2016. augusztus 27., szombat

III. évad 20.rész- A szívem New Yorkba húz

Sziasztook☺
Meghoztam az utolsó részt! Annyira fura ezt leírni...
Szóval már csak az epilógus van hátra. Mivel olyat találtam ki, ami sok olvasást és válogatást vesz igénybe, nem tudom mire készül el. Ebben az is közre játszik, hogy csütörtökön suli.
Ha az utolsó rész elnyeri a tetszéseteket hagyjatok magatok után nyomot és csatlakozzatok facebook csoportba!
Jó suli kezdést, és kellemes olvasást, puszi Zsófi❤


-Ezzel semmi baj nem lenne, ha Louis és Harry nem akartak volna kétszer rátok nyitni!- nevetett Jon.
-Pedofil kukkolók! 

-Szépségem, lassan indulnunk kell!
-Egy éve ilyenkor ugyan ennyire kapkodtam!
-De már legalább a gyerekek nincsenek benned.
Valóban, egy éve, Niall szülinapján, az esküvőnk napján még bőven terhes voltam. Mennyire szép nap is volt az... Annyira durva, hogy háromszázhatvenöt napja annak, hogy igent mondtam életem szerelmének! Az érzéseim iránta azóta sem csillapodtak, sőt! Minden nap újra és újra belé szeretek!
Az évfordulónk megünneplésének alkalmából vacsizni megyünk, utána Adele koncertre, majd egy hotelben töltjük az éjszakát. A romantikus vacsi és az éjszaka a férjem ötlete volt, a koncertet pedig én adtam neki születésnapjára. Nagyon régóta hajtogatta mennyire el akar menni, gondoltam itt az ideje. Megbeszéltük, hogy az évfordulóra nem igazán veszünk semmit a másiknak, így én csupán egy VS szettet szereztem be.
-Niall segíts, kérlek!- kértem meg hisztizve, mikor nem sikerült össze húzni a cipzárt a ruhámon.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm!- pirultam el.
-Mehetünk?
-Egy pillanat!
Az ikrekhez siettem, már amennyire a magassarkúmban tudtam, és mindkettőjüket agyon puszilgattam. Nem akartunk hozzájuk bébi szittert, így Harry jött át, hogy Flórával együtt vigyázzanak rájuk.
-A kaja a konyhában, lassan vihetitek őket fürdeni, Harry, reggel a mi kocsinkkal vidd suliba, és be tudod rakni a gyerekeket, mindkét bébiőrt kapcsoljátok be....
-Barbi, elég, tegnap egyedül is bírtam velük, nem lesz semmi baj!- igen, sajnos ez a második este amit tőlük külön töltünk, ugyanis Niallnek meglepetés bulija volt a közös házban, így azon vettünk részt. Ez volt az első buli a terhességem óta, ahol többet ittam a kelleténél, és már alvás előtt is többször kötöttünk ki a férjem régi szobájában.
-Annyira hálásak vagyunk neked!
-Barbi, én csak örülök, ha velük lehetek! Ezek a pillanatok bizonyítják azt, hogy megérte szenvednem!
-Indulnunk kell, szeretlek titeket!- mindhárom gyerek kapott egy-egy puszit, Harryt is megöleltem, Ni is elbúcsúzott, és a vörös sportkocsival el is indultunk.
-Emlékszel, mennyire örültél, mikor megtudtad, hogy Balira megyünk?
-Majd kiugrottam a bőrömből! Meg Miamit is imádtam!
-Az is gyönyörű volt! Emlékszem mit mondtál nekem.
-Na mit?
-Vacsi közben elmondom!- kacsintott rám, majd újra az útra figyelt.
-Alig várom! Szóról szóra!
-Ahogy akarod!
Nemsokára egy elegáns étteremhez értünk oda, Niall kiszállt a kocsiból, az oldalamra
sietett, és azonnal kisegített. Kézen fogva sétáltunk be az étterembe, ahol azonnal az, asztalunkhoz vezettek minket.
-Üdvözlöm Önöket nálunk, Mr. és Mrs. Horan! Mit hozhatok önöknek?
-Én vörös bort kérek!- mosolyogtam a pincérre.
-Az nekem is jó lesz, köszönöm!
-Rendben, egy pillanat és hozom!
-Köszönjük!
Kinyitottuk az étlapot, és miután a Szöszi rám szólt, hogy ne az árakat néztem, választottam is. 
-Megvan, Baba?
-Ahha! Neked?
-Az egész étlapot fel tudnám falni, de igen!
-Hogy fogunk innen tovább menni?
-Kocsival, miért?
-Mert iszunk mindketten.
-Minden rendőr koncerten van, nem fognak minket megállítani.
-Tuti?
-Tuti, Szépségem!
-Imádom, mikor megszegi a szabályokat, Mr. Horan!
-Igen?- vigyorgott pimaszul.
-Igen!
Nemsokára leadtuk a rendelést, és miközben bele-bele kortyoltunk a borba, minden féléről beszélgettünk.
Mikor már csak a desszertre vártunk, bele ittam az újonnan rendelt pezsgőbe, és a szerelmemre néztem.
-Akkor... Tartozol nekem egy vallomással!
-Igen! Szóval...- megfogta mindkét kezem, és mélyen a szemembe nézett- Tudod, hogy minden lány álma a mesébe illő esküvő, csókolózni a lemenő Nap alatt. Nászútra menni Párizsba, csókolózni az Eiffel-torony tetején. De neked nem ez az álmod, hanem az, hogy a nagy Ő-vel tedd meg ezeket a dolgokat, azaz velem. Mert én vagyok az álmod. Nekem pedig te, Szépségem!
A végére bekönnyesedett a szemem, hisz igaza volt. Nekem ő az álmom, neki pedig én. És, hogy több, mint egy évvel később is el tudja mondani, lenyűgöző!
-Szeretlek Niall Horan!
-Én is szeretlek! Kibaszottul kurvára szeretlek!
Meghozták a desszertünk, de azzal már sietnünk kellett, mert utána indulhattunk is tovább. A koncertre az utolsó VIP jegyeket sikerült megkaparintanom, így azzal együtt volt parkolónk is.
Jó volt, hogy nem nagyon vették észre kik vagyunk, de aki mégis, nem foglalkozott vele. Ez azért várható volt, hogy nem az a korosztály lesz itt, akik oda vannak Niallért. A szerelmem egészen a koncert kezdetéig olyan volt, mint egy kisgyerek, teljesen be volt zsongva. De én örültem ennek. Így biztos lehettem benne, hogy örömet szerzek neki. Hisz ő a megismerkedésünk napja óta csak örömet szerez nekem.
-Vegyünk inni?- észre sem vettem, hogy máris a helyünkre értünk.
-Vehetünk- a férjemre mosolyogtam, aki egy gyors csók után ott is hagyott. Nemsokára két pohár borral tért vissza, amikről fogalmam sem volt honnan szerezte.
A koncert lassan elkezdődött, és szégyen vagy nem szégyen, többször is elsírtam magam. Egyszerűen fantasztikus volt az egész koncert, egész végig a hideg rázott. Össz vissz egy képet csináltunk mindketten. Nem beszéltük meg előre, de utólag kiderült, hogy az indok ugyan az. Nem azért megyünk oda, hogy semmit ne lássunk az egészből, csupán a telefonunk kijelzőjét. Az élményért megyünk oda, amire halálunk napjáig vissza tudunk emlékezni. Azért mentünk oda, hogy élvezzük, és nem azért, hogy a fotósok helyett mi készítsünk képeket.
Az utolsó szám végére Niall már annyira fel tüzelt, hogy ki sem használtuk a lehetőséget, hogy találkozzunk az énekesnővel, hanem amint kijutottunk, kocsiba pattantunk, és mentünk is a hotelhoz.
-Emlékszel, hogy az esküvőnk előtti éjszakán mit csináltunk?
-Azt nem lehet elfelejteni!- vigyorogtam rá- De ne most ismételjük meg!
-Ne most?
-Ne!
-Majd máskor?
-Igen!
Lassan odaértünk a hotelhoz, és az éjszaka olyan volt, mintha csak a nászéjszakát éltük volna át újra.
Másnap reggel Niall előtt ébredtem, és kifejezetten fura volt, hogy nem kell egyből a gyerekekhez sietnem. Gyorsan a szerelmem ingjébe bújtam, és úgy mentem ki a mosdóba. Utána rendeltem reggelit magunknak, majd elkezdtem ébresztgetni a manóm. Miután arra nem ébredt fel, hogy simogatom, tudtam, hogy más módszerekhez kell folyamodnom. Ledobtam magamról a fekete pamutot, és a Szöszi csípőjére ültem. Onnan leptem be az egész felső testét apró csókokkal, reménykedve abban, hogy felkel. Egyszer csak egy ügyes mozdulattal maga alá fordított, de mielőtt nyekkenhettem volna, máris ajkaimat ostromolta.
-Mehet egy reggeli menet?
-Mehet!- csak ennyit tudtam kinyögni, ezután már nem voltam képes normális beszédre.
Mire a légzésünk, és minden másunk is újra normális lett, tíz óra is elmúlt. A reggelit újra kellett rendelnünk, ugyanis nem tudtuk kinyitni.
Kaja után össze szedtük a cuccunk, és mentünk is haza.

***

-Boldog szülinapot, Szerelmeim!- az ikreket nem ébresztettük korábban, de mikor hallottuk, hogy fenn vannak, azonnal mentünk hozzájuk. Az első szülinapjuk! Annyira durva, hogy már egy éve annak, hogy Niall meglepett itthon, és az ijedségtől elfolyt a magzat vizem. Két éve ismertem meg Őt.
-Mammii!- nyüszített Zoe, mire én oda mentem hozzá, és ki vettem az ágyából.
-Jó reggelt, Szépséges Hercegnőm!
-Appp!
-Itt van apa is!- babát cseréltünk, és a másik gyerekünket is babusgattuk egy picit.
-Gyertek, van nektek sok-sok meglepetés.
Az első önálló lépéseken tegnap lettünk túl, azóta a gyerekek esnek kelnek, de mennek, mint a mérgezett egér. Most is azonnal a nappaliba futottak, ahol Harry, Luke és Flóra várt rájuk.
-Sziasztok bébik!
Míg a tesómék lefoglalták őket, mi a konyhában meggyújtottuk a gyertyát a tortákon, majd énekelve vittük be nekik. Míg Chris tapsolt, a kislányunk sinkongatott, és ha a húgom nem fogja le, fel is borul.
-Nagyon boldog szülinapot, babáim!
Oda adtuk nekik az ajándékokat, és ezek után az torták nem is érdekelték őket. Persze azért mindenkinek vágtunk egy szeletet, és a gyerekek is ettek egy-egy falatot, de a játékok sokkal jobban lekötötték őket.
-Két éve!- mosolyogtam Niallre, miközben az ölében ültem.
-Annyira durva... Már két éve elvisellek!
-Naa! Ne légy gonosz!
-Várj! Mutatok valamit!
Bekapcsolta a tévét, valamit nyomkodott a telefonján, majd elindult a koncert videó. Erre a picik is felkapták a fejük, és ahogyan nézték a képernyőt lassan megláttak engem is.
-Anny! App!
-Mamiii!- futott a kijelző felé a kisfiam, azzal a céllal, hogy megérintse az arcom.
-Itt vagyok, Bogyó!
-Nyem!- csak a fejét kapkodta, nem tudta mire vélni, hogy mindkét helyen lát.
-Gyere ide, Picikém!
-Barbi, meg van még ez a ruha?- kérdezte kíváncsian Flóra.
-Ahha!
-Akkor hétvégén felvehetem a partira?
-Persze!- bár a gyerekek szülinapja szerdai napra esett, úgy gondoltam ennyit a húgom is hiányozhat a suliból, így egy napra kikértem. A hétvégén pedig megtartjuk a gyerekek szülinapi zsúrját, ahova az egész családot meghívtuk, a srácokat, meg még pár barátot.
A délelőtt hátra lévő részét azzal töltöttük, hogy a gyerekekkel játszottunk, vagy azokat a cuccokat szedtük össze, amiket szétszórtak maguk után.
-Azt hiszem, hogy egy éves szülinapjukra már igazán megérdemelnek egy Nando's-os kaját!- vigyorgott a Szöszi, mikor mindketten a gardróbban voltunk.
-De igaz! Imádom az okos fejed!- mormoltma a szájára, majd hosszan megcsókoltam.
-Alig várom, hogy éjjel...
-Na! Neked soha nem elég?!
-Belőled nem!

"I just can't get too much of you, baby
It's never, it's never enough, never enough
It's never enough, never enough"

Miközben ezt énekelte én csak vigyorogtam rá, aztán hagytam, hogy megcsókoljon.
-Annyira, de annyira szeretlek!
-Én is szeretlek! Nagyon!
-Kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Miért jó, hogy itt állsz az egyik legszexibbb fehérneműdben és magassarkú csizmában?
Mivel magam sem tudtam válaszolni csak a nyelvem nyújtottam rá, majd tovább kerestem a megfelelő ruhát. Végül egy vastagabb overálnál maradtam, amihez egy hosszú, elegáns kabátot vettem fel.
-Ugye tudod, hogy csak a Nando'sba megyünk?
-Igen, de mivel a rajongóid szeretettel várnak ott, nem kockáztathatok. És te bármit felveszel vagy nem veszel kurva szexi vagy, és teljesen mindegy!
-Hát... Köszönöm!?
-Sikerült zavarba hoznom a nagy Niall Horant!- vigyorogtam rá, mire csak egy gyors csókot adott.
-Ne szemtelenkedj, Szépségem! Éjjel megbánod!
-Szeretném én már megbánni!
Nyomtam egy puszit az arcára, majd a csípőmet riszálva hagytam el a gardróbot. Az ikreket Harry és Flóra felöltöztették, így azonnal mehettünk is. Hazz és a tesóm a srác kocsijával mentek, mi pedig a sajátunkkal, mert amúgy nem fértünk volna be.
Az ebéd nagyon jó hangulatban telt, a rajongók sem voltak veszélyesek, és megértették, hogy most együtt szeretnénk lenni.
-Hogy szeretnéd a karácsonyt?- kérdezte Ni este, mikor már a kádban ültünk.
-Nem tudom. Legyünk együtt!
-Együtt leszünk, ez természetes! Mi lenne... Ha...
-Ha nem minden szó után engem csókolgatnál? Meg tudnánk beszélni.
-Kitaláltam valami jobbat!
-Ha ezt megbeszéltük, utána elmondhatod azt is!
-Oké. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha huszonnegyedikén itthon lennénk, huszonötödikén nálunk Írországban, huszonhatodikától harmincegyedike reggelig meg Magyarországon. Szilveszterre meg vissza jönnénk ide.
-Szuperül hangzik!
-Örülök. Akkor most jöhet a másik ötletem?- vigyorgott kajánul.
-Jöhet hát!

A szülinapozás után a karácsony gyorsan ide ért, és huszonötödikén hajnalban már egy repülőn ültünk. Ahogy meg volt beszélve, először mentünk a Horan családhoz, utána pedig majd hozzánk.
-Niall ez valami gyönyörű!- nézte a húgom elbűvölve a tájat.
-Mamma!
-Igen picim, megyünk a mamához, meg a papához!


-Annya!
-Mondjad Szépségem!- a kis lányom egy szót sem szólt, csupán oda tipegett hozzám, és átölelt- Szeretlek Babám!
-Én isz szejetlek annya!
-Én isz!- csatlakozott Chris.
-És aput ki szereti?- nézett ránk durcázva Niall.
-A csijke. És annyci. És mii!- futott felé a kis manónk, őt pedig Zozo követte. Mosolyogva néztem végig, hogy bújnak az apukájukhoz, aztán inkább Flórához mentem oda.
-Minden okés?
-Persze!
-Két nap, és találkozol Luke-kal!
-Tudoom, annyira izgulok!
-Megértem.
Tovább nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert a gép egy óriásit rázkódott, és mindannyian elestünk. Csupán a gyerekek visítozását hallottam, és, hogy Ni nyugtatja őket, de nem tudtam oda menni. Fel sem tudtam állni, és a fejem is nagyon bevertem. Ahogy oda kaptam a fejem, vérzett. Majd csak annyit éreztünk, hogy lefele zuhan a gép. Mindenki kiabált, de egyszer csak minden elsötétült.

*Niall szemszöge*

A karácsony miatt természetesen haza utaztam, és az éjszakákat a régi szobámban töltöttem. Ott tartózkodásom második éjjelén valami rémes szúrást éreztem a mellkasomban. Nagyon nagyon fura volt, és vissza sem tudtam aludni. Csak fel-alá járkáltam a házban, egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot, de tudtam, hogy ki kell derítenem mi volt ez. És a szívem New Yorkba húzott.

Sophie❤

6 megjegyzés:

  1. Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
    Zsófi ez nagyon zavaros....
    Olyan gonosz vagy művésznő :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy zavaroos, de minden kiderul az epilogusban ;)

      Törlés
  2. Én ezt nem értem!!!!
    Ha nem Happy End lesz a vége, remélem tudod, hogy nem állok jót magamért

    VálaszTörlés
  3. Haat akkor annyit mondok Lili, hogy az epilogust a leges legutolso mondatig el kell makd olvasnod❤❤

    VálaszTörlés