Sziasztoook❤
Nos, mint
minden szombaton, most is itt az új rész ;)
A héten
nagyon sok minden történt, de ami a legfontosabb, Louis apuka lett! Nagyon nagyon gratulálok neki és Brinanának- ő
nem a kedvencem, sőt...-, remélem minél előbb látunk képeket a kis Tomlinsonról❤
Azt hiszem,
ebben a fejezetben egyes találgatásoknak véget vetek, ugyanis fejlemények
lesznek Flóra állapotával kapcsolatban. :(
Ha a rész
elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot, vagy lépjetek be a facebook csoportba
:)
Jó olvasást, puszi
Zsófi❤
A beavatkozás nem volt több mint fél óra, és
fizikailag semmi fájdalmat nem is érezrem. Az, hogy lelkileg az már egy másik
dolog...
*Barbi szemszöge*
Miután
letettük a telefont, a kisasztalról vettem el baba-mama magazinokat és azokat
kezdtem lapozgatni. Egyszer csak bejött egy nő, és leült mellém. Nem feltűnően
elkezdtem őt nézni, mert valahonnan nagyon ismerős volt. Nem jöttem rá,
hogy honnan, így inkább visszafordultam a magazin felé. A nő a telefonját
nyomkodta, negyed óra után pedig egy halk köszönés kíséretében távozott. Megvontam
a vállam, és nem is igazán foglalkoztam vele.
Nemsokára jött El könnyes szemekkel, én pedig csak
szótlanul átkaroltam, és hagytam, hogy zokogjon. Lassan elindultunk kifele,
beültünk a kocsinkba és csendben utaztunk hazáig.
-Szeretnél valamit enni?- kérdeztem mikor már a
nappaliban ültünk.
-Nem, köszönöm... De lehet, hogy inkább hazamennék
most...
-Tuti?
-Ahha.
-Ne vigyelek el?
-Ne, jót fog tenni a séta... Köszönök mindent Barbi,
holnap találkozunk? Vagy mikor mész vissza?
-Holnapután délelőtt megy a gépem, holnap este
elmegyünk a Funkyba, jó?
-Oké, szia Barbi!
-Szia El! És kitartás!- nyomtam egy puszit az arcára,
mire ő csak keserűen elmosolyodott, aztán elment. Az ajtót becsuktam
utána és ledőltem a kanapéra. Mivel nagyon éhes voltam fogtam magam, és
benyomtam egy nagy tábla csokit, miközben sorozatot néztem. Nyugalmamat a
telefonom zavarta meg, a meneddzserem hívott.
-Terhes vagy?!
-Szia Dávid, nem tudok róla, miért?
-Mindjárt küldök linket. Amint Londonba értem
beszélnünk kell erről!
-Ami mikor is lesz?
-Éjjel.
-És hol alszol?
-Vettem egy apartmant a belvárosban, szóval ott.
Reggel fél kilenckor a Trafalgár-téri starbucksnál találkozunk, rendben?
-Okés, szia!
-Küldöm a linket, szia!
Egy pillanattal később pedig már jött is az sms, amit
egyből megnyitottam. Már a főcím is felháborító volt!
Érkezik a kis Horan!
Kolleganőnk a mai napon a leendő Mrs. Horant, Palvin Barbit
látta meglehetősen érdekes helyeken. Miután landolt a reptéren haza ment,
ahonnan útja egy kis kávézóba vezetett. Itt vőlegénye bandatársának volt barátnőjével,
Eleanorral találkozott. Az egész napot együtt töltötték, este pedig egy
magánklinikán kötöttek ki, ahol a két lány nőgyógyásza is dolgozik. Belső információk
szerint a fiatal pár felvetette a gyerekvállalás ötletét, és lelkesen bele is
kezdtek a projectbe. A fiatal menyasszony egy baba-mama magazint olvasgatott,
és örmteli arcát elnézve már valószínűleg áldott állapotba is került. De mi
lesz most? Niall a gyermeke miatt képes lesz ott hagyni a bandát? Ebben az
esteben, a három srác még folytatja a koncertezést vagy úgy döntenek, hogy abba
hagyják a közös munkát?
Nem tudjuk, mindenesetre gratulálunk a fiatal szülőknek,
és várjuk a fejleményeket!
Nagyon időm sem volt megemészteni az olvasottakat,
mert csörgött is a telefonom.
-Barbi! Elhiszem, hogy ideges vagy, de ne húzd fel
magad, kérlek!
-Szia Niall! Nem húzom fel magam, nyugi! Inkább te ne
legyél ideges!
-Nem vagyok, de ez annyira felháborító!
-Tudom, Ni, tudom...
-De amúgy miért voltál dokinál?
-Én vitaminokat irattam fel, de alapból Elt kísértem.
Ez nem telefon téma, majd megbeszéljük holnap után.
-Rendben Szívem!
Még egy ideig beszélgettünk, aztán neki mennie kellett
valahova. Nem tudtam mit csináljak, fogtam egy fürdőbombát, a kádba dobtam és
beleültem. Próbáltam volna kikapcsolni, és nyugodtan lenni, de ezt a telefonom
megintcsak félbe szakította. A húgom keresett.
-Barbi!- szólt zokogva a telefonba.
-Flóra! Jézusom, jól vagy? Mi a baj?
-Nem vagyok jól... Barbi! Mikor tudnál hazajönni?
-Nem tudom Szívem, de mi történt?
-Én... Én meg... Meg fogok.... Én meg fogok
halni...
-Hogy mi?! Flóra, mi történt?
-Kérlek gyere haza!
-Flóra mondjál már valamit!
-Beteg vagyok.... Leu...
-Ne mondd ki! Azonnal indulok, éjjel érkezem, de te
pihenjél!
-Rendben. Figyelj... Ha nem ébrednék fel... Szeretlek!
-Ne mondj ilyeneket Flóra! Nagyon szeretlek, reggel
találkozunk!
Abban a pillanatban, hogy letettem a telefont utat
engedtem a könnyeimnek. Nem hagyhatom, hogy a húgommal is ugyan az történjen
mint az öcsémmel! Abban a pillanatban elhatároztam, hogy bármibe is kerül, meg
fogom őt menteni. Kiszálltam a kádból, leengedtem a vizet és a gépemhez
siettem. Megnéztem mikor megy a következő járat, azt mutatta éjfél. Foglaltam
rá egy jegyet, és azonnal készülődni is kezdtem. Amint magamra vettem pár ruhát,
ültem is be a kocsiba, hogy a reptérre menjek. Az utakon elég sokan voltak, de
azért rendes tempóban tudtam menni. Próbáltam hívni Niallt, és a többi srácot,
de egyikőjük sem vette fel, így Sophiával üzentem a szerelmemnek, hogy amint
tud hívjon. A Hethrowra érve azonnal a négyes terminálhoz siettem, és
szálltam is fel a gépre. Mikor már a helyemen ültem újra sírni kezdtem. Az első osztályon
az üzletemberek, és az egyéb 'nagyon fontos emberek' nem hiszem, hogy normálisnak
néztek, de abban a pillanatban egyátalán nem érdekelt. Mielőtt félreértés
történne nem azért ültem az első osztályra, mert az nagyon szuper
lenne; hanem azért mert ide lehet a leggyorsabban beszállni, innen lehet a
leggyorsabban lejutni, és nincs is annyi ember, így csökken az esélye, hogy
felismernek. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, de csak halkan indítottam
zenét, hogy elterelje a figyelmem.
Az út két és fél órás volt, de egy végtelenségnek tűnt.
Nagyon ideges voltam, alig bírtam a fenekemen maradni. Mikor végre landoltunk
szerintem elsőként mentem le a lépcsőn, és mivel bőröndöm nem volt egyből egy
taxi keresésére indultam. Éjjel háromkor a sárga kocsik csak úgy sorakoztak a
bejáratnál, így bepattantam egybe és bediktáltam a címet.
-Elnézést Hölgyem, esetleg nem ön Niall Horan
menyasszonya?
-De, én vagyok.
-A lányom nagyon nagy rajongója a párosuknak!
-Ohh, köszönjük.
Mivel a pasas észre vette, hogy nem vagyok beszélgetős
hangulatomban, inkább hagyott is a gondolataimmal. Nagyon féltettem Flórát.
Attól, hogy ez lelkileg akkora traumát okoz neki, hogy nem lesz ereje harcolni
a rák ellen. Pedig muszáj lesz neki. Nem hagyom, hogy a másik testvéremet is
elveszítsem. Nem.
Lassan a házhoz értünk, gyorsan kifizettem a számlát és
indultam is befele. A házban sötét volt, csupán az emeletről hallatszódott le a
húgom sírása. Egyből felrhoantam hozzá, és a karjaimba zártam.
-Shhhh, itt vagyok, nem lesz semmi baj! Minden rendben
lesz!
-Dehogy lesz! Meg fogok halni, Barbi!
-Ezt most azonnal fejezd be! Nem fogsz meghalni, pár
hónap és teljesen egészséges leszel! Mindent meg fogok tenni annak érdekében,
hogy teljesen meggyógyuljál! Anyu?
-A szobájában. Megkértem, hogy hagyjon egyedül...
-Figyelj Flóra! Nem gyengülhetsz el, érted? Harcolni
fogunk ez ellen a valami ellen, és minden rendben lesz!
-És ha nem?
-Olyan nincs! Felejtsd el!
-De...- kezdett bele, viszont köhögnie kellett, így
könnyes szemekkel néztem végig a rohamát.
-Van már gyógyszered?
-Ahha, lenn van a konyhában.
-Mindjárt hozom!
Lesiettem a lépcsőn, a konyhában pedig anyut találtam
meg könnyes szemekkel.
-Olyan jó, hogy itt vagy Barbi!
-Nyugi anyu, nem lesz semmi baj! Keresünk egy
magánorvost aki meggyógyítja Flórát, és minden rendben lesz!
-És ha nem? Az öcsédnél sem lett!
-Mert neki alapból gyenge volt a szervezete, de Flóra
erős lány, meg fog gyógyulni! Felmegyek, viszem neki az esti bogyóit, aztán ha
elaludt beszélgetünk, jó?
-Rendben csillagom! Szeretlek!
-Én is anyu!
Egy tálcára raktam a vizes poharat és a négy szem
bogyót és úgy indultam el az emeletre. A húgom szobájába érve láttam, hogy már
majdnem alszik, így megkértem, hogy vegye be a gyógyszereit, majd megvártam míg
álomba kerül. Egy hosszú puszit nyomtam az arcára aztán kimentem a szobájából.
Pont mentem lefele mikor meghallottam a telefonom csörgését.
-Szia Niall!
-Baj van Kicsim, gyötört a hangod!
-Nem tudnánk skypeolni?
-Most? De, persze!
A telefonom újra csörgött, és mikor felvettem a
Szöszim kék szemeit láttam.
-Szóval?
-Figyelj Niall... Baj van...
-Mi? Veled van valami?
-Nem. Flórával.
-Mi van Flórával?
-Ugyan az, mint az öcsémmel volt...- ekkor
már nem bírtam tovább, elsírtam magam.
-Ugye... Ugye csak viccelsz?
-Viccelnék én a húgom életével?
-Igaz... Kicsim, megkeressük a legjobb
orvost, és mindent megteszünk azért, hogy felépüljön! Szeretnéd ha hazamennék?
-Dehogy Niall...! Neked ott a helyed a srácokkal,
dolgoznotok kell!
-Biztos?
-Persze, holnap után én is megyek!
-Inkább legyél a húgoddal, Szívem!
-Rendben. Ne aggódj, nem lesz semmi baj!
És gondolkodni fogok azon, hogy ismerek-e jó orvost.
-Köszönöm Niall! Annyira szeretlek!
-Én is Kicsim, és ne feledd, minden
rendben lesz! Próbálj meg erős maradni!
Még egy kis ideig beszélgettünk, de végül
elküldött aludni, mondván pihenésre van szülségem. Leraktuk a telefont, és anyu
keresésére indultam. A konyhában ült, a laptopját bújva.
-Mit nézel ennyire?
-Jézus, de megijesztettél!- kapott a
szívéhez- Az orvosokat nézegettem.
-Niallel arra gondoltunk, hogy Londonban
sokkal jobbak a lehetőségek, és az orvosok is, mi lenne ha ott kezelnék?
-Az itthoniakra alig van pénzem, nemhogy
egy külföldire!
-Anyu, a pénz számít, vagy Flóra egészsége?
-Persze, hogy a második...
-Na látod! És ha kell, akkor majd mi
fizetjük, emiatt ne aggódj! Inkább azt meséld el, hogy hogyan derült ki!- kértem,
ő pedig egyből belekezdett a mesélésbe.
Mivel a húgom napok óta nem hagyta abba a köhögést,
édesanyánk fogta, és elvitte a háziorvoshoz. Mivel nem találtak nála semmit,
tovább lett küldve egy vérvételre, ahol kimutatták nála a leukémiát. Az
eredmény még nem volt biztos, ezért több helyre beutalták, és végül ma kapták
meg a leleteket, miszerint a háziorvos diagnózisa pontos. A húgom a hét stádiumból
a negyedikben volt, még élt bennünk a remény, hogy túlélheti ezt a rémséget.
Négy órakor anyukám már nagyon álmos
volt, így ő elment aludni, de nekem még feladatom volt. Megtalálni a legmegfelelőbb
orvost. A szobámba siettem, bekapcsoltam az asztali gépet és azonnal
keresgnélni is kezdtem. A kereső jobbnál jobb orvosokat dobott ki, végül öt
nevet jegyzeteltem ki. Úgy döntöttem, hogy ezek közül megkérdezem Niallt, hogy
ismeri-e valamelyiket, és, kikérem anyu véleményét. Az egész keresgélés egy óra
volt, utána gyorsan letusoltam és azonnal álomba is merültem.
Alig aludtam valamit, mikor Flóra
köhögésére ébredtem. Indultam volna hozzá, mikor hallottam, hogy anyu már
megy. Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Féltem. Egyedül voltam a
gondolataimmal. A családomat pluszban nem akartam terhelni, Niall és a barátaim
pedig nem voltak ott. Fogtam egy lapot, és minden érzésemet leírtam rá. Mire
befejeztem, újra csípni kezdetz az álmosságtól, így a szerelmem lágy hangjára
aludtam el.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy rosszul
vagyok. Mielőtt bármit is tehettem volna, a kezemet a szám elé rakva siettem a fürdőig,
ahol kiadtam magamból mindent amit tegnap ettem. Mikor úgy éreztem vége, a vécé
mellé rogyva ültem egészen addig, míg a légzésem helyre nem állt. Nagyon nem
voltam jól, émelyegtem, rosszul voltam, de úgy éreztem az egész hűtőt fel
tudnám falni. Lassan felálltam, kiöblítettem a számat és visszamentem a
szobámba. A telefonomat megnézve három ember keresett míg aludtam. Először Nit
hívtam vissza, ő tanácsolta, hogy melyik orvost hívjuk fel- akit
ismer is-, mondta, hogy holnap reggel vár egy magángép Londonban és még egy ideig
beszélgettünk. Ezután jött a meneddzserem, aki ordibálva vette fel a telefont.
-Mégis hol az istenben vagy, Barbi?
-Itthon.
-Akkor ülj be a kocsidba, és toldd ide a
feneked!
-Mármint Magyarországon, itthon.
-Mit keresel ott?
-Flóra beteg.
-Lemegy a láza nélküled is!
-De nem lázas az isten szerelmére, hanem
leukémiás!
-Hogy milyen?! Barbi, te szívtál valamit?
-Nem Dávid, teljesen jól vagyok, már
amennyire egy ilyen helyzetben ezt lehet mondani. Flóra beteg, és támogatnom
kell. Sajnálom, de fontosabb mint a munka.
-Persze, megértem, bocsánat! Tudok valamit
segíteni?
-Beszélnél a céggel ahova ma mentünk volna?
-Természetesen, ez alap, de ezen kívül.
-Nem köszönjük! Mindjárt hívom az orvost,
aztán kiderül mikor utazhat.
-Hova?
-Londonba, ott sokkal jobbak az orvosok!
-Ez igaz. Figyelj, hívj, bármi van, oké?
-Oké, szia Dávid!
-Szia Hercegnő!
Leraktuk, és nem foglalkozva a harmadik
névvel mentem le a konyhába, hogy mindent amit találok, megegyek.
-Jóreggelt!- nyomtam egy-egy puszit
anyukám és húgom arcára.
-Hogy aludtál Kicsikém?
-Hát nem sokat, de azt jól. Találtam öt
orvost, Niall ezek közül csak egyet ajánlott, akit ő is ismer, őt kéne felhívni.
-Megbízok bennetek, szóval akkor majd
felhívod? Nem biztos, hogy mindent értenék.
-Persze. Eszek és hívom is.
-Köszönöm Szívem!
-Flóra te hogy vagy?
-Jól. Ma el akarok menni vásárolni!
-Elmegyünk, jó?
-Okés. Azt hiszem felmegyek, beszélek
Lukekal.
-Én meg az orvossal.
-Én pedig indulok is dolgozni. Délben
jövök, vigyázzatok magatokra!
Mi felmentünk az emeletre, ő pedig el, dolgozni.
Beütöttem az orvos számát, aki harmadik csörgésre fel is vette.
-Itt Dr. Taylor asszisztense beszél, miben
segíthetek?
-Ümmm jónapot, én időpontot szeretnék
kérni.
-Új páciens?
-Igen.
-Akkor kérem várjon Hölgyem, kapcsolom a
doktor urat!
-Rendben, köszönöm.
Nemsokára egy fiatal férfi hangját
hallottam meg a vonal másik végén.
-Háló, Dr. Tayor beszél!
-Jónapot Doktor Úr! Azt szeretném
kérdezni, hogy egy sürgős esettel kapcsolatban mikor tudna fogadni?
-Mennyire sürgős eset?
-Nos... A húgomnál leukémiát
diagnosztizáltak.
-Mikor?
-A végleges eredmények tegnap érkeztek meg.
-Értem. Azt mondta az orvos, hogy hányas
stádiumban van?
-Négyes.
-Húha, azt hiszem ez egy sürgős eset.
Mikor tudnának elfáradni hozzám?
-Önnek mikor lenne jó, Doktor Úr?
-Egy pillanat... Ma este fél nyolc?
-Megoldható, igen.
-Rendben, egy nevet kérhetek?
Hirtelen nem tudtam melyik név lenne a
legmegfelelőbb, így csak benyögtem ami először eszembe jutott.
-Mrs. Horan.
-Jajj, ön Niall menyasszonya? Hát miért
nem ezzel kezdte?
-Nem tudtam, hogy mondanom kéne...
-Az előbb hívott a szőkeség, hogy nagyon
sürgős esetben fogod keresni. Jajj, elnézést, hogy tegeztem!
-Semmi baj, de akkor maradjunk is így!
-Rendben, este találkozunk! És jó utat!
-Köszönjük, szia!
Leraktuk a telefont, és egyből írtam
Niallnek, hogy köszönöm szépen. Ezután anyukámmal telefonáltam, aki azt mondta
a legelső londoni járatra foglaljak három jegyet, hogy minél előbb
indulhassunk. Teljesítettem a kérését, szóltam a húgomnak, hogy pakoljon aztán
lementem palacsintát sütni. Azt reméltem, hogy pár darabot legalább abból
eszik, ha már mást nem. Miközben a tésztát kevertem megettem a hűtőben talált
két túrórudit egy kis nutellával. Eleanornak küldtem egy smst, hogy ha van
kedve hívjon fel beszélgetni egyet. Nemsokára csörgött is a telefonom, és
mindketfen face time-ra állítottuk.
-Sziaaa!
-Hát te merre vagy? Az nem a ti konyhátok!
-Itthon Magyarországon.
-ih
-Flóra beteg, de este megyünk is vissza.
-Érteeem. Elmegyünk valahova?
-Mi lenne ha csak simán átjönnél? Nem
akarok berugni...
-Okés. Akkor mire menjek?
-Ha végeztünk orvosnál érted megyünk.
-Szupi. Na szia Barbi!
-Szia!
Ezután a beszélgetést a húgommal
folytattam, aki elmesélte, hogy Luke meg fogja látogatni. Azt mondta, hogy ha
az orvos engedi, szeretne velem eljönni a srácokhoz. Jó volt vele így
beszélgetni, a betegségéről szó se nagyon esett. Felment összepakolni,én pedig
rendet raktam a konyhában. Lassan megjött anyu, pár napra ő is
összepakolt, és indulnunk is kellett a reptérre. Nem kerültünk dugóba, így volt
időnk meginni egy kávét is. Átmentünk az ellenőrző kapukon, becsekkoltunk
és fel is ültünk a gépre. Anyu filmet nézett, a húgom pihent, én pedig a nekem
megfelelő képeket választottam ki a legutolsó fotózásomról. Két kép között
vaciláltam, mikor valaki megfogta a vállam és megszólított.
-Barbi? Komolyan te vagy az?
Alig hittem a szememnek! Decemberben láttam őt
utoljára, és most komolyan itt van előttem?
Sophie❤
Talát-sülyedt. Vagy legalábbis valami ilyesmi.
VálaszTörlésHidd el én se csípem Briannát, de örülök a Tomlinson gyereknek. <3 <3 <3 Mondjuk elgondolkodtam rajta, hogyha az apja ilyen őrült (jó értelembe), akkor a gyereke milyen lesz?? A világ nem bír el még egy bolondot! :D
Olyan felháborítónak tartom, hogy ha például csak kilépsz a házból már kavarnak!! Megértem, hogy Barbi felidegesítette magát! Nem csoda!
Szegény Flóra!! (Ide értettem az első két mondatot) Ne történjen vele semmi. Azt én se, se Barbi nem bírnánk ki!! Kérlek!
Rosszunlét. Hányás. Hmmm... talán most az egyszer nem hazudik az ujság? Megint mit kavarsz Sophie???? Kását?
Ki az a titokzatos illető a végen?? Elösször Isten bizony Mátéra gondoltam, aztán Nórira, majd leesett, hogy Londonba vagyunk. Szóval KI AZ???????????????????
NEM TUDOM KIVÁRNI A SZOMBATOT!!!!!! :-(
Lisa
Drága Lisa!
TörlésAnnyira aranyos vagy, a kommentjeid mindig megmosolyogtatnak!
Megigerem neked, hogy minden kiderul a maga idejeben, ne legy turelmetlen :D ;) ❤❤❤❤
Könnyű mondani.Cha *hajatfeldobva elfordul*
Törlésha gondolod írj valahol :D ❤
TörlésTalát-sülyedt. Vagy legalábbis valami ilyesmi.
VálaszTörlésHidd el én se csípem Briannát, de örülök a Tomlinson gyereknek. <3 <3 <3 Mondjuk elgondolkodtam rajta, hogyha az apja ilyen őrült (jó értelembe), akkor a gyereke milyen lesz?? A világ nem bír el még egy bolondot! :D
Olyan felháborítónak tartom, hogy ha például csak kilépsz a házból már kavarnak!! Megértem, hogy Barbi felidegesítette magát! Nem csoda!
Szegény Flóra!! (Ide értettem az első két mondatot) Ne történjen vele semmi. Azt én se, se Barbi nem bírnánk ki!! Kérlek!
Rosszunlét. Hányás. Hmmm... talán most az egyszer nem hazudik az ujság? Megint mit kavarsz Sophie???? Kását?
Ki az a titokzatos illető a végen?? Elösször Isten bizony Mátéra gondoltam, aztán Nórira, majd leesett, hogy Londonba vagyunk. Szóval KI AZ???????????????????
NEM TUDOM KIVÁRNI A SZOMBATOT!!!!!! :-(
Lisa
Drága Lisa!
TörlésAnnyira aranyos vagy, a kommentjeid mindig megmosolyogtatnak!
Megigerem neked, hogy minden kiderul a maga idejeben, ne legy turelmetlen :D ;) ❤❤❤❤
Bocs, nem akartam elküldeni kétszer.
Törléssemmi baj💕
Törlés*-* Van egy sejtésem h ki az a személy. Minden sorát imádtam ennek a résznek. <3 puszi.
VálaszTörlésHuuu irj, kire gondolsz❤
Törlés