol erről írnak!

-Ez van. Ezzel is azt bozonyítják, hogy pletyka. Ha nézték volna a twitterem tudnák, hogy nem kérte meg a kezem. És most mennünk kéne....

-Persze! És köszi, hogy elmondtad. Sziasztok!

-Helló!

Elmentek a lányok és mi is elindultunk.

-Mi volt ez a rosszul vagyok duma?

-Nem volt kedvem. Jó indok, nem?

-De! Viszont mennünk kéne. Mindjárt kiderül, hogy itt vagyunk. És amúgy sem vagy valami jól- néztem rá mosolyogva.

-Rendben. Hazafele be kell ugranunk a boltba venni pár cuccot.

-Oké. 

-Niall bácsi építünk hóembert?- kérdezte Theo miközben visszaindultunk a kocsihoz.

-Alig van hó.

-Kérleeek!

-De Theo ennyiből nem tudunk! 

-Kérleek!
-Figyi Theo! Mit szólnál hozzá ha megnéznénk a.... Mi a kevenc filmed?

-Az a lufis!

-Lufis?

-Igen. A hős 6os.

-Na mi lenne ha inkább megnéznénk azt?

-Jóó!

-Akkor oké! 

-Niall bácsi!
-Mondjad Theo!

-A boltban kapok Verdás müzlit?

-Anya szokott neked venni olyat?

-Hát persze!
-Akkor kaphatsz!

-Jóó! És Niall bácsi!

-Igen?

-Veszünk legot?

-Legot? A jézuska hozott egy csomó legot!

-De van egy verdás amit nem kaptam meg!

-Apa így is mondta, hogy elkényeztetlek!
-Kérleek!

-Oké, oké! Megvesszük ha lesz!

Innentől csendben sétáltunk el a kocsiig. Mindenki beült és el is indultnuk a boltba. 

-Kinn maradsz?

-Neem. Bemegyek veletek! 

-Oké. Akkor ti vesztek legot!
-Csak is!

Mikor odaértünk a bevásárlóközpontba Theot nem tettük bele a kocsijába, mert sétálni akart.

-Egyébként Flóra... Tegnap Harry nem mesélt valamit?- kérdezte Niall.

-Mire gondolsz?

-A bandával kapcsolatban....

-Nem... Nem mondott semmit.

-Oké.

Mikor beértünk Niall mondta, hogy mi menjünk el legokat nézegetni míg ő összeszedi a cuccokat amik kellenek. Theo tolta a kis kosarát és úgy mentönk végig a bolton.

Egy órával később mikor már újra Niall házéban voltunk a kisfiúval, anyukájával és a nagymamájával raktam össze a legot.

-Nem volt vele baj?

-Nem. Semmi gond nem volt. Egy sütit evett meg kakaót ivott.

-Oké. 

-Anya, anya!

-Mondjad!
-Éhes vagyok!

-Most?

-Igen! 

-Fél hat. Akkor menjünk le, vacsizni.

-Oké, oké! Barbi te gyere velem, szólni Niall bácsinak!- fogta meg a kezem.

-Jövök! Szerinted merre van?

-Nézzük meg a szobájában! Én tudom melyik az övé, mert mielőtt nem ment el ott aludtam én is!

-Igen?

-Ahha! 

-Oké. Akkor nézzük meg a szobájában!

Bementünk a szobába, Niall nem volt ott. 

-Na Sherlock akkor hova menjünk?

-Lehet, hogy apuval meg a papával meccset néz.

-Lehet.

-Akkor nézzük meg!- indult le a lépcsőn.

Ez a ksifiú két éves de teljesen fel van pörögve, tele van élettel. És most igaza lett, ugyanis Niall, Greg és Bobby valami focit nézett. 

-Apa, apa! Összeraktuk a legot!

-Igen? Milyen lett?

-Fenn van a szobában!

-Akkor mindjárt megnézem!

Odamentem Niall mellé és egy puszit nyomtam az arcára.

-Ezt miért kapom?

-Mert szeretlek!
-Oké... Jól játszottatok?

-Ahha! Meddig tart a meccs?

-Még egy óra.

-Ahh! Flóra?

-Harryhez ment.

-Nem is szólt.

-Nekem is csak azért mert kérdeztem- nevetett fel.
-Hát oké....- vettem ki a kezéből a sört és beleittam, amire ő csak kikerekedett szemekkel válaszolt- Mi az?

-Szereted a sört?

-Persze! 

-Komolyan?

-Mondom!

-Te egy főnyeremény vagy!- csókolt meg.

-Csak a sör miatt?

-Hmmm. Meccs van. Majd megbeszéljük ha ketten leszünk!- csókolt meg.

-Jézus Niall! Te annyira perrz vagy!- boxoltam bele a vállába- Gyere Theo! Keressünk vacsit!

-Verseny! Ki ér előbb a konyhába?

-Egy, kettő, három!

Persze hagytam őt nyerni és mikor én is odaértem csak jól kinevetett.

-Ügyes vagy!

-Nutellát akarok!!

-Hmm?

-Együnk nutellát!

-Pirítóssal?

-Igen!

-Akkor kérdezd meg anyát, hogy ehetsz e, és akkor megcsinálom!

-Ehet!- lépett be Danise és Maura.

-Ti?

-Én nem kérek.

-Én sem!

-Oké. Theo mennyit ehet?

-Egyet!

-Jó!

Miután megvacsiztunk arra a meccsnek is vége lett és Niall sürgős megbeszélnivalóra hivatkozva felvitt a szobába.

-Nos. Mi volt ilyen fontos?

-Mondjuk ez- puszilta meg az arcom- És ez- csókolt bele a nyakamba- De a legjobban ez!- csókolt meg.

-Ez tényleg nagyon fontos! És tudod mi fontos még?

-Mi?

-Hogy elmenjek tusolni.

-Tusolunk?

-Hát... Én arra gondoltam, hogy én elmennék az egyik fürdőbe. Te meg a másikba- mondtam, de tudtam, hogy együtt tusolunk.

-Ehh! Ez így nem jó...

-Mert?

-Drága a víz- mosolyodott el én meg hangosan felnevettem.

-Akkor mi az ötleted?

-Gyere, megmutatom!- fogta meg a kezem és elkezdett húzni a fürdő felé. Mikor beértünk a kulcsot elfordította a zárban és az ajtónak döntve engem vadul csókolni kezdett. Elekzdtem lehámozni róla a pólóját, és annyi időre míg a fején áthúztam a derekamat is elengedte. Szép lassan lekerültek rólunk a ruhák és beálltunk a tus alá. Egy órája is áztathattuk magunkat a forró vízben mikor úgy döntöttem elég lesz a tusolásból. Kiszálltam a kádból és hagytam, hogy Niall körém csavarjon egy óriási törölközőt. 

-Gyere gyors menjünk vissza a szobába! 

-Jövök!

Sikerült úgy átmenni, hogy mondjuk Maura nem vett minket észre. Mert hát nem tudom, hogy hogy reagálna arra, hogy a fia és a barátnője egy szál törölközőben flangál a házban. Szóval bementünk a szobába ahol magunkra kaptunk egy-egy pólót és alsóneműt. Betelepedtünk az ágyba és mind a ketten laptoppal az ölünkben twittereztünk. 

-Nééézd! Még mindig világtrend vagyunk!

-Ahha! Látom! És szerintem egy ideig még azok is leszünk!- csókolt meg.

-Én nem bánom! Amíg nincs sok utálkozás addig oké!

-Az mindig lesz!

-Annyira biztató vagy! Komolyan!

-Inkább tweetelek azoknak akik szeretnek minket! 

"Lazy day with the most beautiful girl! @PalvinBarbara love u! <3 #Narbara #NarbaraHalvin #NarbaraForever" 

-Együnk gumicukrot!- mondtam hirtelen. 

-Van itthon. Hozok!

-Oksii!

Nemsokára egy jó nagy tál gumimacival tért vissza.

-Jézus Niall! Nem el akarok hízni!

-Hidd el, hogy nem fogsz!

-Dr. Horan megmondja!

-Meg ám!- feküdt be mellém az ágyba. Bele akartam markolni a tábla, de nem hagyta!

-Nem vehetek?

-Nem! 

-Miért?

-Majd én adom neked!

-Ezt hogy érted?- kérdeztem, de választ már nem kaptam mivel a laptopot letette az ölemből, felén gurult és egy csók keretében egy gumimacit juttatott a számba- Hmmmmm! Ez így már tetszik!

-Igen?

-Nagyon! Várj! Most had én is!

-Oké! 

És így megeszegettük az egész tállal. Éjfél is lehetett mire az üres edényt letettük a földre és úgy csókolóztunk tovább. 

-Aludni kéne....

-Niall! Nehh!

-És ha azt mondom, Theo reggel hétkor jön?

-Akkor nem tudom. Majd alszik velünk.... Egyébként- mondtam miközben rajta feküdtem- Mesélte, hogy ameddig Niall bácsi nem utazott el, itt aludt veled!

-Niall bácsi, mi?- csípett bele a combomba.

-Nem én mondtam!- visítottam fel, mivel a lábam az a része csikis.

-Nem? Hát akkor ki?- kérdezte miközben maga alá fordított és a csípőmre ült. 

-Ha ezzel fizetem meg azt amit mondtam, akkor én!- csókoltam meg.

-Ja persze!- felelte és őrülten csikizni kezdett.

-Nee! Niall! Hallod! Nee! Kérlek!- könyörögtem neki, miközben megállás nélkül röhögtem. Vagyis visítottam.

-Annyira szeretem mikor így nevetsz!- csókolt meg.

-Oké. De mielőtt az egész ház felkelne, fejezd be!

-Csak amiatt, mert nem ketten vagyunk! De majd mikor mindenki elmegy!

-Mi lesz akkor?

-Összebújós esték a kanapén, csókolózás a konyhapulton....- kezdett el tervezgetni.

-A perverz fantáziád!

-Csak egészséges mennyiségben!

-Kinek? Neked vagy nekem?

-Mindkettőnknek!

-Én nem így látom, de oké. Alugyunk!

-Annyira azért nem bánom, hogy öt perce nem erőltetem azt az alvás dolgot!

-Én se!

-Akkor most már alugyunk!

-Jóéjt Niall!

-Neked is, Barbi!- mondta, és egy utolsó jóéjt csók után megölelt és aludtunk is.

Másnap reggel fél nyolckor komolyan arra ébredtünk, hogy Theo a cuki kis pizsijében jön be a szobánkba.

-Jóreggelt!

-Neked is Theo!- nyöszörögtem- Nem vagy még álmos?

-E-eee!

-Gyere, nézzél mesét!

-Itt?

-Persze!

-Hát oké. 

Bemászott az ágyunkba, elindítottam neki a Száz egy kiskutyát és miközben befeküdt közénk nézni kezdte. Niall csak rám nézett, nem értette miért nem alszok tovább. Csak egy aprót bólintottam, hogy várjon. Még mindig nem tudta mire vélni, de aludt tovább. Nem kellett várni öt percet sem, a kisfiú is újra álomba merült. Ígyhát a tvt lehalkítottam és én is aludtam tovább. 

Kér órával később már sokkal jobb ébresztőóra kaptam. Niall csókolgatott. Mosolyogva nyitottam ki a szemeim.

-Jóreggelt Szépségem!

-Neked is! Theo?

-Nem tudom mit csináltál vele, de tíz perce kelt és lement anyuékhoz.

-Ja oké.

-Hogy csináltad?

-Mit?

-Hogy visszaaludt.

-Bevállt módszer. Ádinál is sokszor használtam........

-Értem. Reggeli?

-Felöltözök és mehetünk!

-Majd ha ketten leszünk, egész nap így leszel!

-Bírnád.

-Amúgy elég ha csak egy sortot felveszel! Aztán... Az is lekerül rólad!- kacsintott rám.

-Niall Horan! Mostanában eléggé perverz vagy!

-Te váltod ki belőlem!

-Inkább felöltözök! 

Magamra húztam egy sortot és úgy gondoltam kész vagyok. Bár Niall pólója olyan hosszú volt, hogy ki sem lógott az a falatnyi kis gatya. De volt rajtam! És az a lényeg! Miután Niallre is ráimádkoztam egy pólót én szó szerint leugráltam a lépcsőn. Jó kedvem volt. 

-Jóreggelt!- mentem be a konyhába.

-Sziaa! Kérsz reggelit?

-Nem. Nem hiszem. Egy kávé kell nekem!- sétáltam oda a a kávéfőzőhöz. 

-Barbi!- nézett rám Greg már az étkezőből.

-Hmmm? 

-Hogy csináltad, hogy Theo két órára vissza aludt?- nézett a kisfiúra aki az etetőjében ült és evett valamit.

-Ezt még az öcsémnél csinaltam... Nála mindig bevált. Aztán megpróbáltam. Összejött. 

-Van egy kisöcséd? Lehet jóban lenne Theoval!- mondta, mire Niall kicsit félve nézett rám.

-Azt nem hiszem.

-Miért? Egyszer majd hozd el!

-Khmmm. Sajnos nem lehet. És addig örül... Míg nincs jóban Theoval!

-Ezt hogy érted?- nézett rám értetlenkedve mindenki, kivéve a Szöszit és a kisfiút.

-Barbi öccse elment két éves korában.

-Uhh! Basszus Barbi annyira sajnálom! Komolyan! Bocsánat!

-Semmi baj! Még mindig nagyon fáj, de legalább már tudok beszélni róla...

-Beteg volt?- kérdezte Bobby, de nem akartam válaszolni, mert féltem elsírom magam, így csak a csészém nézegettem és piszkáltam két ujjammal. Niall látta rajtam, odajött és szorosan megölelt.

-Igen- ennyit préseltem ki magamból. De ebben a pillanatban Flóra rontott be a házba, nyomában Harryvel. Flóra sírt és ideges volt, és a göndörre is illett a második jelző. Sejtettem mi történt. Harry elmondta a Zaynes dolgot, a húgom kiborult és most próbál bele lelket önteni. Nem mentem fel, mert tudtam, hogy Harry lenyugtatja és minden rendben lesz. 

-Ez mi volt?- kérdezte Denise.

-A bandában van egy kis gáz, és Flóra most tudta meg.

-Nagy gáz?

-Eléggé.

-De ugye nem oszlotok fel?

-Nem tudom. Talán a rajongóink szeretnek minket annyira, hogy így is kiálljanak mellettünk- válaszolt Niall diplomatikusan.

-Titok?

-Nem sokan tudják.

-Oké. Barbi!

-Igen?

-Ha bármikor beszélgetni szeretnél.... Bármiről. Engem megkereshetsz!

-Rendben, köszi!- kiittam a kávém utolsó kortyját és felmentem a szobánkba. Kicsit egyedül akartam lenni. Ez a rövid párbeszéd Greggel egy kicsit felkavart. Az ágyon ültem és igazából csak gondolkodtam. Két szobával mellettünk volt Flóra szobája, már csak a halk sírását lehetett hallani. Nekem is könnyek gyűltek a szemembe, de nem hagytam nekik utat. Niall jött be egy nagy tányér kajával. Letette mellém az éjjeliszekrényre és odajött az ágyra és szorosan átölelt.

-Sajnálom!

-Semmi baj! Már rég el kellett volna fogadnom!

-Nem. Ez így van rendjén, hogy megvisel!

-Igen?

-Igen! 

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! Egyél reggelit!

-Nem akarok!

-De!

-Mit hoztál?

-Hoztam pirítóst, nutellát meg kakaót.

-És anyu küldött egy csokit!- jött be a szobába Theo.

-Felhoztad nekem?

-Ahha! Miért vagy szomorú?

-Nem vagyok az- mosolyogtam rá.

-De nem mosolyogsz!

-Csak van egy ruha ami nekem nagyon tetszik, de Niall nem veszi meg.....

-Milyen ruha?- nézett rám a Szöszi.

-Majd megmutatom!- mondtam, mert amúgy tényleg volt egy ruha ami nagyon tetszett.

-És akkor én meg megveszem!

-Hallod? Megveszi! Akkor most mosolyogj!- mondta mire felnevettem.

-Oké. 

A következő két nap nagyon jól telt, Niall családjával töltöttük. Flóra eléggé összeomlott Zayn miatt, így egyik este mind átmentünk Zaynhez és Perriehez beszélgetni. Harmincadikán miután Daniseék és Mauráék visszamentek Írországba, Flóra elment Harryhez- de nincsenek együtt- mi pedig mentünk Niallnek abba a házába amit jobban szeret. Elmentünk vettünk egy új asztalt is.

Sophie❤

27. rész- Köszönöm, hogy vagy a fiamnak!

Sziasztook :)

Megérkezett a huszonhetedik rész! ;)

Ahogyan azt megszavaztátok csináltam egy facebook csoportot, amit úgy tudtok megnyitni, ha a "facebook csoport" szóra mentek egy sorral feljebb! :*

Ha elnyeri a tetszéseteket iratkozzatok fel, pipáljatook, kommenteljetek, írjatok chaten vagy pedig lépjetek be a csoportba ahol a következő részekből is hozok előre egy kis ízelítőt! ☺

Jó olvasást, puszi Zsófi ❤

"-NIALL!! NIALL GYERE MÁR!- ordítottam torkom szakadtából.

-Mi tör....- kezdte de amint meglátta csendben maradt- Hívni kell a tűzoltókat!"

-Igen az jó lesz!

-Hozd a telefont!- mondta kissé idegesen.

-Hozom!

Amint visszaértem hívtuk a tűzoltókat akik tíz percen belül ki isértek. A konyhában a tüzet gyorsan eloltották, mivel még nem volt túl nagy. Mikor újra biztonságos lett a lakás a tűzoltó megkérdezte mi történt.

-Hát egy gyertyafényes vacsit csináltam a barátnőmnek. És itt felejtettük a gyertyákat.

-Ahha értem. Tehát ez nem véletlen volt.

-De. Nem mi gyújtottuk fel a konyhát!

-De nem csak úgy hopp felgyulladt!

-Hát nem....

-Ez esetben a biztosító nem tud fizetni.

-Rendben.

-Nos akkor mi mennénk is.

-Köszönjük a segítséget!

-Nincs mit!- mondta és kiment az ajtón.

Niall leült az ülőgarnitúrára én pedig mellette foglaltam helyet.

-Bocsánat!

-Mi? Mire gondolsz?

-Hát én nem hagytam, hogy előbb együnk és én rángattalak fel a szobába....

-Ne mondj ilyet! Én se nagyon ellenkeztem! Nem te tehetsz róla.

-Annyira sajnálom!

-Semmi baj!

-Mekkora kár lett?

-Nem nagy! Az asztal meg az asztaltertő.

-Hibásnak érzem magam.

-De ne! Nem tehetsz róla! Holnap elmegyünk, veszünk egy asztalt!

-Oké...

-Viszont éhesek vagyunk. Rendeljünk!

-Hogy tudod ennyire lazán venni?

-Most mit stresszeljek rajta? Egy asztal Szépségem! Nem az egész ház!

-Igazad van.

-De akkor mosolyogj! Ne ronts el egy ilyen gyönyörű estét!

-Oké! Éhes vagyok!

-Rendelek egy nagy pizzát, az úgy jó?

-Ahha!

-Nincs kedvem felöltözni....

-Miattam maradhatsz így is!

-Fázok.

-Pedig itt volt a meleg tűz is!- mondta mire felnevettem- Meg van ez a szép kandalló!

-Begyújthatom?

-Mindjárt megcsinálom! Csak rendelek!

-Oksi!

Felkapcsoltam a villanyt- mivel minden gyertyát eloltottunk mielőtt nagyobb baj lenne- és vissza ültem a kanapéra. Magamra húztam egy pokrócot és míg Niallre vártam a gyűrűm nézegettem. Annyira tetszett! És amit mondott... Hogy szeretné, hogy egyszer eljegyzési gyűrűként hordjam. Remélem még nem mostanában tervezi. De megijedtem. Mi lesz az utcán? Mi lesz ha a rajongók meglátják? Mit fogmak szólni? Mindenki azt fogja hinni, hogy Niall megkérte a kezem. Istenem mennyi könnyel fog ez járni nekem!

-Min gondolkodsz?

-Hmmm?

-Elgondolkodtál. Észre sem vetted, hogy begyújtottam a kandallót.

-Ja igen.

-Min gondolkodtál?- bújt oda mellém a pléd alá.

-Mindenki azt fogja hinni, hogy megkérted a kezem.

-Ha akarod tedd át másik ujjadra!- kezdte el forgatni a gyűrűt.

-De nem akarom! Te ide tetted, itt marad!

-Akkor majd nem foglalkozol vele! Akik fontosak tudni fogják az igazságot!- mondra és apró puszikat adott az arcomra.

-Az a lényeg, hogy mi tudjuk.

-Pontosan!

-Életem legemlékezetessebb estéje!

-Én sem fogom elfelejteni!

-De akkor ti ma nem is stúdiózni mentetek?

-Karácsony után egy nappal? Neem!

-Mikor kezdődnek?

-Mik? A próbák?

-Ahha!

-Január 3.

-Majd egyszer bemehetek megnézni?

-Ahha, persze!

-Oksi! Persze csak ha nem zavarok. 

-Nem zavarsz! Hányszor mondjam még el?

-Nem kell többször!

-Akkor oké. És az ágy nagyságával meg vagy elégedve?

-Meg ám! Ez az ágy kell nekem! Annyira nagy és kényelmes. 

-Tudom! Sokat fogsz te még ezen aludni!

-Biztos?

-Az a gyűrű nem elég bizonyíték?

-De! Teljesen!

-Rendben!

-Megmutaod a lakást?

-Meg!

Nos Niallnek szép nagy háza van. A földszinten volt egy óriási konyha, ugye az étkező, a nappali és két kissebb szoba. Az első emeleten van öt szoba és három fürdő. A második emeleten is még szobák vannak fürdőkkel. És a harmadikon meg van egy kialakított stúdió egy zeneszoba meg egy nagy tér.

-Szép nagy!

-Ja! 

-De minek ekkora?

-Hmmm. Én sem tudom. Csak mikor megvettem tetszett- mondta és egy gyors csók után lement ajtót nyitni, ugyanis megjött a pizza. Egy jó nagy dobozzal a kezében tért vissza a szobába és ült le- Kérsz hozzá valamit?

-Mire gondolsz?

-Ketchap?

-Most nem kívánom...

-Oké. Akkor jó étvágyat!

-Neked is!

Ilyen se nagyon volt még velem, hogy hajnali fél egykor pizzát egyek. A vacsink nagyon gyorsan elfgyott, mind a ketten éhesek voltunk. Jóllakottan dőltünk hátra. 

-Niall nem megyünk aludni? Nagyon fáradt vagyok!

-De! Menjünk!- mondta és az ölébe kapott.

-Menni azért még tudok...

-Nem baj!- nyomott a számra egy csókot.

-Azt hiszem nekem se.

-Akkor oké!

Mikor beértünk a hálóba letett az ágyra és a szekrényéhez sétált, hogy elővegyen valami alvós ruhát. 

-Nekem is, kérlek?

-Hmmm?

-Nekem is vegyél elő egy pólót!

-Ja oké!

-Nem baj ha csak holnap reggel tusolok?

-Dehogy is! Én is akkor fogok!

-Oksi!

Át cseréltem a rajtam levő inget a pólóra amit oda dobott nekem és be is dőltem abba a hatalmas ágyba. Niall fél percen belül követett, és szorosan magához ölelt.

-Jóéjt Szépségem!

-Neked is Niall!

Adott egy jóéjt csókot és már aludhattunk is.

Reggel arra ébredtem, hogy Niall nem fekszik mellettem az ágyban. Egyből lerúgtam magamról a takarót és kezdtem el keresni. Felültem és körbenéztem a szobában, de ott sem volt. Már készültem elindulni megkeresni őt, mikor bejött a szobába egy nagy tálcával a kezében.

-Úúúúúú! Mit hoztál?

-Reggelit!

-Annyira cuki vagy! Honnan szereztél ananászt decemberben?

-Érted még a csillagokat is lehoznám! Egyébként a boltból.  

-Te már ott is voltál?

-Ahha! 

-Mert mennyi az idő?

-Fél tizenegy.

-Már?

-Ahha!

-Hát oké... Együnk!

-A palacsinták kicsit furcsák lettek.

-Nem baj!- adtam neki egy jóreggelt csókot, mert még nem kaptam- Amúgy meg, jóreggelt!

-Neked is!- suttogta két csók között- Van gyümölcs, gyümölcs turmix, tea, kávé, palacsinta és hozzá lekvár.

-Elhízok.

-Dehogy is! Inkább egyél

-Oksi- visszaültünk az ágyra és csendesen fogyasztottuk el a reggelinket- Délután mit csinálunk?

-Harry hozza haza a húgod, meg jönnek haza Gregék és a szüleim. Ha neked nem baj, velünk leszünk, jó?

-Ahha! Szerinted a szüleid mit fognak szólni hozzám?

-Imádni fognak!

-Remélem.

-Tuti!

-Na felöltözök!

-Miattam maradhatsz így is! Mondjuk így meg fogsz fázni.

-Mert hova megyünk?

-Ja! Hát nem a szüleim jönnek hanemi megyünk. Ezt a házat jobban szeretem, csak azt akartam, hogy itt legyen az esténk. Ezért ők mióta jöttek ott lkaknak. Harmincadikán mennek haza. Utána jövünk haza, ide! És nálam lesz a szilveszteri buli is.

-Őszintén! Hány házad van neked?

-Londonban három.

-És összesen?

-Nem tudom. Tizenöt-húsz.

-Jézus Niall! Minek neked annyi?

-Nem tudom.

-Na mindegy. Tehát mikor megyünk?

-Amint felöltözöl!

-És Flóra?

-Harry oda hozza.

-Akkor öltözök és mehetünk!- csókoltam meg.

-Rendben!

-Viszont akkor most magyarázd meg, hogy hogyan van ez az egész!- mondtam miközben kinyitottam a bőröndöm.

-Mit?

-Van ez a házad. Te ebben élsz.

-Igen.

-De mivel nekem össze akartad hozni a tegnap estét a szüleidet nem ide hívtad.

-Pontosan!

-És amíg ők itt vannak te is ott laksz.

-Ahha!

-És mikor ők elmennek vissza jövünk ide.

-Jahh!

-Oké! Akkor most elmegyek a fürdőbe átöltözni.

-Miattam itt is öltözhetsz!

-Niall maraj már!

-Oké, oké!

Kimentem a legközelebbi fürdőbe- mert van pár- és azalvós pólóm átcseréltem egy normális ruhára. Egy fehér ingemet tűrtem be a vajszínű szoknyámba és egy harisnyát húztam fel. Amint kifésültem a hajam és miután kis sminket tettem fel késznek nyilvánítottam magam. Visszamentem a szobába ahol Niall már várt.

-Mehetünk?

-Most akkor bőröndöt vigyek?

-Ahha!

-Akkor behúzom a cipzárt és mehetünk!- csókoltam meg.

-Az az indulás várhat még egy kicsit!- indultunk el az ágy felé csókolózva.

-Niall nem lehet!- toltam le magamról mivel már a derekamon ült- Túl perverz vagy!

-Te hozod ki belőlem!

-Menjüüünk!

-Oké megyünk!

Niall megfogta a bőröndöm, magukra kaptuk a kabátjaink és úgy mentünk el a kocsiáig.

Azt a pár perc utat csendben tettük meg és mikor odaértünk nem nagyon akartam kiszállni.

-Niall én féleek!

-Szépségem ne félj! Itt ez a gyűrű! Ez bizonyítja, hogy akárkinek akármi a véleménye te az enyém vagy!

-Jézus Niall! Úgy beszélsz róla mintha eljegyzési gyűrű lenne! De nem az, oké?

-Oké! Akkor csak hidd el nekem, hogy bírni fognak!

-Ahh! Mondjuk, hogy elhiszem!

-Mondjuk, hogy elképzelem mi játszódik le benned! Én is izgultam ám!

-El tudom képzelni...- mondtam, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Niallhoz egy kisfiú futott oda. Gondolom ő Theo.

-Szia Theo!- nevettt fel.

-Szia Niall bácsi! Jó sokáig maradtál!

-Bocsi! Csak ezt a szép lényt kellett elhoznom a szüleitől. Theo, ő itt Barbi! Barbi, ő Theo, a keresztfiam!

-Szia! Te vagy az akivel Niall bácsi annyit beszélt?

-Szia! Szerintem igen, én!

-Akkor oké! Nézel velem mesét?

-Persze mindjárt!- mondtam mosolyogva a kisfiúnak. Ekkor jött a hátsó kertből Niall anyukája és Denise.

-Sziasztok!

-Megjöttél kisfiam?

-Meg. Anya, Denise, ő Barbi a barátnőm! Barbi, ő az anyukám és Greg felesége, Denise.

-Jónapot!

-Jajj szia! Niall annyi szépet mesélt rólad!- mondta Niall anyukája és ölelgetni kezdett. Így volt Denissel is.

-Akkor örülök, Mrs. Horan.

-Jajj szívem ne így hívj! Szólíts nyugodtan Maurának!

-Rendben köszönöm!- mosolyogtam rá.

-Gyertek lányok, menjünk be!- nézett ránk a szöszi és megfogta a bőröndöm meg az ő sporttáskáját.

-Jövünk!

Bementünk a házba, ami nem volt akkora mint a másik, a földszinten kívül (csak) két emelet volt. A nappaliban ült Niall apukája és Greg. Nekik is be lettem mutatva, de nem sokáig tudtunk beszélgetni, mert Theo elrángaott minket megmutatni egy játékát amit karácsonyra kapott. Felmentünk az emeletrre ahol egy szoba volt kialakítva gyerekszobának. Ezen csak egy jót moslyogtam, mert a másik házban is volt egy ilyen szoba. A két fiút ott hagytam a szobában és lementem a konyhába ahol Denise és Maura főzött.

-Tudok valamit segíteni?

-Nem kell, köszönöm! Mikor érkeztetek?

-Tegnap kb ilyenkor.

-És tetszett a meglepetés?- mosolyogtak rám.

-Ti is tudtátok?

-Hát persze!

-Egyébként nagyon tetszett!

-És a gyűrű is tetszett?- nézett rám Denise, a tűzhely elől.

-Igen. És pont illik is rám!- mutattam oda a kezem.

-Mondtam, hogy jó lesz!- kiáltott fel a nő, odajött hozzám és megölelt- Csak hogy értsd! Én mentem el Niallel megvenni!

-Máris értem!

Innentől ebédig beszélgettünk és én is segítettem főzni. Dél körül mikor kész lettünk szóltunk a pasiknak, hogy jöhetnek enni. Én mégegyszer megkevertem a levest mikor valaki- Niall- hátulról átölelt és belepuszilt a nyakamba.

-Jót beszélgettetek?

-Ahha!- mondtam miközben szembe fordultam vele és kezeimet átfontam a nyaka körül- Anyukád sok kiskori történetedet mesélt el!

-Jézusom! Haza nem viszlek! Az hiányzik, hogy még a képeket is megmutassa!- mondta mire hangosan felnevettem- Mondjuk anyukád nekem adott egyet.

-Miii??

-Majd este megmutatom!- csókolt meg.

-Ilyenkor annyira szeretem anyát!

-Én is! Ez a szoknya túl csábító!

-Hmm?

-Ez a szoknya. Meg benne a lábaid!

-Na Niall hagyjál!- mondtam mivel a nyakamat csókolgatta és a kezei a fenekemen pihentek- Hallod! Fejezd be!

-Inkább kinyitom az ajtót- húzódott el tőlem mivel csöngettek. Kicsit megigazítottam a hajam és kimentem a húgomhoz. És Harryhez.

-Sziasztook!

-Hali!

-Gyertek beljebb! Harry te maradsz?

-Nem köszi haver! Jön Gemmma meg Ash!

-Együtt vannak?

-Nem tudom. De megyek is! Sziasztok!

-Szia Harry!- köszöntünk el tőle Niallel, de Flóra meg is ölelte, és egy puszit adott az arcára. Mi csak néztünk rájuk. Mikor göndörke elment, a húgom mindenkinek be lett mutatva ebédelni kezdtünk. Igazából mondhatom, hogy nagyon finomat főztünk. Még maradt Maura karácsonyi sütijéből, most azt is elpusztítottuk. Mikor minden elfogyott Denise mondta, hogy elviszi aludni Theot, de a kisfú azt akarta, hogy Niall altassa el. Ígyhát ők felmentek, mi meg Flórával elmentünk mosogatni.

-Na mi volt este?

-Semmi különös- mondta túl jókedvűen.

-Összejöttetek?

-Neeem! Csak olyat beszéltünk meg amit eddig is tudtam.

-Mit?

-Hát, hogy tetszek neki. Ő is nekem. De nem akarunk elkapkodni semmit. És végül Harryvel abban egyeztünk meg, hogy szép lassacskán közeledünk egymáshoz. Aztán meglátjuk mi lesz.

-Ahha értem! Megcsókolt?

-Szájra puszi volt.

-És együtt aludtatok?

-Ahha!

-Húú te lány!

-Most mi van?

-Semmi. BASSZUS!- kiáltottam fel.

-Mi az?

-A gyűrűm. Lement a lefolyóban!

-Milyen gyűrű?

-Amit Nialltől kaptam. De nem ez a lényeg! Greg!- kiáltottam.

-Hmmm?- ért be a konyhába.

-Na. Mosogattunk. És tudod a gyűrű. Lefolyt.

-Jézus lányok!

-Kérlek segííts!

-Hogyan?

-Szólj Niallnek!

-És szerinted mit tud vele csinálni? Niall meg a szerelés?

-Oké ez igaz. Apukátok?

-Ő lehet, hogy tud segíteni... Apu!

-Mondjad!

-Barbi gyűrűje lefolyt a lefolyóban. Nem tudod hogyan lehetne kiszedni?

-Dehogynem! Nem tudod hol vannak a szerszámok?

-Apa! Niall meg a szerszámok? Ezt te sem gondoltad komolyan!

-De.

-Akkor felejtsd el!

-Akkor viszont én sem tudom. Hívni kell egy szerelőt.

-Először inkább nem kéne megkérdezni Niallt?

-Úgysincs!- néztem rájuk.

-Akkor hívok szerelőt- mondta Greg és már el is tűnt. Ekkor a zsebemben a telefon kezdett el rezegni. Niall írt egy smst, hogy Theo elaludt, de segítsek neki felkelni. Ígyhát felmentem az emeletre, és bementem a gyerekszobába.

-Itt is vagyok!- mondtam suttogva.

-Köszi! És segítesz is?

-Ahha!

Megfogtam a kisfiú fejét és egy kicsit megemeltem, hogy Niall ki tudja húzni onnan a kezét. Mikor már egymással szemben álltunk átkarolta a derekam és lágyan megcsókolt.

-Köszönöm!

-Szívesen! Viszont... Niall.... Van egy kis gáz!

-Mi a baj?

-Flórával mosogattunk és a gyűrűm lefolyt a lefolyóban. Apukád azt mondta meg tudná csinálni, ha lennének itthon szerszámaid. De mivel- gondolom- nincsenek Greg hívott szerelőt. Sajnálom!

-Gyere ki! Nehogy felébresszük!- mondta és kihúzott a szobából. Bementünk a legnagyobb szobába, a mi hálónkba ahol az ágyra ült. Én pedig az ölébe. Míg kezeimet a nyaka körül fontam össze, ő a sajátjait a derekamon pihentette. 

-Mégegyszer sajnálom!

-Semmi baj! Mindjárt ki lesz szedve!

-De nem, Niall! Felelőtlen vagyok! 

-Nem vagy az! Fejezd be a saját magad ostromolását!

-De ha egyszer igazam van!

-Nagyon nincs igazad!

-Emlékszel mikor New Yorkban voltunk? És a próbátokon mentem oda a színpadra. Akkor is mindenben igazam volt! Mindent elrontok és szétrombolok magam körül!

-Szépségem! Ne kezdjük ezt megint, kérlek! Te úgy vagy tökéletes ahogy vagy! 

-De....

-Nincs de!

-Oké! De...

-Mondom nics de! Nekem most el kell intéznem a gyűrűdet, de küldök valakit akivel beszélgethetsz!

-Oké... Szeretlek!

-Én is szeretlek!- monda két csók között.

-Még egy kérdésem lehet?

-Persze!

-Mivek érdemeltelek ki?

-Hmmm?

-Itt vagy te, egy világhírű srác, aki előtt kb az egesz világ meghajol. És itt vagyok én, egy teljesen egyszerű lány. Mit látsz bennem?

-Ezt tegnap este megbeszéltük! Elmondtam, nem?

-De!

-Akkor kérlek az járjon a fejedben!

-Rendben! Köszönök mindent! 

-Emlékszel mit kérdeztél tőlem?

-Mire gondolsz?

-Arra, hogy "a nagy Ő, mi?"

-Igen, megvan! 

-És én még mindig úgy gondolom, hogy igen. A nagy Ő. 

-Ezt meg kell nézetek!- rontott be a szobába Flóra mindenféle kopogás nélkül.

-Flóra! Kopogni nem tudsz?

-Csak ha nyugodt vagyok!

-Mert mi a baj?

-Ez!- dobta oda nekünk az újságot.

"Mindenki foglalt?

Azt eddig is tudtuk, hogy a világhírű One Directionból három srác- Louis Tomlinson (23), Zayn Malik (22) és Liam Payne (21)- foglalt, de értesülések szerint a másik két bandatag- Harry Styles (20) és Niall Horan (21)- is elkelt. Méghozzá egy magyar testvérpár csavarta el a fiúk fejét. Palvin Barbi (18) és Niall kapcsolatára már New Yorkban fény derült, mikor többször látták őket együtt megjelenni. Viszont mostanában Barbi húga, Flóra (15) elég sok időt tölt a göndör szívtipróval. De ez igazi szerelem, vagy Harry így szeretne javítani a korabeli átlagokon a nők terén? És mi történt, hogy a szőke ír fiú, szerelmes lett? Netán a magyar lányokban rejlő szépség? Több rajongó is nyilatkozta, hogy a mára már Narbara Halvin néven shippelt párost- Niall és Barbit- látták együtt karácsonyozni a lány hazájában. És tegnap este egy kép is felkerült twitterre miszerint a lány karácsonyi ajándéka egy gyűrű volt. 

"We won't get marriage. I love him, and He love me. But we are too young for the marriage. This ring is just a Christmas gift with a beautiful night! Thank you so so much @NiallOfficial! Love you <3" 

Vajon a lány igazat mondott, és komolyan nem házasodnak vagy csak egy magyarázat számukról? Mindenesetre alig várjuk a fejleményeket mind két párossal kapcsolatban! De egy gyűrű nem túl korai?"

Elképedve néztünk fel az újságból.

-Nos Mrs. Horan!- vigyorodott el Niall.

-Jézusom.....- temettem a kezeimbe az arcom- Erről beszéltem.

-Elmondanátok milyen gyűrű?

-Nialltól karácsonyi ajándék!

-Összeházasodtok????

-Mii? Nem! Nem kértem meg a kezem. oké?

-Oké. Na hagylak titeket!

-Flóra!

-Hmm?

-Mindegy. Majd beszélünk!

-Okés.

Mikor ketten maradtunk Niallel rám nézett és elmosolyodott.

-A nagy Ő!- mondta és egy jó hosszú csók után letett az öléből és kiment.

-Héé! Most hova mész?

-Meg kell oldanom a gyűrűd! Mondtam küldök valakit akivel beszélgethetsz!

-Hát oké.....

Az ágyon fekve vártam, hogy kit is küld a Szöszi. Egyszer csak Maura lépett be a szobába.

-Hallottam, hogy kételyeid vannak a kapcsolatotokkal!

-Hát... Lehet.

-Mond el nyugodtan!

-Hát igazából nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki Niallt.

-Nézd, én sokat beszélgettem erről a fiammal. Ő is félt. Eddig nem sok barátnője volt, és megijedt, hogy hirtelen te lettél neki és komolyan szereted.

-Komolyan?

-Persze! És neki is elmagyaráztam, hogy bár nem ismerlek téged biztos vagyok benne, hogy szereted, mert mikor veled beszél utána kivirul. És alapból is sokkal boldogabb mint azelőtt, hogy elmentek New Yorkba. Jó hatással vagy rá!

-Így gondolod?

-Persze! És köszönöm, hogy vagy a fiamnak!

-Ezt nem kell megköszönni! Én komolyan szeretem Niallt!

-Tudom. Ő is téged. Tudod hány barátnőjét mutatott be eddig?

-Nem.

-Veled együt hármat. Mert ő nem olyan, hogy elsietne egy dologot. Hanem átgondolja. És csak akkor ha komolyan szeret!

-Rendben... Köszönöm, hogy meghallgattál!

-Semmiség az egész! De szerintem gyere le, tuti megvan a gyűrűd!

-Jövök!

Felálltunk az ágyról és mosolyogva sétáltunk le a lépcsőn.

-Életem két legfontosabb nője!- húzódott mosolyra Niall szája- Beszélgettetek?- kérdezte, miközben megölelt.

-Ahha! Bocsi, hogy ilyen hülye voltam!

-Most már elhiszed, hogy komolyan szeretlek?

-El! Én is! Mert hallottam neked is voltak kételyeid!

-Anyu el mondta?

-Persze! A gyűrűm?

-Megvan! Tessék!- húzta ki a hátsó zsebéből és az ujjamra húzta.

-Köszönöm!

-Nincs mit! Nincs kedved elmenni a London Eye-hoz?

-Hagyjuk itt a családod?

-Ki fogják bírni nélkülünk!

-Várj! Mi lenne ha Theot is elvinnénk?

-Nekem jó! Beszéld meg Denise-sel!

-Okéé! Te meg keresd meg Flórát!

-Megkeresem!

Felfutottam az emeletre ahol a mi szobánk mellett kettővel megtaláltam a húgom aki épp anyuékkal skypeol.

-Jövök én is!- ugrottam oda mellé- Sziasztok!

-Szia Barbi! Téged is látni?

-Igen, bocsi! Tegnap is hívtalak volna titeket csak Niall ilyen gyertyafényes vacsit csinált. Utána meg jöttek a tűzoltók, szóval ja.

-Tűzoltók? Miért?

-Mielőtt felmentünk volna az emeletre nem oltottuk el a gyertyák.

-És minek lett baja?

-Csak egy asztalnak, semmi különös!

-Nektek ugye nem?

-Dehogy is! Fenn voltunk.

-Akkor oké.

-Figyelj Flóra! Niallel meg Theoval elmegyünk a London Eye-hoz. Három választásod van. Jössz te is. Maradsz itt. Vagy mész Harryhez.

-Nem zavarok?

-Nem!

-Akkor megyek veletek!

-Oksi! Akkor öltözz!

-Jó.

-Na sziasztok! Én is megyek öltözni!- köszöntem el anyuéktól és már ott sem voltam a szobában. Niallt Theonál találtam meg, éppen öltöztette.

-Nem lenne baj ha Flóra is jönne?

-Dehogy is! Na Theo fel van öltöztetve. Nekem még fel kell. Meg szerintem te is öltözz át!

-Persze. Akkor menjünk!

-Menünk! Theo te mennj le szépen anyuhoz!

-Oké!- és már el is tűnt a szemünk elől, mi pedig mentünk a szobánkba ahol kinyitottam a bőröndöm.

-Szerintem ne nagyon pakolj ki. Holnap után megyünk.

-Oksi. 
-Addigra asztalt kell venni.

-Nem ártana!- nevettem fel- Mit vegyek fel?

-Egy farmert meg egy pólót.

-Mindjárt jövök!- fogtam meg a ruhám és megcsókoltam.

-Hova mész?

-A fürdőbe, öltözni!

-Ne!

-Hmm? Mit ne?

-Öltözz itt!

-Attól félek, hogy akkor mem megyünk sétálni.

-Majd kicsit később megyünk!- sétált oda hozzám, átölelte a derekam és szorosan magához húzva megcsókolt.

-Niall nem lehet!

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! És köszönöm, hogy itt vagy nekem!

-Ezt nem kell megköszönnöd!

-De én azért megköszönöm!- mondtam két csók között.

Csókolózva elkezdte rólam leszedni a pólüm, és én nem is elllenkeztem, mert azt úgy is le kell vennem. Párosítottuk a kellemest a hasznossal. Mikor megszabadítottuk egymást a ruháktól idejét láttam elengedni.

-Ezt oszd be szépen!

-Mennyi időre?

-Hmmm. Egy ideig! De most öltözök!

-Öltözz! Most már hagyom!

-Köszönöm!- vigyorogtam rá.

Gyorsan felöltöztünk és pár fontossabb cuccomat az egyik táskámba pakoltam. Öt perc múlva már kabátban álltunk a bejáratnál.

-Itt a babakocsi! Tedd be a csomagtartóba. Héééé! Nektek mióta van egyforma cipőtök?- kérdezte Greg Niallra meg Theora nézve.

-Nem rég vettem az enyém. Aztán a neten találtam egy kicsit és vettem.

-Niall elkényezteted! Már előre féltem a gyereked!

-Az én gyerekem csak annyit fog kapni amennyit megérdemel. És nem fogom sajnálni tőle a pénzem.

-Oké.

-Na mi megyünk!- indult meg kifelé a Szöszi- Sziasztok!

-Helóó!

A babakocsi be lett téve a csomagtartóba, a húgom beült hátra, Theot beletettem az ülésébe mi pedig előre ültünk Niall fekete Range Roverében.

-Niall miért megyünk kocsival?- kérdezte Flóra.

-Mert a belváros innen messze van. Egy ideig elmegyünk autóval aztán sétálunk!

-Ja oké!

-Szóval nem fogod sajnálni a pénzt a gyerekedtől...- néztem rá mosolyogva.

-Nem. Figyelj! Én most dolgozok. Addig amíg bírok. Egy idő után úgyis vége a bandának. És annyi pénzt mint amennyit most keresek tuti nem kereshetnék soha a büdös életébe. És én családot vagyis gyerekeket, csak akkor szeretnék mikor már nincs meg a banda. Hogy végig ott tudjak lenni az anyukája mellett. 

-Húúúú. Értem. Logikus.

-Ja. 

-És... Khmm. Mindegy.

-Nem. Mond nyugodtan!

-Majd ha ketten leszünk megbeszéljük.

-Oké. De ezt most megjegyeztem! 

-Mit?

-Hogy kérdezni akarsz valamit!

-Oké, jegyezd meg! Fogok válaszolni csak ezt négyszemközt szeretném. Nem amiatt, hogy Flóra nem hallhatja  csak szeretném ha ketten beszélnénk meg az újabb hülyeségemet.

-Barbi! Néha hülyeségeken gondolkodsz, amiknek semmi valóság alapja, ez tény. De te is nőből vagy. Úgyhogy nem baj.

-Hogy érted azt, hogy nőből vagyok?!

-Hát úgy, hogy a nők szoktak ilyeneken gondolkodni, hogy miért nem érdemlik meg a pasijukat....

-Igen? Hát én úgy hallottam téged is helyre kellett rázni ebből a szempontból!- mondtam kissé dühösen. Most egy kicsit felhúzott.

-Mi? Igen. Én is féltem. De nekem egyszer elmondták, hogy tiszta hülye vagyok- na jó kétszer- és azóta elhiszem, hogy komolyan szeretsz!- válaszolt már ő is eléggé feldúltan.

-Mert előtte nem hitted el?

-Barbi! Ne forgasd ki a szavaimat!

-Ezt mondtad!

-Na jó ezt most hagyjuk jó?

-Persze. Azzal, hogy rám hagyod minden el van intézve!

Sophie ❤