III. évad 4. rész- Egyszerű piskóta

Sziasztook☺

Nos meghoztam a következő részt, talán izgalmasabbra sikerült mint az előző❤

Viszont van valami, amit el kell nektek mondanom. Jövő hétvégén kétnapos osztálykirándulásra megyünk, péntek, szombat. Későn is érünk haza, és azt hiszem nagyon fáradt is leszek. A lényeg, hogy a részt csak vasárnap tudom majd kirakni, de lesz, nem marad el ;)

Köszönöm a megértéseteket, ha a rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok nyomot magatok után, és csatlakozzatok a facebook csoportba❤

Jó olvasást, puszi Zsófi❤

Aznap elég késő aludtunk el, de egyikünk sem bánta.

Hát ez a nap is eljött. Ha minden jól megy, ma kiderülnek a babák nemei.

Reggel izgatottan keltem, és egyből az erkélyre siettem megnézni, hogy milyen az idő. Szerencsére sütött a Nap, így eldőlt, hogy a babaváró kinn lesz megtartva.

Visszamentem az ágyba, és Niall csípőjére ültem. Nyomtam egy puszit fedetlen mellkasára, így kezdett ébredezni.

-Jóreggelt Szépségem!

-Neked is! Jól aludtál?

-Ahha. És te?

-Alig mozogtak éjjel.

-Akkor jó. Gyere menjünk le!

Elindultunk lefele, de útközben benéztem a húgomhoz. A laptopján skypeolt, és nagyon vigyorgott. Niall egymásra vigyorogtunk, és azonnal tudtuk, hogy Luke-kal beszél.

-Mostanában nagyon össze melegedtek. Lassan fel kéne világosítani.

-Minek akarod ennyire?- néztem rá, miközben tovább indultunk.

-Hát nem tudom. De féltem.

-Nem kell félteni, van esze.

-Azért majd beszélek Luke-kal.

-Azt sem tudjuk, hogy együtt vannak-e!

A konyhába érve a hűtőben kezdtem turkálni reggeli után.

-A tegnapi gyümölcs saláta?

-Tökéletes!

Fogtam a nagy tálat, de nem mentünk át az étkezőbe, hanem a konyhában kialakított pulthoz mentünk, és a bárszékekre ültünk. Eszünkbe jutott, hogy nincs innivalónk, így Ni elment kávét és teát csinálni, én meg megnéztem ki csönget. A partiszervező brigád jött, hogy feldíszítse az udvart. Rózaszín és kék lufikat hoztak, meg mindenféle pasztell kelléket. Kimentek a kertbe, mi pedig folytattuk a reggelit, a húgommal kiegészülve.

*Flóra szemszöge*

Mióta Dr. Talyor azt mondta, hogy a műtét segített, és nem kellenek a kezelések én vagyok a legboldogabb ember a világon. Nagyon rossz érzés volt abban a tudatban élni, hogy meghalhatok tizenöt évesen. A nővéremen és Niallön kívül szerncsére volt még valaki, aki mindig is támogatott. Luke.

Nagyon különleges kapcsolat alakult ki köztünk már az első találkozásnál, Dubaiban.

Bármiről tudtunk beszélni, nagyon sokat nevettünk együtt, tényleg nagyon közel kerültünk egymáshoz. Mikor végleg Londonba költöztünk még többet tudtunk találkozni. Volt, hogy csak filmeztünk, de megesett, hogy meghallgattam a próbájukat, elmentünk sétálni. Én pedig lassan kezdtem bele szeretni. Ezt egyedül Barbinak mondtam el, mert tudtam, hogy ő megért, és tud tanácsot adni.

Egyébként kicsit rosszul éreztem magam amiatt, hogy megint egy idősebb srác jön be, de Harryvel az nem is volt igazi kapcsolat, még barátság extrákkal sem. Szerencsére a jó kapcsolat megmaradt köztünk, és azóta is ő a harmadik legfontosabb férfi az életemben- csak mert az első Luke, a második pedig Niall. Nagyon féltett mindentől, de leginkább a csalódástól, azt hiszem.

Tehát miközben én beleszerettem az ausztrál srácba úgy kezdtem kigyógyulni a rákból. A műtétem előtt mondta, hogy szeret, de nem tudtam, hogy hogyan értelmezzem. Nem mertem megkérdezni, és bevallani neki az érzéseimet. Attól tartottam, hogy ezzel elveszítem, azt pedig semmiképp nem akartam.

Bár a nővérem és a férje is úgy kezeltek minket, mintha egy pár lennénk, mégsem voltunk. Akárhányszor szóba hozták mi tereltünk, de soha nem tagadtuk, és nem is erősítettük meg. Köztes állapot volt, de úgy döntöttem ez nem mehet így tovább. Elhatároztam, hogy a babaváró után elmondok neki mindent. Az volt bennem, hogy ez a valami köztünk így nem mehet tovább. Nekem kezdődik lassan a suli, arra tisztázni akarom a dolgokat, vele is és magamban is, nekik pedig jön ki az album, mennek reklámozni, jön a turné.

Tehát döntöttem. A babaváró parti után bevallom neki, hogy szeretem, bármi is történjék ezután.

*Barbi szemszöge*

Miután elfogyott a saláta- és egy doboz oreo- az emeletre mentünk. Flóra a saját szobájába, ahogy mi is.

-Kicsim, nekem el kéne mennem egy órára, jó?

-Hova?

-Julian hívott mindannyiunkat. Azt hiszem az utolsó simítások.

-De nem maradtok sokáig, ugye?

-Dehogy! Hozom az ebédet, jó?

-Köszönöm!

A Szöszi elment összekészülődni, én pedig az ágyról néztem végig. Úgy voltam vele, hogy nincs kedvem felöltözni, így miután ő elment, én a húgomhoz kopogtattam be. Az újonnan kapott íróasztalánál ült, és nézett ki a fejéből.

-Hahó!- simítottam meg a vállát, mire feleszmélt, és rám kapta a tekintetét.

-Jajj de megijesztettél!

-Bocsi! Jöttem beszélgetni. Miújság?

-Döntöttem Barbi. Elmondom Luke-nak, hogy szeretem.

-Biztos vagy benne?

-Aha. Ez így nem mehet tovább.

-Ha így érzed én támogatlak, bármi is lesz. De ha Luke paraszt lesz, letépem a golyóit.

-Talán nem kerül rá sor. Figyelj! Ilyen sulis cuccokat majd veszünk?

-Persze! Holnap Niall elmegy koncertre, mi meg kimegyünk a városba vásárolni, jó?

-Oké, de te nem mész vele?

-Nem. Mi holnap után elmegyünk Cannesba két napra, hazajövünk, utána nap pedig suli.

-Oksi. De én minek is?

-Mert Ni nem enged el egyedül.

-Ja érteem.

-Utána Írországba én nem megyek, nem szabadna repülnöm már Franciaországba sem, de azt megígértem. Na mindegy is. Majd még az utolsó koncertre megyünk Sheffield-be, kocsival.

-És Niall nem fog hiányozni?

-Haza fog jönni az állomások között, de ő mondta, hogy nem mehetek velük.

-Ez érthető.

-Meg a suli miatt sem mehetnék.

-Igaz... Barbi! Szerinted be fogok tudni illeszkedni?

-Biztos vagyok benne. Nem ismerek még egy ilyen erős, korodbeli lányt, aki azon ment volna keresztül, mint te!

Tovább beszélgettünk, majd délben Ni megjött a kajával. Mindent megettünk, majd az udvarra mentünk, hogy megnézzük hogy állnak. Nagyon szép lett a kert, a kaják is kezdtek kikerülni a svédasztalokra. Flóra felment a szobába összeszedni a gondolatait, mi a konyhába mentem.

-Kicsim, mikor lehet menni a tortáért?- kiabált a nappaliból Niall.

-Lassan mehetsz érte, addigra én is kész leszek.

-Rendben!- hallottam a hangját egyre közelebbről, majd a kezeit éreztem meg a derekam körül.

-Itthon hagyhatlak?

-Nem lesz semmi baj, anyukádék is nemsokára jönnek.

-Vigyázol magadra?

-Mit tudnék csinálni?

-Bármit.

-Nyugi Niall, máskor is vagyok itthon!

-A babák hogy vannak?

-A babák már most veszekednek.

-Rugdalóznak?

-Nagyon...

Megfordított az ölelésében és felhúzta a pólómat, hogy hozzáférjen a pocakomhoz. Óriási kezeit a két baba fejéhez simította és beszélni kezdett hozzájuk.

-Helló bébik! Ma kiderül, hogy mitek van, vagy éppen nincs! A felén már túl vagytok, bírjátok még ki egy ideig anyuban, rendben? És ne veszekedjetek, mert az fáj anyunak is. Én most elmegyek a tortáért, addig is legyetek jók, nemsokára megjönnek a nagyszüleitek.

-Már itt vannak, és fiam tényleg indulnod kéne!- hallottuk meg Maura hangját. Kaptam egy utolsó puszit a pocakomra, és a Szöszi lehúzta a pólómat.

-Sziasztok!

-Ugye nem zavartunk meg semmit?

-Dehogy! Épp a tortáért indultam!- válaszolt a Szöszi most éppen az a tesójának és el is indult felfele, de én megragadtam a karját.

-Várj!

-Mondjad, Szépségem!

-Választassz nekem egy ruhát?

-Délutánra?

-Ühümm.

-Persze!- kaptam egy gyors csókot és ezután már csak a dobogást lehetett hallani, ahogy futott a lépcsőn.

-Tudunk valamit segíteni?- kérdezte Maura.

-Nem kell, köszönöm! Csak szomjas vagyok, ezért csináltam egy teát.

-Rendben!

Kiöntöttem az innivalóm és azzal mentünk be a nappaliba. Apu, Greg, Bobby és Maura mostani barátja épp egy meccset nézett. Mindenkit puszival köszöntöttem, majd inkább úgy döntöttem megmutatom Denisenak és az anyósomnak a babaszobák tervét. A lépcső felénél járhattunk mikor a csengő hangja ütötte meg a fülemet, így letotyogtam, hogy kinyithassam az ajtót.

-Perrie!- öleltem át a barátnőm.

-Nem jöttem korán?

-Dehogy! Még csak Gregék, apuék meg Mauráék vannak itt. Meg kinn az udvaron a díszítők- magyaráztam nagyban, mikor is valaki felemelt az ölébe.

-Ni rakjál le!

-Elrabollak!

-Hova?

-Elmegyünk egy helyre, ahol most azonnal megtudjuk a picik nemét!

-Felejtsd el, Horan!

-Ne feledd, hogy már te is Horan vagy! Én indulok, a ruhát lehoztam a lenti hálóba, hogy ne kelljen annyit lépcsőznöd!

-Köszönöm, drága vagy!- csókoltam meg.

Adott két puszit a szőke lánynak, és már el is hajtott a kocsival.

-Gyere beljebb!

-Hogy vagytok?- nézett a már méretes hasamra.

-Kétszer annyit eszek mint Niall... De legalább ma kiderül milyen neműek, és tudunk menni vásárolni.

-Ja érteem.

-Gyere, neked is megmutatom a szobák terveit.

Míg felértünk megtudtam, hogy azért jött ilyen korán, ugyanis randija volt, és az ismeretlen srác ide hozta.

-Barbi ezek nagyon szépek!

-Igen, mi mondtuk, hogy mi hol legyen, a lakberendező pedig lerajzolta, és megszerkesztette.

-Szuperek lesznek.

-Anyukád jön?- kérdezte Denise.

-Hát, engem nem keresett, Flóra beszélt vele, ő megmondta, nem tudom. Csak annyit akarok, hogy ez a délután menjen le veszekedések nélkül.

-Nem lesz semmi baj.

Niall, és az útközben összeszedett Harry hazaért, és azonnal fel akarták vágni a tortát.

-Most azonnal vigyétek ki! Nem tudom megmondani mióta várok erre, nem fogjátok elrontani a meglepetést!

-Bocsi!

Közeledett a három óra, én pedig elkezdtem készülődni. Ni egy virágos rövid blúzt, és egy elegánsabb fazonú ceruzaszoknyát választott nekem. A sminkem csak alapozó, púder, szempillaspirál, és tus volt, illetve a szemöldökömet húztam ki. A hajamat kicsit begöndörítettem, de amúgy hagytam, hogy természetesen hulljon a vállamra. Mire elkészültem Liam megjött egyedül, Louis pedig Danielle társaságában. Kicsit aggódtam amiatt, hogy El és Sophia nem fog-e jelenetet rendezni, de bíztam benne, hogy érett felnőttek módjára el tudják kerülni egymást.

-Sziasztok!- ugrottam a nyakukba.

-Hogy vagy?

-Jól, köszönöm! Gyertek, menjünk ki!

A kertbe kiérve már minden kész volt, Theo épp egy kék tetejű muffint evett, míg a felnőttek beszélgettek. Köszöntötték egymást a többiekkel, mi pedig Niallel a kisfiúhoz mentünk.

Lassan mindenki odaért, már csak páran nem voltak ott- Luke, El és Soph. Flóra az ajtóban állt, hogy amint megérkezik a szerelme tisztázni tudják a dolgokat, mi pedig addig kinn beszélgettünk.

Épp a konyhában voltam, mikor csengettek, de a húgom már nyitotta is az ajtót. Kijjebb mentem, hogy lássam a bejáratot, ahol Luke lépett be oldalán egy zsíros hajú, felfújt mellű és szájú kurvával. Ahogy ezt Flóra meglátta egy óriási pofont kevert le neki, és otthagyta. Az ausztrál srác nem értette miért kapta ezt, értetlenül nézett az emelet felé. Én a testvérem után siettem, Niall pedig odament a párhoz.

-Hééé! Semmi baj! Ha ilyen hülye, ne is foglalkozz vele!- öleltem át egyből az ágyán fekve zokogó lányt.

-Akkora paraszt!

-Ez a lány egy buta liba. Te sokkal jobb vagy nála!

-Ezek szerint ő jobb neki, mint én.

-Hülye vagy?! Ezt felejtsd el!

-Felküldenéd Harryt?

-Vele szeretnél beszélni?

-Ahha!

-Akkor persze.

Nyomtam egy puszit a fejére, és ott hagytam. A kertben már ott volt mindenki, a göndört felküldtem, Luke-ot pedig félre hívtam.

-Ki ez a lány?

-A kurvám. A barátnőm. Nem tudom.

-És minek kellett idehozni?

-El akart jönni.

-Én meg nem akarom, hogy egy ilyen ember a házamban legyen! Unszimpatikus, és zavar.

-Flórának mi baja?

-Ez az amit addig nem fogsz tudni, amíg ehhez a ribanchoz közöd van! És addig ne is keresd!

-De... Miért?

-Egy paraszt vagy Luke Hemmings!

Hátat fordítottam neki, és a férjem mellé sétáltam.

-Azt reméltem, hogy egy délután lemegy feszkó nélkül.

-Ne idegeskedj, Szerelmem!- csókolt a nyakamba- Luke okos gyerek, rá fog jönni mi a helyzet.

-Nagyon ajánlom!

A Szöszi nemsokára megkocogtatta a poharát, hogy mindenki ránk figyeljen. Hazz és Flóra fenn voltak, de tudtuk, hogy úgysem jönnek le.

-Köszönjük szépen mindenkinek aki ma eljött! Nagyon sokat jelent nekünk, hogy ti lesztek itt velünk, mikor megtudjuk, hogy a babáink milyen neműek lesznek. Mielőtt azonban felvágnánk a tortát szeretném elmondani, hogy mindegy, hogy kislányok vagy kisfiúk, az a lényeg, hogy egészségesek legyenek, és persze hasonlítsanak a gyönyörű anyjukra- mondta, majd egy puszit nyomott a fülem mögé.

-Niall bácsi, ne szarozzál már ennyit?- jelent meg mellettünk Sophie és Theo kézen fogva. Mindannyian felnevettünk, majd a tortához sétáltunk. Ni fél karral a derekamat fogta, a másikkal a kezemet, amivel a kést tartottam.

-Szeretlek Niall!- csókoltam meg, majd csukott szemmel belevágtam a tortába. Egyikünk sem merte megnézni, senki meg nem szólalt, csupán a zene szólt halkan. Én még mindig nem nyitottam ki a szemem, csak mikor a férjem ölelése más lett körülöttem. Azonnal a tortára néztem, ami se kék, se rózsaszín nem volt. Egyszerű piskóta.

-Ez mi?! Valami szívatás?

-Én sem tudom, Drágám. De... Ezt nem értem.

-A francba is!- kezdtem el bőgni. Miért nem derülhet már ki végre, hogy kislányok lesznek vagy kisfiúk? Vagy a Doki miért nem mondta azt, hogy még nem tudja megmondani?

-Shhh! Ne sírj! Nyugi bébi!

Annyira szorosan öleltem, hogy a szuszt is kiszorítottam belőle. Nem is akartam a többiekre nézni, és látni a sajnálkozó tekintetüket.

-Most azonnal felhívom a Dokit!

-Előbb mosd meg az arcod!

-Oké.

A fürdőbe érve megmostam az arcom, majd egyből a magamhoz vettem a telefonom, hogy beszéljek az orvosommal.

-Igen, tessék? Dr. Harrison beszél.

-Haló Doki, Barbi vagyok.

-Szia Barbi!- azonnal megváltozott a hangja.

-Ugye nincs semmi baj a gyerekeinkkel?

-Semmi baj velük Barbi, csupán soha nem arra mozdulnak.

-De akkor miért nem mondta el?

-Annyira lelkes voltál, sajnálom.

-Semmi baj, csak most annyira kellemetlen.

-Bocsánat, talán mire legközelebb jössz valóban meg tudom mondani.

-Köszönöm, viszhall Doki!

-Szia Barbi!

Vissza kimentem, elnézést kértem mindenkitől, majd elfogyasztottuk a torta egy részét.

Anyukám megjelent négy óra körül, de szerencsére nem volt semmiféle veszekedés miatta. Mivel Dávidot alig láttam mostanában nagyon sokat beszélgettünk, nem munka ügyben, hanem mint barátok. A legnagyobb meglepetésünk Ed megjelenése volt, aki hazajött a turnéjáról, hogy gratuláljon nekünk. Mauráék, Gregék és apuék nálunk aludtak, így az utolsó vendég aki elment lett este fél tíz. Erre Theo már szinte hulla volt, így a szülei vitték fürdetni és egyből aludni. A partiszervezőknek fizettünk, aztán pedig tényleg nem maradtunk sokan. Úgy döntöttem felmegyek a húgomhoz beszélgetni, kíváncsi voltam hogy van.

Felálltam Ni öléből, egy puszit nyomtam a szájára, majd az emelet felé indultam.

-Hova mész, Szépségem?

-Flórához. Azt sem tudom, Harry itt van-e még.

-Elment már.

-Ránézel Theora is, kérlek?- szólt Denise.

-Persze!

A kisfiúnál kezdtem, aki békésen aludt az ágyban, magához ölelve a kedvenc plüssét. A húgom szobájába érve viszont őt nem találtam ott. Az erkélyen sem volt, így benéztem a fürdőjébe. Ott ült a földön, a csempének támaszkodva, egy pengével a kezében. Azonnal odarohantam hozzá, ezzel megakadályozva, hogy folytassa amit elkezdett a bal csuklóján.

-Mégis mit csinálsz?!

-Barbi... Ez... Öhmm...

-Flóra!- csúsztam le mellé, és átöleltem- Luke miatt csinálod, vagy valami más baj van?

-Luke miatt...

-Nem éri meg! Luke hülye, majd észhez tér. De nincs egy hónapja annak, hogy visszakaptad az életed! Ha nem jövök be meddig csinálod? Míg el nem ájulsz?

-Nem tudom! Sajnálom!- még jobban sírt.

-Jólvan semmi baj! Erről senkinek nem mondunk semmit. Tudom mivel kell bekenni, illetve be is kötjük, de most lefertőtlenítem.

-Oké.

A kis szekrényben volt minden, ami kellett, szóval miután betadnie-t csöpögtettem rá, bekentem egy géllel, és leragasztottuk.

-Ettől gyorsan elmúlik. De többet ne csinálj ilyet, jó? Még az sem ekkora baj, ha leiszod magad. Persze ezt sem kell, de érted. Lejössz hozzánk? Van megbontva bor.

-Nem zavarok?

-Dehogy, gyere!

-Várj Barbi!- rántott vissza maga mellé- Köszönök mindent! Annyira szeretlek!

-Én is szeretlek, te buta!

Miután jól megölelgettük egymást tényleg lementünk a többiekhez. Flóra kapott bort, én pedig csináltam magamnak egy teát. Ekkorra már nagyon fáradt lettem, így Niallel felmentünk a szobánkba, közösen letusoltunk, és aludtunk is.

Sophie❤