Halihoo☺
Megjöttem egy kis rövidke résszel, nagyon sajnálom, de ennyit tudtam összehizni nektek.
A végén a mondat lesz Barbi és Niall kapcsolatának a fordulópontja, ugyanis a blogból már csak nyolc rész van hátra, plusz az epilógus.❤
Köszönöm a támogatásotokat, ha van egy kis időtök hagyjatok magatok után nyomot, netán csatlakozzatok a facebook csoportba!
Jó olvasást, puszi Zsófi❤
Épp arra értem le, hogy csöngetnek, és Flóra megy ajtót nyitni. Mikor meglátta ki áll ott, egy csattanós pofont adott neki, és rácsapta az ajtót.
-Mit
keres ez itt?- fordult felém.
-Nem
tudom pontosan. Hallgasd meg!
-Dehogy
hallgatom!
-Flóra,
most mi bajod lesz?
-Nem
érdekel, csupán ennyi.
-Tudom,
hogy érdekel.
-Na
jó, egy picit.
-Akkor
hívd be szépen!
-Oké.
*Flóra szemszöge*
Miután
a nővérem egyedül hagyott, az előszobai tükörbe néztem, hogy megigazítsam a
hajam, és csak utána nyitottam ajtót.
Hogy
őszinte legyek, egyáltalán nem értettem, hogy Luke minek jön ide, senki nem
hívta. Amúgy is a szeretet ünnepe van, a családjával kéne lennie.
-Mit
akarsz?- fájt így beszélnem hozzá, de az még rosszabb volt, amit tett.
Szórakozott velem, aztán meg összejött egy spanyol vagy argentin, vagy tudom is
én milyen kurvával.
-Sajnálom
Flóra! Kérlek beszéljük meg!
-Azon
nincs mit megbeszélni, hogy játszottál velem!
-Nem
játszottam!
-Higgyem
is el?! Ne várd!
-Be
mehetek? Eléggé hideg van.
-Megérdemelnéd,
hogy odakinn fagyj meg!- forgattam a szemem, miközben kitártam az ajtót. Luke
lazán besétált, egy puszit nyomott az arcomra, levette a kabátját és a cipőjét,
majd kíváncsian nézett rám.
-Beljebb
megyünk?
-Gyere!
Egészen
a szobámig követett, de egyszer rá kellett szólnom, hogy halkabban csörtessen,
mert Niall altatja az ikreket. Bementünk a fehér ajtón, és én azonnal az egyik
babzsák fotelomba ültem le.
-Ülj
ahova akarsz. Van kettő kerek perced elmondani, hogy mit miért tettél!
-Öt?
-Tellik!
-Az,
hogy a babaváróra nem egyedül érkeztem, nem az én döntésem volt.
-Hanem?
-Arz
a menedzserünk lánya.
-Ne
becézgesd előttem!
-Bocsi.
Szóval azt mondta a menedzser, hogy mostanában nem volt semmilyen kapcsolatom,
de nagyon sokat bulizok, kell mellém valaki. Én mást akartam. Téged akartalak,
mert már az első találkozásunkkor lenyűgöztél márciusban. A gyönyörű kék
szemed, ami sötétben szinte világít, azonnal levett a lábamról. A hajad, az
illatod, az alkatod, a hangod, te magad. Eszméletlenül erős lány vagy Flóra, és
tudnod kell, hogy csodállak. Szörnyű dolgokon mentél keresztül, de le tudtad
küzdeni, és ez a legfontosabb. De most nem csak erről akarok beszélni. Akkor,
októberben nem volt merszem elmondani ezeket. Féltem a következményektől, de
miután "összejöttünk" még jobban tartottam a veled való
találkozástól.
-De
ha együtt kell vele lenned, mi a faszt keresel itt!?
-Mert
úgy döntöttem, számomra nincs olyan, hogy kell. Amint lehet, megmondom nekik,
hogy nem akarom, és van egy másik lány.
-Ez
nem így működik, Luke Hemmings! Két hónapig felém se nézel, most meg szinte
szerelmet vallassz. Igaz, hogy kibaszott szexi vagy, imádom, a szemed, a szád,
a hajad, az illatod, a hangod, minden kis részt rajtad, de nem szórakozhatsz
velem. Októberben el akartam mondani, hogy mennyit jelentessz nekem, erre te
ide állítassz egy ribanccal. Elmondani nem tudom, mennyire fájt. Abban a
pillanatban azt kívántam, bárcsak meghaltam volna a leukémiában.
-Ilyet
ne is mondj, Flóra! Kérlek adj egy utolsó utáni esélyt, és ígérem nem cseszem
el!
-De...
-Nem
azt kérem, hogy légy a barátnőm! Csupán azt, hogy folytassuk onnan, ahol
befejeztük! És hadd vigyelek el vacsizni, moziba, meg tudom is én hova.
-Randizni?
-Igen!-
nézett mélyen a szemembe, de nem tudtam teljesen örülni ennek.
-Én
tizenöt éves vagyok, te tizennyolc. Abban a korban vagy, mikor mindenben csak a
szexet látod, de én még egyáltalán nem vagyok rá felkészülve. Ezen kívül, a
világ lányainak a fele csöpög ha meglát rólad egy képet, nem hinném, hogy pont
én kellek neked. És itt van még az is, hogy te turnézol, világot jársz, míg én
itthon ülök, és tanulok.
-Flóra,
állj meg egy pillanatra! Nem feleségül akarlak venni, csupán randizni. Miattam
évekig is lehetünk úgy, hogy nem vagyunk együtt, csak randizgatunk, de kérlek
ne taszíts el magadtól!
-Egy
feltételem van. Dobnod kell azt a lányt, érted?
-Dobni
fogom, amint lehet. Megölelhetlek?
Nem
válaszoltam, csupán kitártam a karjaimat, és meleg ölelésére vártam. Fejemet a
mellkasába temettem, míg ő a nyakhajlatomban pihentette a fejét. Ahogy puszit
nyomott a nyakamra, éreztem a piercing hidegét, de kellemes érzés volt.
-Hiányoztál!-
suttogtam olyan halkan, hogy én is alig hallottam, de neki sikerült.
-Te
is nekem!
Percekig
el sem engedtük egymást, és utána is csak annyira tolt el magától, hogy a
homlokát az enyémnek dönthesse. Egy puszit nyomott az orrom hegyére, mire én
csak halkan kuncogtam.
-Lassan
menjünk le! Kíváncsi vagyok a babákra.
-Lehet
alszanak, de gyere!- összekulcsoltam az ujjainkat, és így sétáltunk le a
szobámból a nappaliba.
*Barbi szemszöge*
Felmentem
a szobánkba, hogy a maradék ajándékot is becsomagoljam, lassan pedig jött
Niall.
-Elaludtak?
-Igen.
Gyorsan
elmeséltem neki, hogy Flóra mit csinált Lukekkal, ő pedig csak nevetett.
Hiányzott a nevetése, de tudtam, hogy átmeneti állapot.
-Este
elmegyünk vacsizni, jó?
-Oké.
Addig akkor megmosom a hajam.
-Most?
-Akár.
Mire végzek, talán Flóráék is.
Mivel
a szoptatás miatt már levettem a fekete ruhám, nem vettem vissza, hanem a
Szöszi egyik pólójában voltam.
A
hajamat egy óra múlva már frissen mosva kötöttem laza copfba, és úgy mentem le
a földszintre. Ni levitte az ikreket, akik így a kanapén aludtak, az apukájuk
pedig képeket csinált róluk. Mosolyogva néztem őket, de végül a konyhába
mentem. Bár már előző nap készítettem egy csomó kaját, most nem abból
melegítettem a késői reggeli, és az éttermi vacsora miatt. Azt találtam ki,
hogy egy laza salátát fogunk enni, de aki akar, ehet a normális kajákból is.
A
férjemmel úgy döntöttünk, hogy karácsony alkalmából megengedhetjük magunknak,
hogy a nappaliban együnk, és a húgomékat sem akartuk megvárni amiatt, hogy nem tudtuk
mikor fejezik be a beszélgetést. A kajánkat csöndben fogyasztottuk el, csupán
az utolsó falatoknál sírt fel Chris. A tányért azonnal leraktam az ölemből, és
a fiam vettem a helyére, hogy megvigasztaljam. Gyorsan elhallgatott, de már nem
aludt vissza.
Az
idő gyorsan telt, egyszer csak azt vettük észre, hogy Flóra és Luke mosolyogva
jön le a lépcsőn.
-Naaa?
-Minden
okés?- vigyorgott a húgom.
-Tuti?
-Ahha!
-Akkor
jó!
-Jézus
milyen aranyosak!- mondta Luke, az ikreinket nézve- Ki vehetem valamelyiket?
-Persze,
segítek!- sietett Flóra a segítségére, és együtt fogták a két babát. Niall
ávette Zoet a sráctól, ő pedig jött velem a konyhába.
-Tudunk
beszélni?
-Persze,
miről van szó?
-El
vihetem Flórát nyaralni?
-Ketten?
-Neem.
A srácokkal megyünk turné előtt, és szeretném elvinni magammal.
-Mikor?
Meddig?
-Január
5-től, 15-ig.
-És
meglepetés lenne?
-Igen.
-Vidd,
de arra tényleg dobnod kell azt a ribit.
-Amint
hazamegyek beszélek vele, nyugi!
-Köszi!
-Ti
jól megvagytok?
-Mondjuk...
-Naa,
mi a baj?
-Semmi,
menjünk vissza!
-Tuti?
-Persze!-
mosolyogtam rá, és már meg sem kottyant ez a kis hazugság. Lassan mindannyian
el kezdtünk készülődni a vacsihoz, Ni adott Lukenak egy olyan gatyát, amin egy
lyuk sem volt, és a fekete pólója fölé még egy zakót is kapott.
A
karácsonyi időszak békésen telt, az elmúlt időszakhoz képest Niall is aranyos
volt velem. Mindkettőnk családja szilveszter előtt haza utazott, de mi sem
maradtunk otthon.
Miután
Flóra és Luke kibékült egyfolytában együtt voltak. Mikor Ni épp olyan kedvében
volt, hogy beszél velem, felvetette az ötletet, miszerint elmehetnénk valahova
ünnepelni. Rákérdeztem, hogy pontosan hova, és elmondta, hogy a tengerparti
villába. Nagyon tetszett az ötlet, szóltunk Sonjáéknak, és még pár olyan
családnak a baráti körből, akiknek volt gyerekük, és nem terveztek berúgni.
Hosszas búcsúzkodás után harmincegyedikén reggel indultunk, kocsival. Az ikrek
miatt egy picit tartottam az úttól, de több mint a felét átaludták,
és mikor fenn is voltak, a velünk utazó Sophie foglalkozott velük.
és mikor fenn is voltak, a velünk utazó Sophie foglalkozott velük.
-Remélem
egyszer nekem is ilyen aranyos babáim lesznek!- mondta, miközben Zoe kis haját
simogatta.
A
két és fél órás út után kipakoltunk, mi lányok elkezdtünk sütni-főzni, a
nagyobb gyerekek segítettek.
Az
este nagyon jó hangulatban telt, Niall éjfélkor még meg is csókolt! Hogy
őszinte legyek, eléggé meglepődtem, mikor magához húzott, és szenvedélyesen
csókolt meg. Sonja is meglepődve nézett ránk, hisz ő volt az egyetlen akinek
kiöntöttem a szívem, és mindent elmondtam. Vissza gondolva, jó volt valakinek
kiönteni a szívem, és sok mindenre rá is világított. Például arra, hogy annak
idején, Dáviddal ők is így kezdték.
-Ezt
hogy érted, hogy ti is így kezdtétek?- néztem rá.
-Mi
is eltávolodtunk egymástól. Aztán utána jöttek a veszekedések, ezután
mindketten indokot kerestünk arra, hogy ne kelljen együtt lennünk akár otthon,
akár máshol. Ebből következtek a megcsalások, és látod mi lett velünk.... De
héééé! Nehogy bőgni kezdj! Nem mindenkivel lesz így! Ti át fogjátok vészelni
ezt az egészet, és minden rendben lesz!
-De
mi van, ha nem?- kezdtem el sírni- Nem akarom, hogy megcsaljon.
-Akkor
tegyél ellene!
-Mit?
-Hagyd
el!
Sophie❤
Sophie❤