II. évad 25. rész- Az álmok mindig valóra válnak

Halihooo! ✨

Hát nehézkésen, de itt az újabb rész! ;)

Egyre közelebb az 50000 oldalmegjelenítéshez egyre hálásabb leszek nektek, hogy részről részre olvassátok a blogomat, nagyon szeretlek titeket! ❤

Ezt a részt jó kedvvel és lelkesen írtam- leginkább az álom miatt- remélem nektek is elnyeri a tetszéseket!☺

Ha igen pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel, írjatok chaten vagy esetleg privátban facebookon, mindenkinek válaszolok, ezt Kinga is bizonyíthatja! :) 

Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást, puszi Zsófi ❤

Mindannyian beszálltunk, és amint lehetett el is kezdtük a felszállást.
Amíg nem értük el a repülési magasságot addig a helyünkön ültünk, utána pedig átmentünk a kanapéra egy-egy pohár pezsgővel a kezünkben és beszélgetni kezdtünk.

-El! Lehet hozzád pár kérdésem?

-Persze!

-Oké! Szóval. A két hét alatt hányszor feküdtél le Louissal?

-Gemmaa! Nem illik ilyet kérdezni!

-Semmi baj! Egyszer!

-Mii?

-Barbi szülinapjakor, mikor megbeszéltük, hogy szakítunk...

-Óóóoó! És hányszor csókolóztatok?

-Egyszer!

-Mármint... Azon kívül?

-Nem! Ugyanakkor. Viszont én láttam, hogy elég jól elszórakoztatok egymással!

-Ezt hagyjuk! 

Mivel az éjszaka nem igazán aludtunk, úgy döntöttem nem veszek részt a beszélgetésben, megpróbáltam aludni. Egy ideig hallottam a lányok beszélgetését, de utána magával rántott az álomvilág.

"-Készen állsz, Kicsim? 

-Egyátalán nem, apu! De inkább induljunk!  

Belekaroltam apukámba és úgy indultunk a friss zöld fűn. A fehér ruhám húztam magammal és amint megláttam a násznépet úgy éreztem elájulok. Az oltárnl ott mosolygott az én fantasztikus vőlegényem. Amint Ni meglátott óriási mosolyra húzta a száját, és úgy várt rám. Végignéztem rajta és újra beleszerettem. A fekete nadrágja pont jól állt a lábain amiket annyira imádok, az ing pont úgy feszült a mellkasán, hogy kissé kiemelje a kockákat a hasán. Csodák csodájára az ing két legfelső gombját is sikerült begombolnia, és még nyakkendőt is kötött. A haja pedig egyszerűen fantasztikus volt, amiről nekem persze megint perverz dolgok jutottak eszembe, hogy hogyan is fogok a szőke tincsek közé túrni éjjel. Mire feleszméltem a csodálásából már oda is léptem mellé.

Apu egy puzit nyomott az arcomra, kezet fogott Niallel és odalépett anyu mellé.  A pap elmondta a szövegét angolul, majd a magyar pap magyarul- az én családom miatt. Nem igazán fogyeltem rá, de ahogy láttam Ni se, egymás szemébe néztünk és csak vigyorogtunk. És ekkor eljött a fontos rész.

-Niall Horan! Fogadod, hogy Palvin Barbara mellett maradsz mindig, egészségben-betegségben, szegénységben gazdagságban?

-Igen!

-Palvin Barbara! Fogadod, hogy Niall Horan mellett maradsz mindig, egészségben-betegségben, szegénységben gazdagságban?

-Igen!

-Mostantól férjnek és feleségnek nyilvánítom magukat! Megcsókolhatja a menyasszonyt! 

A Szöszimnek több sem kellett, átölelte a derekam, és az ajkaimnak esett. Mindent kizártunk magunk körül és csak a másikkal foglalkoztunk. Minden annyira tökéletes volt! Úgy éreztem nincs nálam boldogabb ember a világon. 

Mikor már- lehet, hogy- percekkel később elváltunk fejemet a nyakába temettem és csak vigyorogtam.

-Nagyon szeretlek! 

-Én is szeretlek, Mrs Horan!- nevetett fel és kissé megemelt. 

Rá kellett jönnünk, hogy rajtunk kívül itt van még majd' 200 ember így felnéztünk és láttuk, hogy mindenki mosolyogva nézett minket. 
Liamék futottak oda hozzánk és kezdtek el kiabálni, őrjöngeni.
-Srácok csendesebben! 
-Mikor megyünk enni?- suttogta Ni.
-Mindjárt! 
-Nagyon szeretlek titeket!- csókolt meg és kezét a hasamra csúsztatta."
Mosolyogva nyitottam ki a szemeimet, de rá kellett döbbennem, hogy ez nem a valóság. De milyen jó is lenne! Gyönyörű álom volt.... Niallel összeházasodtunk, terhes voltam. Minden megvolt. Megpróbáltam visszaaludni, hátha folytatódik, de nem sikerült mert Gems hangja zavart meg.
-Min mosolyogsz?
-Gyönyörűt álmodtam! 
-Niall lába a fejednél...
-Nehogy befejezd Eleanor! Nem képzeld el, nem mindig álmodok perverz dolgokat!
-Óhaaa! Nem mindig?
-Hahaha!- forgattam meg a szemem, és inkább kimentem a mosdóba.
Ahogy kinéztem az ablakon láttam, hogy még az óceán felett vagyunk, nem tudom mennyit aludhattam. Már nem láttam Manila magas épületeit, de még London sem került a látókörünkbe. A mosdóban megmostam az arcom meg ilyenek aztán visszamentem a barátnőimhez.
-Mikor érünk haza?
-Három-három és fél óra...
-Oké! 
-Érettségi után mit tervezel?
-Ha lesz munka akkor azt, ha nem akkor a srácokkal utaznék. Gondolom én! Aztán majd meglátjuk....
-Meg ugye nem felejted el a szingli, itthon dolgozó barátnőket sem!
-Soha!

Innentől nem igazán figyeltem a beszélgetésre, inkább átnéztem azokat a papírokat amiket Dávid küldött, a következő pár hétről. Hát mit ne mondjak! Jó sok munkám lesz! Szerencsére mindegyik Londonban, nem kell utaznom, de heti két fotózás három hétig... Persze nem panaszkodhatok, mert ez az álmom, azt csinálom amit mindig is akartam, megtaláltam életem szerelmét, mindenem megvolt. Sikerült olyan hosszú ideig elgondolkozom, hogy azt vettem észre, hogy szállunk le. A lányokkal elbúcsúztunk egymástól és megbeszéltünk egy találkozót aztán mindenki haza indult. Preston kocsija ott volt a reptéren így azzal hazadobott és a lelkemre kötötte, hogy bárhova megyek szóljak neki.

Négy napja értünk haza és azóta a napjaim ugyanúgy telnek. Felkelek, elmegyek dolgozni, hazaérek, tanulok, alszok. Aznap este már nagyon untam a dolgot, így felhívtam Elt és Gemmát, hogy nem megyünk e el valahova iszogatni. Benne voltak a dolgoban így megbeszéltük, hogy nálunk találkozunk. Írtam a Szöszinek, hogy a lányokkal leszek és majd beszélünk aztán nekiláttam rendet rakni, mert jó nagy kupleráj volt az egész lakásban. A lányok délután ötre át is értek, beszélgettünk, rendeltünk pizzát és nekiálltunk készülődni.  

Mivel már március vége volt, az idő is kezdett melegebb lenni, egyre többet sütött a nap, így egy farmert vettem fel Ni egyik fehér pólójával és egy fekete bőrdzsekit. A lányok nálam kihívóbb szettet választottlak, mondván ők szinglik, majd fél kilenckor indultunk el a belvárosba. Pres azt mondta, hogy menjünk a Funky-ba, mi pedig támogattuk az ötletet. A bejárat előtt kirakott minket, mi pedig a VIP részleghez indultunk. Az őrt aki ott állt ismertük, így csak köszöntünk neki és be is engedett minket. Még alig értünk be a helyiségbe, megpillentottam a Little Mix lányokat és odasétáltunk hozzájuk.

-Sziasztoook!

-Halii! Hát ti?

-Csak jöttünk egyet bulizni!

-Gyertek, üljetek le!

-Köszi!

Kértünk inni és nagyon jól szórakoztunk. A mi részlegünkban láttunk még pár hírességet akiket ismertünk, de ők nem jöttek oda hozzánk, és mi sem mentünk oda hozzájuk.

Figyeltem, hogy ne fogyasszak túl sok alkoholt, hisz' a két barátnőmet nekem kell majd hazarángatnom.

-Menjünk táncolni!- rahadta meg a kezem Jade és Perrie majd a tánctérre mentünk táncolni. Voltak srácok akik bepróbálkoztak nálunk és a csapatunk szingli tagjai ezt nem is bánták. Három óra fele, mikor úgy láttam hogy Gem és El eleget ivott elbúcsúztam a többiektől és elindultunk kifele. Beültünk a fekete terepjáróba, először Gem házához mentünk, bevittem és lefektettem az ágyába, de Eléknél már nem tettem meg ugyan ezt, szóltam Maxnek, hogy rendezze el. Én is hazamentem, letusoltam és bedőltem az ágyba ahol azonnal sikerült elaludnom.

Másnap reggel hangos kopogásra ébredtem így leténferegtem a lépcsőn és odamentem ajtót nyitni. Legnagyobb meglepetésemre Lottie állt ott.

-Sziaa!- ugrottam a nyakába.

-Szia Barbii!

-Gyere beljebb! Hát te? Nem a turnén kéne lenned?

-Csak beszélni akartam egy velem egykorúval, akiben megbízok meg minden!
-Mondjad, mi a baj? Viszont nem lenne baj ha közben ennék?

-Dehogy! Viszont a srácok nem tudják, hogy hozzádd jöttem. Csak, hogy egy barátnőmhöz.

-Oké. Kérsz valamit? Vagy meddig maradsz? Vagy mi a baj?

-Egy nutellás valamit elfogadok, köszönöm. Úgy terveztem, hogy holnap megyek haza. És beszélgetni szeretnék veled...

-Mesélj!

A kezébe nyomtam egy üveg nutellát és pár croissan-t és miközben enni kezdtünk ő is belekezdett a lelke kiöntésébe.

-Szóval. Amint meséltem a telefonban a randi fantasztikus volt Harryvel. Egyszerűen mesés volt, és kész! Aztán utána nap is együtt voltunk meg tegnap előtt is. Háromszor csókolóztunk. És azt érzem rajta, hogy ő már tovább akar menni, és, hogy őszinte legyek én is. Tudom nem sok ideje kavarunk, de én tényleg azt érzem, hovy szeretem és ő is szeret engem. Szóval... Uhhh. Én még soha nem voltam együtt úgy senkivel, és nem tudom mire számítsak, ha megtörténne. És nem tudtam kivel beszélhetném meg.

-Értem.... Nem tudod mire számíts?

-Nem igazán!

-Hát azt tudnod kell, hogy nagyon fáj. Szorítani fog, húzni, nyomni. Aztán egy idővel persze jobb lesz és élvezni fogod, de az eleje nagyon nem jó az első pár alkalommal.

-Nagyon fáj?

-Eléggé.

-Akkor én ezt nem akarom!

-Ne így állj hozzá, Lotz! Hanem úgy, hogy ami utána következik gyönyör, mennyire fantasztikus! Mikor életed szerelme a szemed láttára hullik darabjaira a megkönnyebbüléstől, az egyszerűen elmondhatatlan!

-Nem akarom elsietni... Honnan fogom tudni, hogy ez az alkalom, és most kell megtörténnie?

-Ezt nem tudom.... Mikor már elmondhatatlanul kívánod és minden porcikád az érintése után sóvárog...

-Ha nem akarsz, ne válaszolj rá, de neked ki volt az első?

-Niall. Még New Yorkban miután összejöttünk. Palacsintát sütöttem, átjöttek a srácok, aztán pont a bátyád talált meg minket a konyhában ahogy csókolozunk. Aztán miután elmentek folytattuk, és egyszerűen úgy éreztem, hogy most van itt az ideje. És Ni aggódott, hogy esteleg megbántam vagy valami, de egyátalán nem.

-Értem... És mi van ha mondjuk Harry már nagyon akarja, de én meg nem? Mit csináljak?

-Meg kell neki mondanod! Ez egy nagyon fontos dolog az életedben, kényszerből nem teheted meg! Erre örökre emlékezni fogsz, élvezetesnek kell lennie!

-Értem, rendben, köszönöm! Ha lesz még kérdésem...

-Biztos, hogy lesz! És nyugodtan kérdezz! Mit szeretnél ma csinálni?

-Ummm nem tudom...

-Akkor mi lenne ha Gemmával meg Ellel csinálnánk valamit?- kérdeztem épp mikor kopogtak- Mindjárt jövök!

Odamentem ajtót nyitni, ahol megláttam Dávidot és Sophiet.

-Sziasztoook! De kiment a fejemből!- csaptam a homlokamra.

-Szia Barbii!

-Szia Hercegnő!- kaptam az ölembe a kislányt, és adtam két puszit Dávidnak- Gyertek beljebb!

-Barbi, Niall hív!- hozta a telefonom oda nekem.

-Akkor mindjárt jövök!- mondtam és elindultam fel a lépcsőn, hogy tudjak vele beszélni.

-Szia Szöszim!

-Hello Szépségem! Mi ez a jókedv?

-Dávid ma hozta Sophiet!

-Akkor már értem!

-Miujság? Minden rendben veled?

-Persze, most megyünk egy reptérre.

-Milyen volt este a koncert?

-Síró, összetört rajongók. Síró énekesek..

-Annyira sajnálom, hogy pont most kellett eljönnöm!

-Na sajnáld, Drágám, így kellett lennie. Mit csinálsz?

-Itt fekszem az ágyban a pólódban.

-Ugye tudod, hogy már mennyire letépném rólad?

-Sejtem...

-Ummm. Tudom, hogy még messze van, meg minden. De mit szólnál hozzá, hogy ha mire hazajössz csinálnék valami finom vacsit?

-Hmmm tetszik az ötlet! Aztán utána meg, egesz éjjel du...

-Niall ha ki mered mondani, esküszöm lerakom a telefont!

-Oké oké!- nevetett.

-Mikor érsz a reptérre?

-Unsz, Tündérem?

-Hát...

-Tudom, hogy most vigyorogsz és a szádat rágcsálod!

-Valami olyasmi.

-De azért valamit nekem is hagyj azokból a kívánatos ajkakból!

-De az még olyan soká lesz, Niall!

-Már csak harminckét nap!

-Csak?!

-Szeretlek, és ez a lényeg!

-Én is szeretlek! Örökre!- néztem rá a kezemen ékeskedő gyűrűre amit egyszer sem vettem le, mióta újra együtt vagyunk.

-Örökre!

-Tudom, hogy most olyan édesen mosolyogsz amit megzabálok!

-Mit szólnál hozzá ha hazamennék?

-Visszaküldenélek!

-Miért?

-Azért mert nekünk ittvan az örök együttlét, azoknak a lányoknak pedig csupán pár óra.

-Óriási szíved van, ugye tudod?

-Mondtad már!

-És még jópáran rajtam kívül! Viszont nekem mennem kell, Kicsim, mert ideértem.

-Rendben Szöszim! Imádlak!

-Én is, Édesem!

Letettük a telefont aztán vigyorogva mentem le a nappaliba a többiekhez. Mirr beléptem már ott volt Gemma is.

-Halii!

-Gem, hát te?

-Jöttem!- vonta meg a vállát- Vagyis hoztak, mert rémesen vagyok!

-Gondoltam!

-Hogy vannak a srácok?

-Jól vannak. Dávid te hazamész?

-Nem. Írországban leszek.

-Hogyhogy? Vagy miért?

-Van ott pár barátom, és elmegyek hozzájuk.

-Értem, rendben!

-Nekem indulnom is kell! Vigyázz magadra, Kicsikém!- nyomott egy puszit Sophie arcára- Nagyon szeretlek!

-Én is, apu!- Dávid kapott egy cuppanós puszit az arcára, megölelték egymást és elindult kifele. Az ajtóban megálltunk, megbeszéltünk pár dolgot a kicsivel meg a munkával kapcsolatban és ő már ment is a reptérre. Visszamentem a lányokhoz, akik az óriási plazma tv-t bámulták a falon.

-Mit csinálunk ma?

-Állatkert?

-Neee Barbi! Menjünk ki az udvarra labdázni!

-Előbb pakoljunk ki, jó?

-Barbi!- mászott oda az ölembe.

-Mondjad Tündérkém! 

-Nem megyünk el délután egy cukiba?

-De, az jó ötlet, Picim!

-Lányok nekem mennem kell dolgozni, úgyhogy lépek, majd beszélünk!- kaptunk mind a hárman egy-egy puszit az arcunkra. Kikísértem a barátnőmet, aki azt mondta, hogy a héten még biztosan átjön hozzánk. Mire visszamentem a két szőke lány már az emeleten volt, így a mi szobánk mellettibe nyitottam be, ami ideiglenesen az övé lett. Ők épp az ágyon feküdtek, nevettek és csikizték egymást.

-Barbi, Lottie meddig marad?

-Ő már holnap megy vissza a többiekhez.

-Anyuékhoz?

-Igen, Kicsim!

-És én mikor megyek?

-Majd meglátjuk! Na pakoljunk ki!

A délelőtt többi része gyorsan elment, ebédre rendeltünk pizzát aztán Sophie gyorsan elaludt. Lottieval a kanapéra ültünk, egy ideig néztük egymást aztán elnevettük magunkat.

-Mi lenne, ha a héten itt maradnék veletek, és szombaton Sophieval mennék vissza?

-De az a többieknek nem lenne baj?

-Pár telefon mikor leszállnak és kész is!

-Miért érzem úgy, hogy nem csak ez az egy oka van?

-Ismersz...

-Lottie! Ezelől nem menekülhetsz! Hacsak nem akarsz szűzen meghalni...

-Nem ezt mondtam, te hülye!

-Lehet, hogy az elején fáj! De amit utána érzel az elmondhatatlan!

-Köszönöm Barbi!- mondta és átölelt.

-Nincsmit! Nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek, és köszönöm, hogy a legjobb barátnőm vagy!

Miután vége lett a szeretethiányunknak elengedtük egymást és a Pretty Little Liars sorozatot kezdtük a legelső résztől kezdve. Csináltunk popcornt, majd egészen addig bámultuk a tévét amíg Sophie fel nem kelt. Mogyorónyi szemekkel sétált le a lépcsőn, kócos szöszi haja pedig a szemébe lógott.

-Jóreggelt Kicsim!

-Mmmm!- mászott az ölembe, aztán átölelt és próbált tovább aludni.

-Mit szeretnél ma csinálni?

-Cukizunk?

-Ahha! Holnap?

-Menjünk el vásárolniii!

-Oké!

-Szerintem lassan leszállnak a srácok, úgyhogy megyek telefonálni- állt fel Lotz és eltűnt az emeleten.

-Szomjas vagyok!

-Gyere inni!

Kisétáltunk a konyhába, ő felült a pultra én pedig a hűtőhöz mentem, hogy elővegyem a narancslevet. Öntöttem két pohárba, az egyiket odaadtam neki és az aljáig kiittuk. Legnagyobb meglepetésemre a kicsi felállt a pultra és kinyitotta az egyik szekrényt.

-Mit keresel, Hercegnő?

-Valami nyam-nyamot!

-Csoki?

-Ahha!

-A másikban lesz.

Kinyitotta az ajtót, kivett a szekrényből egy tábla milkát és majszolni kezdte.

-Kérsz belőle?

-Ahha!

-Amíg Lottie telefonál rajzolunk?

-Hozok papírt meg ceruzát aztán rajzolhatunk!

A emeleten bementem Theo szobájába, mert tudtam, hogy ott van mindenféle rajzolós cucc. Az egész dobozt levittem, leültünk az asztalhoz és lovakat kezdtük rajzolni.

Aznap délután elmentünk egy starbucksba, ettünk sütit, sétáltunk egy kicsit a Temze partján aztán hazamentünk és, másfél órát beszéltem Niallel, aztán aludtunk.